A bringakocsis duó teljesítette célkitûzését, hiszen a július 14-i indulást követõen, 24 napi tekerés után az Alpok vonulatain át megérkeztek a brit fõvárosba, Londonba. Ezzel bebizonyítva, emberi erõvel hajtott, környezetbarát jármûvel is el lehet jutni egy távoli vidékre. A Hegedüs Tamás által kitalált mottó – „Emberi erõvel, az emberibb kapcsolatokért, egy élhetõbb világért.” – is helytállónak bizonyult.

Mint arról már lapunkban olvashattak, július 14-én délelõtt indult ünnepélyes keretek között útjára Hegedüs Tamás és Hodák Sándor, a házilagos építésû, fekve hajtható bringakocsival. A 21 sebességes kétüléses járgányt Hegedüs Tamás elképzelései alapján Szantner Gyula, a Nagykanizsai Mûszaki Szakképzõ Iskola és Kollégium Cserháti Tagintézményének mûszaki oktatója valósította meg három hónap leforgása alatt. Hodák Sándor ötlete eredetileg az volt, hogy rollerrel vágjanak neki az útnak, de végül a korábbi tervet elvetve a négykerekû alkalmatosságot választották.

 Az indulást hosszú felkészülés elõzte meg, még a startot megelõzõ éjjel is dolgoztak a bringakocsin, az utolsó simításokat az Erzsébet téren végezték el. Ráhangolódásként közel 3300 kilométert tekertek le a zalai utakon. A tervek szerint 4500 kilométert tettek volna meg, azonban ez egy váratlan meghibásodás miatt meghiúsult.
Az Erzsébet téri indulást követõen napi 7-8 órát és 2163 kilométert letekerve érkeztek meg a La Manche-csatornát átszelve Londonba augusztus 6-án, a 24. napon. Útjuk során érintették Nagykanizsa testvérvárosait Csáktornyát, Gleisdorfot és Puchheimet. Hollétükrõl közösségi oldalukon folyamatosan beszámoltak és képeket közöltek.
Míg elértek céljukat, számos embert próbáló emelkedõvel kellett megküzdeniük, különösen Angliában, ahol egy-egy hoszszabb domboldalon kétszer is meg kellett pihenniük. Azonban a tekerés alatt tapasztalt bátorítás, ujjongás, buzdító dudálás és a londoni fogadtatás mindenért kárpótolta õket. A Nyári Olimpiai Játékok idei helyszínén egy magyar szurkolói klub várta õket és belefutottak egy élõ rádióközvetítésbe. Itt találkoztak Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszóval, aki az emlékfüzetükbe is írt. A városban két éjszakát töltöttek, majd visszaindultak, hogy augusztus 25-re megérkezzenek Nagykanizsára.
A Nagykanizsa – London távon különösebb technikai problémák, melyek megtorpanásra késztették volna õket, nem jelentkeztek. – München után észrevettük, hogy az egyik gumi oldala kezd kirepedezni, nem bírta már az oldalterhelést. Majd Németországban a váltó, London elõtt 70 kilométerrel pedig a hátsó tengely törött el, de ezeket ki tudtuk javítani – számolt be Hegedüs Tamás.
Hazafelé, a London – Nagykanizsa útvonalon napi 120-130 kilométert tettek meg szinte végig szembeszélben, mely megterhelte az ízületeiket. De a 35. napon, közel 3700 kilométer megtétele után, Ausztriában, Passau és Linz között Schlögen város közelében az emelkedõn meghibásodott hajtómûvet már nem tudták megjavítani az idõ hiánya miatt, ugyanis a javításra egy egész napjuk ráment volna, így a 25-ére tervezett érkezés irreálissá vált. A sportemberek átgondolva a helyzetet úgy döntöttek, segítséget kérnek. Egy magyarországi barátjuk a telefonhívást követõen mikrobusszal ment értük, és szállította Nagykanizsára a bringakocsit annak két tekerõjével együtt.
De így is elégedettek, elmondták, nem kudarcként élték meg. Emberfeletti, amit véghezvittek... Most leginkább a pihenés, amire vágynak, hiszen az elmúlt kilenc hónap történései rengeteg energiát kivett belõlük.
V.M.