Az Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek szervezõbizottsága különleges programokkal, továbbá kiállítással és emlékkönyvvel kedveskedett a közel négyezer hazai és külföldi résztvevõnek az ötvenéves jubileum alkalmából. A Festeticsek városában Keszthelyen lezajlott remek programsorozat nagyságrendjével és fél évszázados jubileumával nemcsak a Dunántúlnak, de Európának is egyedülálló kulturális eseménye. A több száz kanizsai résztvevõ közül Erdõs Ádám egyetemi hallgatót kérdeztük helikonos élményeirõl.

- A Batthyány gimnázium Virág Benedek Vegyeskarának egyik „veterán” tagja vagyok, hiszen ötödéves egyetemistaként is még mindig visszajárok a kórusba. Büszkén mondhatom el, hogy nekem ez már az ötödik Helikonom volt, hiszen 2000-ben még ifjú batthyányisként szerepeltem elõször, azután pedig mindig eljöttem kétévenként, már akkor is, amikor egyetemista voltam, hiszen úgy gondolom, hogy batthányisnak lenni nem csak azt jelenti, hogy az ember négy, illetve nyolc évig az iskolába jár, továbbá kóristának lenni sem azt jelenti csupán, hogy az ember négy évig a kórusban énekel, hanem, hogy késõbb is támogatja az alma matert és a kórust.

- Nekem az elsõ, ami rögtön feltûnt, hogy a helikoni kistáskák hátoldalán is megjelölték az öt évtizedes jubileumot. Számomra igazából azért vált különleges élménnyé, mert, - igaz, hogy nagyon sokat hallottunk már korábban is szüleinktõl és tanárainktól a Helikonról -, de személyesen résztvenni a jubileumi ünnepségeken tényleg felemelõ érzés volt. Számunkra azért is volt különleges, mert hosszú idõ óta ez volt az elsõ alkalom, hogy nem a belvárosban kaptunk szálláslehetõséget, hanem a Balaton-parton egy kempingben. Így a szokásosnál is többet autóztunk, s a balatoni környezet, a természet, meg a kemping másfajta életérzést adott mint az eddigiek, hiszen korábban kollégiumban helyeztek el bennünket.

Az ilyenkor szokásos kísérõprogramokon igyekeztünk ugyanúgy részt venni, ahogy eddig is megtettük. Idén azonban annyi hátránya volt, hogy az általam legjobbnak tartott összkari éneklés – ami a hagyományok jegyében mindig péntek esténként zajlik a Balatoni Múzeum lépcsõjén - ebben az évben az esõ miatt sajnos a múzeumon belül kaphatott helyet, ahova viszont csak korlátozott számú énekes fért be, így ezúttal a kórusunkból kevesen vettek részt rajta, de ettõl függetlenül számomra ez a Helikon legemblematikusabb eseménye. Emellett számos rendezvény és kikapcsolódási lehetõség várta a fiatalokat a különbözõ helyszíneken és sátrakban. Kórusunk általában összetartó csapatként mûködött esténként is, tehát vagy ott maradtunk együtt a kempingben, vagy pedig bejöttünk és a városban szórakoztunk.

Kép és szöveg: Gelencsér Gábor