A Thúry György Múzeumban mutatták be a Zrínyi – Újvár emlékezete címû könyvet, melyben hosszú évek kutatómunkája jelenik meg, számos tévhitet oszlat el és feleletet ad eddig megválaszolatlan kérdésekre is.

A kötetet – melyet Hausner Gábor és Padányi József szerkesztett – R. Várkonyi Ágnes, az MTA levelezõ tagja, az ELTE professzor emeritusa mutatta be. – Ha valaki megkérdezné tõlem, hogy hogyan tudnám ennek a könyvnek a lényegét egyetlen mondattal kifejezni, akkor azt mondanám, hogy máig élõ történelem – kezdte a könyv ismertetését. A kötetben történeti tanulmányok, az ásatások története, az eredmények és jelentõs forrásanyag található. Elmondta, a várat Zrínyi Miklós építette a 1661-ben a Mura bal partján, Kanizsával szemben, hódoltsági területen. A Kanizsa védelmére létesített erõdítmény mindössze három évig állt, ugyanis 1664 júniusában elfoglalták, majd júliusban felrobbantották. Újraépítésének tilalmát az ugyanabban az évben megkötött vasvári békébe is belefoglalták. Helyérõl, stratégiai jelentõségérõl mindezidáig meglehetõsen kevés információval rendelkeztünk, ugyanis már a kortársak körében is eltérõ volt a megítélése.
A kötet a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Somogy és Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint az érintett két önkormányzat összefogásának az eredménye. Munkájuk során, a terepen meghatározták a sáncok és az 1664. évi ostrom nyomait és ezzel párhuzamosan a levéltári, az elbeszélõ forrásokat, valamint a képi ábrázolásokat összegyûjtötték, ennek nyomán indult meg a várudvar régészeti feltárása. Bécsi levéltári és eddig még ismeretlen török forrásoknak a magyar fordításait is vizsgálták. A könyv az eddig elért eredményekrõl számol be, bár még a kutatási program nem zárult le.
A vár létrejötte és története elválaszthatatlan városunk történelmétõl. A Zrínyi – Újvár az egyetlen olyan emlékhely, amely a mai Magyarország területén a költõ-hadvezér Zrínyi Miklós emlékét hirdeti.
V.M.