A Nagykanizsára tervezett javítóintézet ügyében a Halis István Városi Könyvtárba hívott össze sajtótájékoztatót Orsos Imre a Hajléktalanok és Hátrányos Helyzetûek Zala Megyei Szervezetének elnöke. Véleményét betûhíven az alábbiakban adjuk közre.

"A javító és nevelõotthonról alkotott vélemények kapcsolódóan, melyek a nagykanizsai város egyik kiemelkedõ projektje a nevelõotthon felépítése és kiépítésének nyomán fogalmazódtak meg, a valóság ábrázolását szeretném bemutatni.

A téma létjogosultsága a városunkat érõ negatív vagy pozitív hatásainak szempontjából megközelíthetõ.
Az 1990-es évektõl kezdve hazánkban is egyre határozottabban jelent meg a gyermekkor vizsgálata, figyelése iránti igény.
A javítóintézeti nevelés fõ célja az, hogy elszigetelje azon személyeket, akik a társadalomban valamilyen külsõ okokból nem veszik fel a társadalom által meghozott normákat. Nagyon fontos megjegyeznem, hogy Magyarországon ilyen jelegû intézmények csak a megtartásra, azaz a gyermekek õrzésére és nem az utógondozásra vannak felkészülve. Nagyon nagy gond az adott intézetben felnevelkedet fiatal gyermekek visszaintegrálása a társadalomba, mivel az életben való magatartást csak a SZÜLÕI OTTHON képes adni igazából. (Ámbár vannak kísérletek tömeges értéknevelésre, de azok sikertelenek.) A legnagyobb baj az, hogy Nagykanizsa polgármestere és alpolgármestere nem látja át azon tényeket, amik jellemezték és jellemezik a javítóintézetbõl kijövõ növendékek szociális helyzetét. Sajnos nagy általánosságban az itt felnövõ növendékek vagy a hajléktalanszállók, egyikében kapnak menedéket vagy valamelyik büntetés-végrehajtási intézetbe kerülve töltik le életük nagy részét. Mire is gondolok, többek között, mivel magukra maradnak a szabadulásuk után és a meg nem tanult beilleszkedési normáknak nem tudnak meg felelni, így Nagykanizsa önkormányzatára és a helyi vöröskeresztre hárul az elhelyezés, ami sajnos mindenekelõtti, megelõzheti a bûnözést, amit a higiéniai és szociális igények hirtelen elhagyása okoz. Mit értek ez alatt? Nagy gond, hogy azon növendékek, aki a napi háromszori étkezést és fürdést megszokva elvesztik ezen megszokott igényüket, és ami nagyon fontos, azon személyekkel a napi kapcsolttartást, akik segítetek, s mindezek elvesztése után kényszerülnek mindenapjaikat bûnözésre. Fel van-e erre a jelenségre NAGYKANIZSA készülve? Fel van-e Nagykanizsa készülve azon atrocitásokra, mit kiszabaduló növendékek, akiket a családjuk nem fogad vissza, vagy egyáltalán akikkel maga növendék sem foglakozik, vagy már akiknek a szülei meg haltak, hogy mi lesz a hirtelen ide települõ növendékek, az által okozott helyi problémákkal (megélhetési jellegû kényszerlopás, Napi atrocitások, és nem utolsó sorban a személy elleni erõszak vagy gyilkosság). Ez nem lehet pénzkérdés, mert az egész város közhangulatát befolyásolhatja, és alkalmas a már meglévõ elõítéletek mélyítésére. Jó példa erre a Bajza utcai vagy ligetvárosi gyermekvédelmi intézmény is.
A mai hajléktalan ellátórendszerbe õrlõdõk 30-40%-, a börtönlakók 50-60%-az a nevelõotthont elhagyó fiatal. Tud-e Nagykanizsa valamit is kezdeni azon fiatal nevelõotthonosokkal, akik az otthont elhagyva, értékrendjüket elvesztik, szociális bérlakáshoz nem jutva hajléktalanokká vagy lakásfoglalókká válnak?
Éppen ezért a javítónevelõ intézet elhelyezése akkora horderejû gond, hogy népszavazást kellene, döntsön róla, egész Kanizsa bevonásával.
Ezen kérdésekrõl kellene beszélni õszintén, tabuk nélkül.
A nevelõotthonokban való életrõl (elõnyökrõl és hátrányokról) szeretnék szeptember végén egy, több nevelõotthonost is felvonultató beszélgetést, bemutatást."