A Távol Afrikától címû filmhez oroszlánokat és kutyákat idomított, a cserfes kismalacról szóló Babe második részében a csimpánz családot tanította be, Francis Ford Coppola Drakulájában állatgondozóként is szerepelt. Robert Redford, Meryl Streep, Sharon Stone, Michael Douglas, Val Kilmer, Michelle Pfeiffer vagy Matthew Broderick számára segített filmjeikben a vadállatokkal való közös szerepléskor, de állatidomítással foglalkozó cége oktatta az Indiana Jones-filmek majmát, vagy a Men in Black "beszélõ" kutyáját is. Hubert G. Wells, a hollywoodi filmek állatidomárja ma már nyugdíjas, idejének egy jó részét a Zala megyei Gelsén tölti, ahol az MTI-Press kedvéért felidézte filmes emlékeit. (Fotó: animalfair.com)

Az idomár és a tudósító számára nem ez az elsõ találkozó, jó tíz évvel ezelõtt ugyanis Mr. Wells - vagy ahogy közel 80 évvel ezelõtt Somogyban anyakönyvezték: Will Hubert - egyszer már mesélt pályájáról és életérõl a Magyar Rádió mikrofonja elõtt. A gelsei ház, ahol évente több hónapot tölt, ma is fotókkal és emlékekkel teli, s szeptember elsõ napjaiban is innen indult vissza kaliforniai otthonába.
A beszélgetéskor jelen van Starbuck, aki csak az amerikai angolt érti. A virgonc Jack Russel terrier hétéves, és mint gazdája meséli, mindig vele tart a repülõgépen is. S bár hasonló fajtájú elõdei számos moziban és reklámfilmben szerepeltek, Starbuck nem számít filmes veteránnak, mert életében csak egyetlen napot "dolgozott", vagyis egyetlen apróbb filmes fellépése volt. A kistermetû kutya a labdáját hurcolja játékra szóló felhívásként, de mert jól nevelt, nem is tolakodó, így "megengedi", hogy a falon a sok-sok filmes fotót böngéssze a látogató.

Kutya-(nagy)macska barátság

A legtöbb fénykép fõszereplõje Sudan, az oroszlán, akirõl gazdája azt állítja: majdhogynem kezes bárány volt, minden olyan produkcióban, ahol emberrel közvetlenül kellett érintkezni, õt bátran lehetett alkalmazni. Nem egy birkózós jelenetben maga az idomár szerepelt valamelyik sztár dublõreként az oroszlánnal, és bár a fotók kemény küzdelmet mutatnak, a valóságban az állatok királya csupán játékként értékelte a hempergést.
A fotókon ott a Serengeti Nemzeti Park, ahol az Oscar-díjas Távol Afrikától címû filmet forgatták, vagy ahol a világ tíz legrosszabb filmje között számon tartott Sheena, a dzsungel királynõje készült. Az oroszlánok mellett elefántok, tigrisek, majmok, leopárdok, kutyák és vadmadarak is pózolnak, "akik" mindannyian fontos szereplõi voltak egy-egy mozinak. Persze Will Hubert, alias Hubert G. Wells sem rögtön oroszlánidomítással kezdte.
- Még az 1950-es évek elején a budapesti filmgyárban, Homoki Nagy István filmjeiben kaptam az elsõ komoly munkát - eleveníti fel. - Három évig dolgoztunk a Cimborák címû filmen, amelyben egy pár Afrikában vadon befogott gepárd is szerepelt, õket kellett idomítani. A gepárd az egyik legmegbízhatóbb a nagymacskák között, de akkor még nem nagyon értettünk hozzá, könyvekbõl próbáltuk elsajátítani az idomításukat. De rájöttünk, hogy ami eszik, azzal dolgozni is lehet, vagyis a gyomrukon keresztül tudtunk szót érteni velük.
A magyarországi munka csak 1956-ig tartott, a forradalmi hevület õt is Amerikába repítette, ahová úgy érkezett meg, hogy egyetlen szót sem tudott angolul. Ekkor vette fel az író H. G. Wellsre hasonlító nevét. Egy floridai madárparkban kapott munkát, ahol söprögetõként alkalmazták.
- Kezdetben a papagájok jobban tudtak nálam angolul, de aztán megtanultam annyira, hogy átvettem a madarak idomítását. Az egyik produkció az volt, hogy miniatûr római versenykocsin húzták egymást.
A következõ állomás New York, egy magán állatkert, ahol megengedték, hogy saját állata is legyen, ezért Ausztrián keresztül áthozatta nõstény magyar vizsláját. Vele és kölykeivel olyan produkciót hozott létre, amelyre a Disney stúdió egyik rendezõje figyelt fel. Az anyakutyát összeszoktatta egy kölyök leopárddal, és õk ketten késõbb közösen adtak elõ egy humoros jelenetet. Mindez azért volt nagy szám, mert a leopárd kedvenc csemegéje a majom- és a kutyahús...

Hollywood hívó szava

A Disney a Rex Harrison fõszereplésével készülõ Dr. Doolitle címû filmjében alkalmazta az idomárt, aki olyan szakmabeli nagyágyúkkal dolgozott együtt, akik például a Johnny Weissmüllerrel forgatott régi Tarzan-filmeken edzõdtek. Velük lehetett tökélyre fejleszteni a támadásnak tûnõ oroszlános, tigrises birkózást.
Az idomár feladatai az 1970-es évektõl sokasodtak meg igazán, tévésorozatok mellett nagy játékfilmek sorjáznak a filmográfiájában. 1984-ben következett a Sheena, Tanya Roberts-szel, de már a forgatás során kiderült, hogy nem lesz átütõ siker. Munka szempontjából viszont azóta is a legjobb feladatnak számít, mert szabad kezet kapva oroszlánok, elefántok, majmok, orrszarvú és még számtalan más állat szerepelhetett a produkcióban. A nagy kedvenc azonban az 1985-ös Távol Afrikától, ahol vezetõ tréner lehetett.
- Amerikából vittünk át Afrikába hat oroszlánt és Meryl Streep kutyáit, de páviánokkal is foglalkoztam. Az egyik nehéz jelenet az volt, amikor az oroszlánnak támadó sebességgel kell üldöznie valakit, egy másikban pedig úgy kellett tennünk, mintha lelõtték volna a nagymacskát. Sydney Pollack rendezõvel volt is kisebb nézeteltérésem, mert ezeket a jeleneteket nehéz volt elsõre megvalósítani, õ pedig dühöngött, amiért több tízezer dollárba kerül minden egyes újraforgatás. Meg kellett értetnem, hogy ember és állat épségével, sõt az életével is játszom egyszerre! Végül sikerült egy "félbolond kenyai cowboyt" találni, aki a lovával addig hergelte az oroszlánt, amíg az kellõ gyorsasággal nem futott. Az oroszlán lelövését pedig úgy tudták eljátszani, hogy egy kiásott, de befedett gödörben az állat megbotlott és elterült a kamera elõtt.
A Michael Douglas és Val Kilmer fõszereplésével készült Ragadozókban egy igaz történetet elevenítettek fel, a 19. század végén Kenyában lelõtt emberevõ oroszlánokét. Sudan azonban nem úgy viselkedett, mint egy emberevõ, ezért két franciaországi cirkuszi oroszlánt is hozattak Afrikába, mert azok kellõen vadak voltak még a saját idomárjukkal szemben is.

A gazember majmok

- A csimpánznál nagyobb gazember nincs! - hangoztatja az állatszelidítõ, nem kevés, majmokkal kapcsolatos tapasztalata alapján. - Ha én itt hagyom magát egy jól idomított oroszlánnal, nem történik semmi. De ha egy csimpánzzal zárom össze, az rögtön megharapja magát. Nekik ugyanis a harapás a büntetés, a megalázás kifejezése, ezzel jutnak elõrébb a hierarchiában, be kell bizonyítaniuk, hogy ki az erõsebb.
A majomszokás ellenére nem voltak gondjai akkor sem, amikor az 1987-es X program címû filmben Matthew Broderick több csimpánzzal is együtt szerepelt, pedig a legidõsebb 14 éves volt. A Babe második részében szintén csimpánzokkal dolgozott, ott egy egész majomcsaládot idomított, ráadásul nekik számtalan más háziállattal közösen kellett játszaniuk.
A legutóbbi két film, amiben H. G. Wells állatokat idomított, francia produkció volt, és egy régi barátság hozta a felkéréseket. Richard Dreyfuss fõszereplésével 2001-ben készült az a film - angolul The Old Man Who Read Love Stories címmel szerepel az imdb.com filmportál oldalán -, amely nem került a magyar mozikba, és ebben jaguárt idomított. Három évvel késõbb Jean-Jacques Annaud Két testvér címû, tigrisekrõl szóló mozijában dolgozott legutoljára. A film fõidomárja hívta fel régi barátként, hogy volna-e kedve eljönni Kambodzsába, ahol 36 tigrissel kellett dolgozniuk. Volt kedve.
Arra a kérdésre, hogy melyik a legnehezebben kezelhetõ állat, csak annyit mond: amelyikért nem akarnak fizetni... Komolyabbra fordítva a szót viszont a házimacskát említi, amelyet öntörvényûsége miatt nem lehetetlen, de nagyon nehéz munkára bírni. És ahogy az az emberek között is jellemzõ, úgy az állatokra is igaz, hogy mindegyik önálló személyiséggel rendelkezik. Még a pókok között sincs két egyforma.

Távol az afrikai oroszlántól

Hubert G. Wells azt vallja, hogy szeretettel és fegyelemmel, no meg jutalmazással lehet az állatokkal bánni. De az idomár legnehezebb feladata, hogy megnyerje a színész bizalmát. A sztárok között nem volt olyan, aki ne tartott volna az állatoktól, de ezt valahogy át kell hidalni. Ami azért különösen nehéz, mert sok színész még a másik emberrõl sem vesz tudomást, nemhogy egy állatról...
A szelídítõnek ma már nincsenek vadállatai, de csak egyedül az oroszlán hiányzik neki. Az általa alapított Animal Actor's of Hollywood nevû céget már eladta egykori asszisztensének, akivel 15 éven át dolgozott együtt. A cég most is kaliforniai házának szomszédságában mûködik, és többek között Indiana Jones-filmekben, a Men in Black produkcióiban mûködött közre, de felsorolhatatlanul hosszú a tévésorozatok és showmûsorok listája a Knight Ridertõl az NCIS-en át Jay Leno mûsoráig. De az egykori idomár nem szakadt el a mozitól.
- Majdnem minden filmet megnézek ma is. Amikor Magyarországon vagyok, a nagykanizsai moziba járok, legutóbb Woody Allen Rómának szeretettel címû filmjét láttam. Kaliforniában is mindig megnézem a friss mozikat. A legnagyobb kedvencem azonban a Casablanca marad!
Mindezen túl nemrég fejezte be memoárját, amely talán a jövõ évben megjelenhet a magyar könyvpiacon, de négy filmforgatókönyv is hever az íróasztalán. Ezekben csak mellékszereplõk az állatok, a szerelmi sztorikban vagy éppen egy vámpírtörténetben az emberi oldal a lényegesebb. Akárcsak a Fekete István Emberek között címû regényébõl készült forgatókönyv esetében. Bár ez utóbbi nagy csalódás számára, abból a szempontból, hogy Magyarországon még nem talált olyan producert, aki vállalta volna a filmre vitelét, pedig a filmjogokat már rég megvásárolta. Hollywoodban sem könnyû a könyvekre vevõt találni, mert évente 18 ezer készül, de csak hetvenet filmesítenek meg.
Az idomár lassan betölti a 80. életévét. Az év nagyobb részét Kaliforniában tölti, nyaranként azonban mindig hazatér gyermekkora helyszínére, Gelsére. Búcsúzáskor azt mondja: két dolgot soha nem tud elfejteni Magyarországgal kapcsolatban: hogy milyen kitûnõ a magyar konyha, és hogy a magyar utakon kívül csak Kelet-Afrikában veszélyesebb autót vezetni.
 

Lendvai Béla(MTI-Press) - Kanizsa