A Magyar Plakát Házban augusztus 15-én nyílt Sophie Pasqualetti azaz Pasqualetti Zsófia kiállítása.
Az Érintések címet viselõ kiállítást Lehota János esztéta nyitotta meg, és Kõfalvi Csilla intézményvezetõ ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe. Ezzel a mondattal aztán be is fejezhetnénk a híradást, de itt nem csak egy kiállításról van szó, hanem a hazatérés és a megmutatkozás élményérõl.

Városunk szülöttének pályája az 1973-ban rendezett elsõ önálló kiállításával kezdõdik, ami nem nélkülözi az elõzményeket, hiszen Zsófi már ekkor élénken érdeklõdik a képzõmûvészet iránt, sõt verseket is ír. Késõbbi tanulmányai sikerén felbuzdulva teljesen a mûvészeteknek szenteli életét. A világ meghódítására készül, s eközben mohón szívja magába a tanulmányutakon és kurzusokon kapott tudást. Igazi dinamikát 1990 óta kapott pályája, amikor is a hazai kiállító helyek mellett Európa nagyvárosaiban egyéni és csoportos kiállításokon vett részt. Külföldi kiállításainak legfontosabb helyszínei, Edinbourgh, Dublin, Párizs, és Bécs. Itthon Budapesten több alkalommal, több helyszínen is bemutatkozott. Nagykanizsán 16 évvel ezelõtt a HSMK-ban láthattuk. A most Kanizsára hozott anyagát, akár életmû kiállításnak is tekinthetnénk, ha nem tudnánk hány kiállításra való anyaga nem fért el a kiállítótérben. Zsófi azonban nem kockáztatta meg, hogy újabb évtizedek múlva legyenek csak láthatók munkái, hanem régebbi kiállításainak anyagával és frissen készült alkotásaival mutatkozott be a közönségnek. Vásznairól sugárzik az érzelmi túlfûtöttség, amely néha haragot, néha örömöt sugároz leegyszerûsített formáival, színvilágával. Filozofikus énjérõl jól vallanak kollázsai, melyeket szövegekkel, idézetekkel is ellátott. Ezeken megelevenednek a gyermekkor, ifjúkor és a felnõttkor emlékei, élményei, lenyomatát adva eddigi életének, tárgyaknak, embereknek, érintéseknek, szerelmeknek és csalódásoknak. A kiállítás anyaga tömény, nehéz és csak a megértés, a ráhangolódás szándékával közelíthetõ meg igazán. Érdemes akár többször is megnézni. Pasqualetti Zsófi képei, installációi kerülik a realizmust. Miért is tenné ezt a digitális fényképezõgépek, az okos-telefonok világában. Számára a látható világ és saját élményeibõl táplálkozó szubjektív világ bemutatása a fontos. Az egész kiállítás egy exhibicionista szellemi sztriptíz, melyet csak kevesen láthatnak. Kéretik a 3D-s szemüveget otthon hagyni, amúgy is haszontalan e helyütt.
 

H.Gy.