Egy asztal, melyrõl hiányoznak a könyvek. Egy szék, melynek támláján már nem lóg a barna mellény. Egy tanári szoba, ahol az egyik szegletben ûr tátong.
A Bolyai iskola közössége gyászol. Elvesztettünk egy nagyszerû embert, egy kiváló kollégát. Ruff András tanár úr halála hatalmas veszteség mindannyiunk számára. Igazi pedagógus volt, aki szerénységével, emberségével és hitével példaértékûvé vált minden diák és kolléga elõtt.
Egy ember, aki rangok és címek nélkül is kivívta elismerésünket, nagyszerût alkotott. Soha nem panaszkodott, nem kérkedett munkájával, tette, amit tennie kellett, amit szíve diktált, tanított és nevelt. 16 évet töltött el iskolánkban, ezalatt több száz gyermek sorsát egyengette, avatta be a történelem rejtelmeibe, okította õket az angol nyelvre. Töretlen lelkesedéssel és kitartással készítette fel tanítványait történelem versenyekre idejét és energiáját soha nem kímélve.
2008. tavaszán az élet forgatókönyvírója kegyetlen döntést hozott. Április 18-án nem kísérhette el két tanítványát az országos történelem verseny döntõjére. Ezen a napon vettünk búcsút tõle a nagykanizsai temetõben. Ma már tudjuk, hogy a diákok becsülettel helytálltak, tisztelegve ezzel is András bácsi emlékének, aki lélekben velük volt a versenyen, óvta és vigyázta a lányokat fentrõl is.
Nem vehetett már részt az ünnepi közgyûlésen, amelyen iskolánknak átadták a "Nagykanizsa Oktatásáért" járó kitüntetést. Pedig igazán ott lett volna a helye, hogy osztozhasson velünk a dicsõségben. Most ennek a díjnak egy részét képzeletben átadjuk a tanár úrnak ezúton is köszönve mindazt, ami volt, és mindazt, amit örökségül ránk hagyott.

A Bolyai János Általános Iskola közössége nevében:
Pintér Szilvia tanárnõ