A Debreceni Javítóintézet drámakörének, a Szabad Álmok Színháza elõadócsoportjának kiállítással egybekötött Önvallomás címû elõadását követõen kötetlen beszélgetést kezdeményeztünk a fiatalokkal és Marosi Nagy János drámapedagógussal.

Mindezt tettük azért, hogy jobban megismerhessük a szögesdrót, a biztonságtechnika mögötti világot, ahol a fiatalok büntetésük letöltése közben tanulhatnak, szakmát szerezhetnek, dolgozhatnak, vagy akár drámakörre is járhatnak. Ezzel esélyt biztosítva nekik, hogy a büntetés letöltését követõen könnyebben vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba és annak hasznos tagjává válhassanak.

 Kis túlzással azt is mondhatnánk, õk szerencsésebbek a többi tizennyolc év alatti elítéltnél, akik fogházban, fegyházban vagy börtönben töltik le a kiszabott idõt, itt ugyanis nem segítik megfelelõen az eltévedt fiatalokat. A javító-nevelõ intézetben, ahogy Debrecenben is, iránytût adnak a fiataloknak, és a kiszabott idõ letöltését követõen nem lesznek büntetett elõéletûek, könnyebben indulnak neki a világnak. Fõleg, ha még az iskolát is befejezték, esetleg szakmát is szereztek.
A fiataloknak kötelezõ elvégezni a tíz osztályt – általában az intézmény falain belül –, mely gimnáziumi oktatásnak megfelelõ képzést követõen egy kinti iskola pedagógusai vizsgáztatják le õket, és ennek az intézménynek a neve kerül be a bizonyítványukba. Arra is lehetõségük nyílik, jó magaviselet esetén, hogy szakmát tanuljanak az intézmény falain kívül. Lógás esetén azonban zártabb csoportba kerülnek, ahonnan nem mehetnek sehova.
Konfliktus szokott lenni – mondták nevetve a fiúk – hiszen a nap 24 órájában össze vannak zárva. Elég, ha valaki egy kicsit feszültebb, véletlenül meglöki a másikat, de hozzátették elgondolkodnak elõtte, hogy megéri-e, ugyanis ha bajt csinálnak, nem mehetnek haza, és persze akkor sem, ha elõzetesben vannak. Az pedig fontos, feltölti õket.
Az intézet napirendjét tekintve elmondták, egyik nap iskolába kell járniuk, másik nap pedig a mûhelybe. Választhatnak többek között a szõnyegszövõ, a kerámiakészítõ és a kertészet közül. Az itt termelt zöldségeket, gyümölcsöket a konyhán, ahol szintén besegítenek a fiatalok, felhasználják. A kertészetben tanultakat a büntetés letöltését követõen hasznosíthatják az otthoni kiskertben. A drámakör is egy választható alternatíva. Itt olyan elõadásokat állítanak össze, melyben önmagukat fejezik ki. Az elõadott, hasonló korú és helyzetû fiatalok által írt tragikus sorsot sejtetõ versek is a mostani helyzetüket ábrázolták a Medgyaszay Házban.
Zárásként pedig csak egy rövid idézet az elhangzott versek egyikébõl: „...fölállok a székre, majd az asztalra, ordítok nagyokat, kikiabálom nektek rengetegszer: szeressetek, szeressetek, szeressetek!”
V.M.