Négykézláb vagy hason csúszva, helyenként pókmászással lehet csak közlekedni a Dunántúl egyik leghosszabb barlangjának járataiban, a baladonedericsi Csodabogyós-barlangban. A látvány azonban minden erõfeszítést megér: a hasadékfolyosókon, aknákban és termekben sok és változatos képzõdmény tárul a látogató szeme elé. Az MTI-Press tudósítóját John Szilárd, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság hivatásos túravezetõje, a barlang üzemvezetõje kalauzolja.

"Jó barlangi vezetõnek kell lenni"

Balatonederics külterületén, a Csodabogyós-barlang bázisán - ahonnan a barlangtúra hivatalosan elindul - kiosztják a szükséges védõöltözéket: overall, bukósisak és fejlámpa, mivel a barlangban teljes a sötétség, nincsen kiépített világítása. Megtudom, hogy a védett barlangban télen-nyáron állandó hõmérséklet, 9,5 fok van, és a relatív páratartalom 100 százalékos.
A barlang üzemvezetõje vázolja az útvonalat, amely a bázisépület falán elhelyezett térképen követhetõ. Többféle túrát indítanak: az 'alaptúrán' nagyjából másfél-két óra alatt fél kilométert, az 'extrémtúrán' három-három és fél óra alatt több mint egy kilométert tehetünk meg miközben ötven méteres mélységbe ereszkedünk le a föld alá. A barlang bejáratát gyalog közelíthetjük meg, a negyven perces túra a Keszthelyi-hegység NATURA 2000-es, tehát fokozottan védett erdõjén át vezet. John Szilárd erre azt mondja: a kaland része az is, hogy az erdei séta során lélekben felkészülve érkezzünk meg a barlang bejáratához.
- Nem elég jó barlangásznak lenni, vagy jó vezetõnek lenni, hanem jó barlangi vezetõnek kell lenni - kezd bele személyes történetébe a séta során John Szilárd, mikor azt tudakolom, hogyan került a balatonedericsi barlangba. - Súlyos tüdõbetegségem miatt megváltozott az egész életem. Addigi munkahelyemet otthagytam, amikor a Csodabogyós-barlang feltárását elkezdtük. A barlang egyébként 2006-ban nyílt meg a nagyközönség számára. Azóta a légzõszervi betegségem, amely miatt csaknem leszázalékoltak, teljesen megszûnt. Így utólag ráébredtem, hogy ez a munka a gyógyulást jelentette számomra. Igaz, hogy teljes embert igényel, mert egy évben minimum 300 napot töltök lenn. Én itt lettem barlangász, a napom 24 órájából 20-at biztosan ez tölti ki.

Nevét a szúrós csodabogyóról kapta

A Csodabogyós barlang nevét a bejáratát körülölelõ védett szúrós mediterrán örökzöld cserjérõl kapta - magyarázza, miközben megérkezünk a barlang bejárata elé. Nevezzük inkább lejáratnak, mert egy súlyos vasajtóval lezárt akna bukkan elõ az erdõ védett területén, a tengerszint felett 400 méteres magasságban.
- Mikor és hogyan találtak ide a barlangászok?
- A barlang bejáratát 1980-as évek végén találták meg, tudatosan keresték - avat be a barlangász vezetõ miközben felvesszük a sötétkék barlangászoverallt, aki saját bevallása szerint a barlang történelmét még álmából felkeltve is képes ismertetni. Balatonedericsen az elsõ barlangot 1965-ben tárták fel ezen a területen, ezt régen "gatyalengetõnek" is nevezték, mert ebbõl a lyukból nyaranta erõs, hideg huzat tört a felszínre. Most Szél-lik barlangnak hívják az azóta mintegy 600 méter hosszúságban feltárt járatot, amelyben egy másik hatalmas barlangrendszerre utaló légtömeg mozgását fedezték fel: nyáron a nagy melegben ugyanis innen hideg levegõ ömlött ki, ami csak akkor lehetséges, ha a barlang egyik magasabban elhelyezkedõ nyílásán át valahol a meleg levegõ beáramolhatott. Télen a meleg levegõ - mivel könnyebb - a fenti bejáraton át kiáramolhatott, ezért a hóban keresték meg a "kigõzölést", ami szélcsendben már messzirõl jól feltûnt az erdõben. Megjelölték a helyet, majd késõbb elkezdtek ásni, míg 1990 szeptemberében lejutottak a Csodabogyós-barlang rendszerébe. Ettõl kezdve a barlang dinamikusan nõtt, a jelenleg ismert járatainak hossza 5200 méter és 124 méter mély, innen a továbbjutás csak bontások útján lehetséges. A huzatjelenségek megfigyelése sokat jelent a bontás helyszínének kijelölésében - magyarázza.
John Szilárd elmondja, hogy a barlangot az úgynevezett tektonikus mozgások alakították ki, amelyek a Föld belsõ erõinek hatására idéznek elõ ilyen változásokat a földkéregben.
Ellenpéldaként az Aggteleki-cseppkõbarlangot említi, aminek járatrendszerét a karsztvíz vájta ki a mészkõhegységben. Kiemeli: a Csodabogyós-barlang dunántúli viszonylatban egyedülállóan gazdag cseppkõképzõdményekben, ezért fokozottan védett. Megtudom azt is, hogy ez az ország egyik legjelentõsebb denevér-nászbarlangja, és a barlang bejáratánál megtartott denevérhálózásokon a szakemberek 11 különbözõ denevérfajt azonosítottak.

Még a nyugdíjasklub is teljesítette a távot

- Nem csak szakavatott kutatók, hanem természetkedvelõ érdeklõdõk, mindenféle barlangász elõképzettség nélkül teljesíthetik a távot - nyugtat meg John Szilárd, amikor a barlang mesterséges bejárati függõaknáján át egy ötméteres létrán leereszkedünk. Öt percig még gyõzködnöm kell magamat, amikor a Poroltónak nevezett terembe leérkezve legszívesebben visszafordulnék. Aztán a kíváncsiságom a túravezetõ történeteinek hatására erõsebbnek bizonyul, már a denevérek és a sötétség sem állít meg, és nem utolsósorban a kinti 40 fok után szinte hívogat a hûs barlang mélye.

- Amikor a barlangkutatók erre a helyre megérkeztek 1990-ben, egy keskeny nyíláson át süvített kifelé a levegõ, és a bedobott kõ sokáig kopogott. Nagyon megörültek, mert várható volt, hogy bejutnak a barlangrendszerbe. A keskeny résnél ki kellett vésni a falat a továbbjutáshoz. A hely ahol bejutottak, a Satu-terem nevet kapta - sorolja a tudnivalókat a túravezetõ, de mielõtt továbbindulnánk, gyors névsorolvasást tart. Mire az utolsó sisakos-fejlámpás alak is bekiabálja a nevét, újabb anekdotát hallhatunk tõle, és megint 10 méterrel mélyebben vagyunk.

- Az Elosztó teremben vagyunk, ez azért nevezetes, mert a barlangrendszer innen kettéválik. Ha a másik irányba indulnánk, akkor az úgynevezett extrém túraútvonalra jutnánk. Tavaly az izsáki nyugdíjasklub járt nálunk, és mind a tizenöt 60-70 év közötti tagja fantasztikus hangulatban teljesítette a távot - meséli nevetve, és hozzáteszi: ide azért jönnek az emberek, hogy jól érezzék magukat. Mikor azt tudakolom, volt-e olyan aki visszafordult, azt válaszolja, hogy tízbõl tízen végigcsinálják a túrát. Megjegyzi azt is, hogy a Csodabogyós-barlangban a megnyitása óta nem történt baleset.

Meseország és cseppkõterem tárul fel

Nagy kõtömbök között négykézláb mászunk tovább, majd megint felegyenesedhetünk: az Óriás-terembe jutva a sisaklámpa fényében érdekes képzõdmények tûnnek fel. A 30 méter hosszú, átlagosan 10 méter magas és 4-5 méter széles helyiség falain látványos formakincsek tárulnak elénk, a barlangi levegõ páratartalma borsóköveket alakított ki, de a többméteres álló és függõ cseppkövek mellett cseppkõoszlopokat, cseppkõzászlókat, és szalmacseppköveket is felfedezhetünk a kalandos út során. A cseppköveknek százévente mindössze milliméterekben mérhetõ a növekedése. A cseppköveken kívül különbözõ kristályok és barlangi gyöngy is megtalálható a Csodabogyós-barlangban. A túra egyetlen szûk pontján átjutva - ahol a barlangvezetõ elmondása szerint már egy 130 kilogrammot nyomó ember is átjutott - tereplépcsõkön és egy vaslépcsõn elérjük a Függõkertet, ahol fokozottan ügyelni kell a képzõdmények megóvására. Ez egyben a barlang legmélyebb pontja is, ezen az 'alap' túraútvonalon.
A földfelszín felé visszavezetõ utat már mindenki nagy megkönnyebbüléssel teszi meg, és közben a hegykirálynõ földi kincseskamrájáról szóló tanmesét is meghallgathattuk. A négyórás bejárás végén nem mindennapi élményekkel gazdagodva búcsúzóul megtudjuk, hogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság mûködési területén 673 barlangot tartanak nyilván. Uniós pályázati támogatással a fokozottan védett Tapolcai-tavasbarlang és a Lóczy-barlang természetvédelmi célú rekonstrukciója mellett a Csodabogyós-barlang beépített mûtárgyainak cseréjére is sor került a közelmúltban.

Vámos Kamilla/MTI