Az ünnepélyes megnyitót követõen kezdetét vette a két napig tartó 9. Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivál. Az országos hírû fesztiválra étvágygerjesztõ dödölle illat, a borházak gazdag kínálata, a táncra csábító zene és a népszerû elõadók, együttesek vonzották a népes tömeget.

– A Bor- és Dödölle Fesztivál számunka évrõl évre visszatérõ ünnep, olyan esemény, amely újra és újra összehozza a város polgárait. Közösségi színtér, közösségkovácsoló erõ, és persze jó mulatság is egyben – kezdte ünnepélyes megnyitóját Cseresnyés Péter polgármester. Mint mondta, van okunk az ünneplésre, hiszen ünnepelhetjük a fejlõdõ Nagykanizsát, munkánk gyümölcsét és eredményét, közösségünket és családunkat. Hozzátette, óriási verseny folyik a települések között egyrészt a pályázati pénzek megszerzéséért, másrészt pedig a hagyományok ápolása vagy megteremtése terén. Azonban szerencsénkre Nagykanizsa történelme rendkívül gazdag, így nekünk nem kell jeles napok után kutatnunk. Kiemelte, városunkban az év minden szakában rendeznek olyan programokat, melyek Kanizsa határain kívül is ismertek. A dödölle mellett, mely régen a szegények ételeként szolgált, a bor ünnepe is volt a hétvége, hiszen a szõlõ és a bor a kanizsaiak mindennapjaihoz tartozik. A fesztiválra Novák Ferenc Zalakaros polgármestere és Halmi Béla Letenye elsõ embere is ellátogatott.

(További képek a galériában.)

Az önkormányzat, a Kanizsai Kulturális Központ és a Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesület közös rendezvényén ezt követõen indultak a programok, a Vásári játékok – mesejáték, a tavalyi év bordalnokának, Horváth Zoltánnak, a Zalagyöngye Táncegyüttes és Bellák Tibor harmonikás mûsora. Majd az utcabált megelõzõen megválasztották a fesztivál fehér- és vörösborát, a fesztivál fehérbora Bezerics Borház 2011-es Cserszegi fûszerese, a fesztivál vörösbora 2011 –es Cézár Vinery Sylah lett. Este a Borra-Való Zenekar és a Mystery Gang zenélt.
A kísérõ programok közt idén elõször szerepelt a Dödölle Kuckó, ahol az érdeklõdõk betekinthettek a dödölle készítésének rejtelmeibe és kérdéseket is feltehettek a szakácsoknak. Már az elsõ napon is vásárolhattak kerekrépás fagylaltkülönlegességet, többek között egészségügyi szaktanácsadáson és a rendõrség munkatársainak köszönhetõen drogprevenciós elõadáson vehettek részt, valamint felülhettek a városnézõ kisbuszra vagy a népi körhintára.

V.M.

Felvonulás, fõzõverseny, tûzijáték

Hagyományosan, szüreti felvonulással vette kezdetét a 9. Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivál második napja. Az Erzsébet térrõl induló menet a kisbíró vezetésével érkezett az Eötvös térre, a fesztivál helyszínére.

A kisbíró mögött a Nagykanizsai Fúvószenekar, a SWANS mazsorettek, a Hölgyklub, a Thúry Baranta Közösség, a Nagykanizsai Gólyalábasok, a Baki Pántlika Táncegyüttes, a MAMIK Dalkör, a Tüttõ János Nótaklub, az Árvácska Dalkör, a Gyertyánosi Népdalkör, Dödike, és a Kiskanizsai Óvoda néptáncosai vonultak. A sort szüreti lovasfogatok felvonulása zárta.
A fõzõversenyt Cseresnyés Péter polgármester, országgyûlési képviselõ és Várhelyi Miklós, Venesz-díjas és aranysapkás mesterszakács nyitotta meg, miközben a sátraknál javában készült a dödölle, a vadpörkölt, a pacal és sok más ínycsiklandó étek, az asztalokat gyümölcs, és finom sütemények díszítették.
Cseresnyés Péter polgármester köszöntõjében a dödöllével kapcsolatos személyes élményét is megemlítette. Hogy sokan megismerték a dödölle nevét az országban – hangsúlyozta, annak is köszönhetõ, hogy kilenc évvel ezelõtt néhányan kitalálták ennek a hagyományos zalai-vasi ételnek a fesztiválját, és a kezdeményezõk a dödölle fõvárosává tették Nagykanizsát. Büszkén mondhatjuk, hogy városunkból indult el az ismeretterjesztés a dödöllérõl. Végül megköszönte a versenyzõk és a zsûri munkáját, az érdeklõdõknek pedig jó szórakozást kívánt a programokhoz, amiben volt is része egészen az éjszakába nyúlóan a városlakóknak.
Miután a 2012. évi fõzõversenyt jelképzõ szalagot a polgármester felkötötte a fõzõverseny fakanalára, Prikryl József, a Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesület elnöke, a fõzõverseny fõszervezõje szólt a versenyzõkhöz.
Megnyitó beszédében a zsûri elnöke, Várhelyi Miklós elmondta, nagy örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen a Kárpát-medence fantasztikus gasztronómiai értékei közül egyik gyöngyszem a dödölle, és boldogan jött le körülnézni városunkba. Tudta, hogy valami csodában lesz része, de õt is meglepte az ételeket készítõ versenyzõk igyekezete, boldog arca, továbbá büszkék lehetünk arra is, hogy kis országunknak ennyire színesek és szépek a népi eredetû ételei.
A fõzõverseny eredményei: Dödölle kategória: 1. Régimozi Ördögei – Nagykanizsa. Tájjelleg kategória: 1. Õszirózsa Dalkör – Eszteregnye. Legszebb megjelenés a fõzõversenyen: Bölcsõdei menyecskék – Nagykanizsa Rózsa úti Bölcsõde.
Kanizsa Bordalnoka 2012. vetélkedõ eredménye: 1. Vejer Béla; 2. Marton Magdolna; 3. Kiss Tiborné.

B.E.
 

Az eseménnyel a horvát turisztikai honlap, a www.moja-putovanja.com is foglalkozik.

„Ûzd ki bár vasvillával a természetet, az mégis rögtön visszatér.” - Cseresnyés Péter polgármester köszöntõje

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezt a mondatot Horatius vetette papírra, nagyjából kétezer esztendõvel ezelõtt. Õ maga derék borissza férfiú volt, aki ebben a mi Berzsenyink társa, és így, szegrõl-végrõl nekünk, a bort ünneplõknek is rokonunk.
Nálunk – ahogyan az Pannóniában lenni szokott -, mindazt, ami a szõlõvel kapcsolatos, a kelták kezdték el. Õk ültették és kapálták az elsõ szõlõt, és õk itták elõször a hegy levét. Õket a rómaiak követték, akik egy szörnyû háború után újra kiásták a kutakat, s újra szõlõt termesztettek, bort készítettek.
Horatius idézett mondata a honfoglalás után nyert ismét értelmet. A népvándorlás korának viharos évtizedeit követõen eleink újra telepítettek szõlõket, vagyis visszatért a természet, s Magyarország azóta mindig is a jelentõs bortermelõ nemzetek között foglalt helyet.
A szõlõ és a bor pedig, nekünk kanizsaiaknak – öröm és munka, hobbi és elfoglaltság, vagyis a mindennapjaink része. Jogos hát, hogy a dödölle mellett ezen a hétvégén a hegy levét is ünepeljük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy régi bölcsesség szerint az élet ünnepek nélkül olyan, mint egy hosszú út vendégfogadók nélkül. Nem tudom, kinek jutott eszébe, ki írta le elõször ezt a gondolatot, de abban biztos vagyok: igaza volt.
 

A Bor- és Dödölle Fesztivál számunka évrõl évre visszatérõ ünnep, olyan esemény, amely újra és újra összehozza a város polgárait. Közösségi színtér, közösségkovácsoló erõ, és persze jó mulatság is egyben.
A borról már beszéltem, a dödöllét pedig, azt hiszem, nem kell bemutatni. Ez az egyszerû zalai étel régen a szegények eledele volt, elsõsorban azért, mert minden hozzávalót megtermeltek a kertben, így szinte korlátlan mennyiségben készíthették – sokszor kiváltva vele a húsételeket. De része volt az ünnepi fogásoknak is, pörköltek kísérõjeként vagy akár önálló étekként.
Nem túlzás: ez a magyar konyha egyik tájjelegû remeke, amely Zalában és azon belül Nagykanizsa gasztronómiai büszkesége.
 

Kedves Vendégeink!
Ma óriási verseny folyik a települések között. Egyrészt a pályázati pénzek megszerzéséért, a gazdasági lehetõségekért, másrészt a hagyományok ápolása vagy éppen megteremtése terén. Mindenki igyekszik lefoglalni valamit a magyar gasztronómiából, felkutatni olyan momentumot a múltból, amely segít erõsíteni az identitást, összekovácsolni a közösséget.
Szerencsére – és ezt büszkén mondhatjuk -Nagykanizsa múltja, történelme olyan gazdag, hogy nekünk nem kell nagyon kutatni jeles napokat, nem kell ünnepeket kreálnunk; õseink és a hagyományok tisztelete szinte tálcán kínálja a lehetõségeket.
És mi élünk is ezekkel.
 

Ez a közösség, Nagykanizsa, az elmúlt években levetkõzte az álmosság sztereotípiáját. Hiszen nálunk az év minden szakában történik valami, van olyan program, amelyet a helyiek szeretnek, és most már a város határain kívül is ismert.
Ennek titka pedig az összefogásban rejlik.
Az önkormányzat, az intézmények, a civil közösségek közös munkája nyomán él és virágzik közösségünk, és ennek köszönhetõen érünk el komoly eredményeket. Idén például, közös munkánk büszkeségét, a megújult Erzsébet teret ünnepeltük és ünnepeljük, de figyelemre méltó az is, hogy közel 170 millió forintból jelentõs informatikai fejlesztések történtek iskoláinkban, megteremtve ezzel a korszerû oktatás-tanulás feltételeit.
Nagykanizsa tehát épül, fejlõdik.
 

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A munkában, a mindennapok küzdelmeiben azonban idõnként meg kell állnunk. Ki kell ereszteni a gõzt, ahogyan mondani szokták, hogy aztán újult erõvel lehessen ismét alkotni, dolgozni – családunk, közösségünk, városunk gyarapodása érdekében.
Ez a hétvége pont ezt a célt szolgálja.
A Széchenyi és az Eötvös tér kitûnõ programokkal, ínycsiklandó illatokkal, finom falatokkal hívogat. A 9. Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivál vár mindekit – városhatáron belülrõl és kívülrõl egyaránt.

Kedves Vendégeink!
Márai Sándor azt írja a Füves Könyvben:
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen… Tisztálkodjál belülrõl és kívülrõl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

 Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”
E gondolatok jegyében megnyitom a 9. Kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivált, és kívánok mindenkinek mély és varázsos rendhagyást, igazi ünnepet. Hiszen, szerencsére, van mit ünnepelnünk – ünnepelhetjük a fejlõdõ Nagykanizsát, munkánk gyümölcsét és eredményét, közösségünket és családunkat. Mindenkinek jó szórakozást kívánok!