Nagyon sokan a két végén égetik a gyertyát, a stressz a mindennapok részévé vált, ezért nem csoda, mégis mindannyiszor megdöbbentõ, amikor viszonylag fiatal embereket súlyos infarktussal tesznek be a mentõhelikopterbe. Nyáron a Balaton és a forgalmas fõutakon autózók adnak gyakorta munkát a légimentõknek, akik napkeltétõl napnyugtáig készenlétben várják, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Találkozás a légimentõk sármelléki bázisának személyzetével és megdöbbentõ eseteikkel.

- Összeesett és hörgött egy férfi Lentiben, ezért a zalaegerszegi mentésirányítás két esetkocsi mellett a mentõhelikoptert is a helyszínre küldte. Sajnos nem sikerült újraéleszteni a pácienst... - sorolja a szikár tényeket Szép Szabolcs, a sármelléki repülõtéren mûködõ mentõhelikopteres bázis vezetõje az MTI-Press tudósítójának.
A gép alig pár perccel korábban érkezett vissza a nyugat-balatoni leszállóhelyre, ügyeletes pilótája, Ács János máris tölti újra az üzemanyagtartályt. Bármikor készen kell állniuk az újabb felszállásra.
A Magyar Légimentõk Nonprofit Kft. üzemeltetésében Magyarország területén hét mentõhelikopteres bázis mûködik; a sármelléki egység tevékenységi körzete majdnem három megyényi területet fed le. Zala megyén kívül Somogyban és Veszprémben, ritkábban Vas megyében is kapnak feladatot, és a fedélzetre került beteget nem egyszer Gyõrbe vagy Pécsre kell eljuttatniuk. A nyár lényegesen több munkát ad a mentõhelikopter személyzetének, mert a Balatonnál nyaraló tömegek, az M7-es autópálya vagy a 8-as fõút forgalma potenciális balesetforrás.
- Naponta átlagban két riasztásunk van, de elõfordul, hogy hatszor kell a levegõbe emelkedni. Ez teljességgel kiszámíthatatlan, csak az a biztos, hogy bármilyen évszak van, egy órával a napkelte utántól a napnyugta elõtti utolsó óráig tudunk repülni - ecseteli a sármelléki bázisvezetõ. - Ilyenkor nyáron fõleg jellemzõ, hogy mindenki próbálgatja a határait. A Balatonon a fürdõzõk miatt több a baleset, az utakon a hõségben türelmetlen autósok és a sok motoros okozhat bajt, de a háztartási balesetek száma is megugrik, mert a szünidõben sok gyerek marad otthon.
Szép Szabolcs egy elõzõ napi súlyos esetet említ. Szentgotthárdon egy alig másfél éves kisfiú az otthon zajló építkezés során belenyúlt a betonkeverõgép hajtószíjába. A gép leszakította egy ujját, de többet is összeroncsolt, ezért a gyõri kórházba kellett szállítaniuk édesanyja kíséretében.
Azt már a gépen ügyeletben lévõ Nagy Attila orvos mondja el késõbb, hogy még a tapasztalt személyzet tagjait is megrázzák a hasonló esetek. Nagyon megviseli az orvost is, ha gyerekek sérüléseihez riasztják. Hasonlóan lelket gyötrõ helyzet alakulhat ki egy tömegbalesetnél, ahol a pánikhelyzetet is kezelniük kell, nemcsak a valós sérülteket.

Nincsenek határok

A mentõhelikopterek számára nincsenek megyehatárok.
A területi beosztásuk is úgy lett kialakítva, hogy 15 percen belül odaérjenek egy adott helyszínre. Kiemelten nagy jelentõsége van a helikopteres mentésnek olyankor, ha autóval nehezen megközelíthetõ, távoli helyre kell beteghez menni, de akkor is, ha súlyos gerinc- vagy koponyasérültet kell minél hamarabb kórházba juttatni. Ugyancsak fontos a gyorsaság az infarktusos betegeknél.
A bázisvezetõ úgy fogalmaz, hogy a szállítási trauma, amely csak rontja a beteg állapotát, javarészt kikerülhetõ a mentõhelikopter jóvoltából. Közúton a gyorsuló, fékezõ, kanyarodó mentõgépkocsi esetleg súlyosbítja a páciens helyzetét, ezzel szemben légi úton nincsenek útakadályok, és nemcsak gyorsabb, hanem kíméletesebb is a szállítás. A gerinctörött, belsõleg sérült betegnél az élete múlik azon, hogy milyen gyorsan és milyen állapotban kerülhet a mûtõasztalra. Egy infarktusnál is minden perc számít. És elgondolkodtató, hogy szinte heti rendszerességgel szállítanak 30-40 éves infarktusos betegeket, sõt akadt már példa arra is, hogy egy ilyen trauma miatt egy 27 éves nõ élete múlt a gyorsaságon.
Példaként megemlíti, hogy Zalaszentgrótról a kanyargós úton mintegy 40 perc alatt jut el a mentõautó a zalaegerszegi kórházba, Lentibõl a még nehezebb terepviszonyok és vadveszélyes utak miatt csaknem egy óra az eljutási idõ. Helikopterrel az elõzõ esetben mindössze hét percre van szükség, az utóbbinál pedig tíz perc a repülési idõ a két város között. A napokban Veszprémbõl kellett egy beteget a zalaegerszegi kórházba szállítaniuk, ez 25 percet vett igénybe, közúton legalább másfél óra kellett volna.
- Amint megkapjuk a riasztást, nyáron két-három perc elegendõ a felszállásig, télen a motorok melegítése miatt is legfeljebb öt-hat percre van szükségünk - tárja fel Szép Szabolcs. - Úgy 60 százalékban belgyógyászati jellegû, például szívkoszorúér-elzáródásos, stroke-os beteghez repülünk. A fennmaradó 40 százalék a baleseti, traumás jellegû mentés.

Repülés csak nappal

A pilóta idõközben befejezi a tankolást, most már útra készen áll a gép a következõ bevetésig.
Ács János azt mondja, hogy biztonsággal, nagyjából 240 kilométeres sebességgel úgy 280 kilométert tudnak megtenni egy feltöltéssel. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy amikor egy súlyosabb eset helyszínérõl Pécsre vagy Gyõrbe kell beteget vinniük, a visszaúton már szükség lehet a tankolásra.
Az Eurocopter által gyártott EC 135-ös géppel 13-15 méter átmérõjû helyen le tudnak szállni, de a tereptárgyak sokszor jelentenek akadályt. A nagy kórházak esetében már majdnem mindenütt vannak tetõn kialakított leszállóhelyek, a balesetek helyszínén azonban az út menti fûbe vagy az autópálya aszfaltjára kell letenni a helikoptert. Csak nappali fényviszonyok között repülhetnek, mert hajnali vagy esti szürkületben egy alig látható távvezetékkel való ütközés végzetes következményekkel járhat.

Azt már Szép Szabolcs fûzi hozzá, hogy ezeken a két hajtómûves gépeken maguk a pilóták végzik el a napi ellenõrzéseket. Hetente egyszer jön a mûszaki személyzet a komolyabb vizsgálatok elvégzésére.

A gépen egyszerre háromfõs személyzet repül, a beteg hordágyát hátulról vagy oldalról fektetik be a gépbe. A pilótán és az orvoson kívül egy paramedikus végzettségû egészségügyi szakember a kísérõ, akinek kettõs feladata van. Nemcsak az orvosnak segít a beteg ellátásakor, hanem repülés közben a gépen lévõ navigációs eszközök kezelése is az õ dolga.
A téli idõszakban a fényviszonyok miatt nagyjából nyolcórás mûszakot tartanak, de nyáron több mint 14 órát töltenek készenlétben. A személyzet három, négy vagy öt napot dolgozik egyhuzamban, és mert sokan igen távoli helyekrõl járnak Sármellékre, az éjszakára is ott maradnak.

Négy az egyben

A bázis vezetõje az irányítótorony épületében lévõ régi terminálépületbe vezeti a tudósítót. Itt egyetlen helyiségben töltik az egész napjukat a mûszakban lévõk: a talán 25 négyzetméteres szoba egyszerre szolgál irodaként, konyhaként, nappali ügyeleti helyiségként és - ha szükséges - éjszakai szállásként. A légimentõs cég a faluban is bérel egy családi házat, ott szintén van lehetõség éjszakázásra.
Márpedig nem ritkán elég nagy távolságot kell megtenniük a szolgálat megkezdéséig. A most ügyelõ doktor Gyõrbõl érkezett, a másnap szolgálatba álló budapesti, de szegedi orvosuk is van. A jelenlegi pilóta Székesfehérvárról jött, váltótársa Kaposvárról érkezik. Szép Szabolcs ugyan zalai, de ha a sors úgy hozza, Balatonfüreden vagy Budaörsön is dolgozik. Sármelléken hozzávetõleg 30 ember "forog" a beosztásokban.
Az elhelyezési körülmények nem a legideálisabbak, de mint azt Druzsin Iván, a légimentõk ügyvezetõ igazgatója hangsúlyozza, a velük mindig korrekt repülõtér üzemeltetõinek és személyzetének köszönhetik, hogy legalább erre módjuk van. Saját forrásból nem tudnának új bázist építeni, ezért megelégednek azzal, hogy a körülményekhez képest elfogadható helyet kaptak, számukra ez is nagyon nagy segítség.
- Ami repülésbiztonsági oldalról számít, azon nem spórolunk - szögezi le egyidejûleg.
A bázisvezetõ mindezt azzal egészíti ki, hogy kisebb vitáktól eltekintve nagyon jó a kapcsolatuk a reptérrel. Példás az együttmûködés, ami leginkább akkor mutatkozott meg, amikor a korábbi üzemeltetõ csõdhelyzete miatt minden bizonytalanná vált. A néha elõforduló súrlódások pedig leginkább abból állnak, hogy a légi bázis egy nemzetközi repülõtér területén áll, ezért az oda való bejutás - akár a dolgozóknak, akár a gépekhez szükséges felszereléseknek - szigorú ellenõrzés mellett történik.
Az igazgató megemlíti, hogy nagy reményeket fûznek egy hamarosan induló pályázathoz, amelynek anyagi támogatása lehetõvé teszi majd, hogy a bérelt vagy kölcsönkapott épületek helyett több új bázist is építsenek az országban.
- Ezzel a legtöbb helyen végre megszûnhetnének a sokszor nem éppen légimentõkhöz méltó körülmények - fogalmaz az ügyvezetõ.
 

Lendvai Béla/MTI-Press - MTI Fotó: Varga György