A fenti címmel nyílt meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum idõszaki vendégkiállítása a Thúry György Múzeumban. A tárlat tárgyi, írásos és képi emlékeket mutat be, melynek segítségével nyomon követhetõek a járvány létrejöttének mozzanatai, az ebbõl fakadó félelem oldásának eszközei és az orvostudomány fejlõdése.

Az érdeklõdõket Kaján Imre megyei múzeumigazgató, Száraz Csilla múzeumigazgató és Varga Benedek, a Semmelweis Ignác Orvostörténeti Múzeum fõigazgatója köszöntötték. A fõigazgató ismertette a történelmi hátteret, azt, hogy az ötszáz esztendõn át öldöklõ pestis milyen hatást gyakorolt a középkori és a kora újkori társadalmakra Európában. Hatása a gazdaságtörténetben, a társadalom- és a mûvelõdéstörténetben egyaránt kimutatható. A fekete halál idején Európa lakosságának átlagosan a harminc százaléka odaveszett körülbelül tíz és tizennégy hónap alatt, azonban volt olyan terület is, ahol hatvan százalékos volt a halálozási arány. A járvány a 19. század elejéig újabb és újabb hullámokban indított támadást. Gyógymódjára ekkor jöttek rá, de a ragály már a 18. század végén erejét vesztette, azonban az orvostörténeti írások ennek okára nem adnak pontos feleletet. A megfékezést több tényezõ is befolyásolta, így az orvosok tevékenysége, a vesztegzár rendszerek, az izoláció, a javuló lakáskörülmények, a diéta, a baktérium gyengülése és a mezei patkányok térhódítása a feketékkel szemben.

– A mai kor embere keveset tud a pestisrõl, majd kétszáz éve nem ütötte fel a fejét Magyarországon. Az egészségügyi világszervezet jelentései alapján huszonegy országban járványszerûen még elõfordul, de nem mutat olyan magas halálozási számot, mint korábban – kezdte dr. Buzási Judit kistérségi tiszti fõorvos a megnyitóját. Hozzátette, a járványok bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a védõoltások valóban védenek.
A fõorvos részletezte, mit is jelentett a betegség azok számára, akik megfertõzõdtek. Elmondta, nagyon gyors lefolyású volt a betegség, hirtelen magas lázzal járt. A betegek az utcákon bolyongtak, mivel nem különítették el õket. A testükön a bolhacsípéseket nem lehetett szabad szemmel látni, de egy-egy ilyen csípéssel százezer kórokozó került a szervezetükbe és így a véráramba. A fekete halál nevet pedig azért kapta, mert a baktérium szövetelhalást okozott, ezáltal vér került a bõr alá. Ezek helyenként megnyíltak és fekélyessé váltak. A beteget három- négy nap alatt legyõzte a járvány. A pestis közvetlen érintkezés, cseppfertõzés útján is terjedt.
Csak az isteni gondviselésben bízhattak, imádkozással, böjtöléssel, népi gyógyászati, gyógyfüvekkel, különbözõ amulettekkel és egyéb tárgyakkal próbálták távol tartani magukat a fertõzésektõl.
A vándorkiállítás, mely a középiskolai és egyetemi oktatás számára is gazdag háttér-információkkal szolgálhat, 2007 õszén nyílt meg elõször a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, azóta tizenhárom helyszínen mutatták be, köztük Erdélyben, Békéscsabán, Debrecenben, Szekszárdon és Zalaegerszegen. Eddig körülbelül 70 ezren tekintették meg.
V.M.