Jézus mennybemenetele és a Szentlélek elküldése, azaz Pünkösd közti idõben emlékezünk az idén Mindszenty bíboros 1975. május 6-án bekövetkezett halálára. Ennek alkalmából sokezren keltek útra. Voltak, akik az esztergomi sírhoz, az Alsótemplom fiataljai Csehimindszentre, a szülõfaluba zarándokoltak. Adódik hát, hogy a mártír sorsú fõpap szavait olvasva várjuk a Szentlelket.

„Egy nemzet fölemelkedése mindig a mai napon kezdõdik. A fásultakban is izzik a parázs a hamu alatt, csak a tûzre várnak. Isten így teremtett bennünket, embereket: az igaz és jó meg szép utáni vágyat nem lehet kioltani az ember szívében-lelkében. Ez erõsebb tény, mint a reménytelenség és csüggedés: ez utóbbiak futólagosak. A remény és a bizalom elsõdleges polgárai az emberi szívnek.”
„Azt is szokták mondani, hogy a gyermekekre nem szabad lelkiismereti kényszert gyakorolni, hanem a szabadságára kell bízni, akarja-e a vallást, és ha igen, melyiket akarja. Csodálatosan következetlenek a szabadságnak ezen bajnokai. Mert az ellen már nincs szavuk, hogy írást, olvasást, számtant, földrajzot, meg egyéb ilyen tudományokat a gyermekre ráerõltetjük anélkül, hogy kérdeznõk: tetszik-e nekik?”
„A vallás körül képmutatásnak helye nincs. A vallás vagy igaz, vagy nem. Ha nem igaz, nem szabad megtûrni a lelkek és a házak legrejtettebb zugaiban sem. Ki kell irtani, mint a morfiumot és a hamis kártyát. De ha igaz, akkor a vallásnak mint igazságnak nyilvánossági jogot és érvényesülést kell engednünk az élet egész vonalán, hogy a magán- és közösségi embernek megbízható vezére legyen az életútján. Ha pedig ezt engedni nem akarnák, magával az igazsággal akasztanak tengelyt. Ha hûvösre akarják tenni, Rodostóba, katakombákba akarják küldeni, vagy némaságot szánnak neki, valami lappang az elv mögött: nem akarják, hogy a vallás tetteik tilalomfája, bûnös fejük ítélõ bírája legyen. Akik ezt az elvet – a vallás félreállításával – be akarják vinni a nyilvános életbe, a maguk silány magánéletét akarják a nyilvános életben érvényesíteni és általánossá tenni. Oka van annak, miért nem volna szabad a templomon kívül is hirdetni: ne ölj!, ne fajtalankodj!, ne lopj!, ne hazudj és ne rágalmazz!”
,,Mikor gyerek voltam, el-elmentem a faluvégi kovácsmûhelybe. Ott pokolian izzított a fújtató. Nem lelkesített a kalapács, amely mindig csak ütött. De szerettem, megértéssel néztem az üllõt, amely állta a kalapácsot és nem ütött vissza és minden ütésre keményebb lett. Minél dühösebb a pöröly, annál nyugodtabb az üllõ.”
Van-e különbség a nácizmus és a kommunizmus között? – kérdezték tõle egy sajtótájékoztatón. „Tõlem kérdik? Éppúgy ültem egyik börtönében, mint a másikéban. A kettõ volt szövetséges is, ellenség is. Eben gubát nem cserélünk. (a tolmácshoz:) Ezt fordítsák le, ha tudják.”
Devictus vincit – legyõzetve gyõz. Bár Mindszenty atya fõpásztori szolgálatának csak töredékét tölthette szabadon, a halála óta eltelt évtizedekben is tanít bennünket. Újra és újra rá kell döbbennünk, hogy õ maga is a Szentlélek ajándéka.