A húsvét utáni ötvenedik napon, 2008-ban tehát május 11-én, vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz pünkösd napját. A pünkösd elnevezés a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, és minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják.

Hazánkban is újra piros betûs nap Pünkösd hétfõ. A hozzá fûzõdõ népszokásokat rég elfelejtettük már. A régiek a nagy nyári munkák elõtt ünnepeltek. Köszöntötték az új életet, imádkoztak bõ termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap. A templomokban évrõl évre megemlékeztek errõl a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva. A férfiak felöltötték ünneplõjüket és már indulhatott is a mulatság.

Néhány helyen még élnek a hagyományok. Az Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösdi királyné járás. A pünkösdi király választás sajnos teljesen eltûnt. (Kezdetben vitézi szokás volt, a katonák maguk közül választottak egy évre királyt.)

A pünkösdi királynéhoz visszatérve, tudjuk, hogy a legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat édes-e vagy savanyú? Fellebbentve a díszes kendõt megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolygott (de a fogát a világért sem villanthatja ki), megnyugodtak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jót kívánóknak.

A törökbasázás szokása is e naphoz fûzõdik. Egy 10-12 éves gyermeket beöltöztettek selyembugyogóba, turbánt kötöttek a fejére. Általában égetnivaló kölyköt választottak erre a szerepre, aki amúgy is rászolgált a verésre. Persze kitömték a ruháját szalmával, hogy ne fájjanak az ütések. Aztán összeláncolt kézzel végigvezették, énekelnek, a basa ugrándozott, a fiúk meg zöld gallyakkal csépelték.

Lássunk egy mondást is a pünkösd kapcsán: Májusi esõ aranyat ér. De a pünkösdi esõ ritkán hoz jót, tartja a hiedelem.
A pünkösdi király választás amolyan legényvirtus volt. Lovas versennyel, tûzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig ingyen ihatott a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt.

A pünkösd az udvarlás, párválasztás ideje. Ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátran mutatkozhattak választottjukkal.
A szokások ma már kihalóban vannak, de mégis üzenetet hordoznak az ünnepek. Az ember és a természet szeretetét hirdetik, csupa olyat, amiben megkapaszkodhatunk és amik által továbbléphetünk.