Ha május, akkor hagyományosan akusztikusgitár fesztivált rendeznek a kiskanizsai Móricz Zsigmond Mûvelõdési Házban. Ezúttal is így történt, hiszen a gitármuzsika rajongóit varázslatosan improvizatív dallamokkal szórakoztatták indiai, görög és német gitárvirtuózok annak a koncertkörútnak állomásaként, amelyet Szabó Sándor gitármûvész szervezett a mûfaj népszerûsítése érdekében. Érdeklõdésünkre elmondta, hogy az egzotikum a mostani turné mottója, s ennek jegyében hívta meg neves mûvésztársait Európából és a távoli Indiából. Hozzátette: a világfesztiválokon körülbelül száz akusztikusgitár-mûvész lép fel, ezért nem okozott nehézséget számára - a koncertkörút vezérfonalához igazodva - kiválasztani a közremûködõ mûvészeket. A „Móriczban” ezúttal is elsöprõ közönségsikere volt a klasszikus és nemzeti sajátosságokat elegyítõ gitármuzsikának, s a fellépés alkalmával természetesen szóba is elegyedtünk az akusztikusgitár (és egyéb érdekes egzotikus hangszerek) mestereivel.

Konarak Reddy:
- A dél-indiai Bangalore-ból származom és indiai zenén nõttem fel, valamint nyugati klasszikus zenén épp úgy, mint rock és jazz muzsikán. Mindez hatással van a zenémre, így alakult ki a saját stílusom és valamennyit vissza tudok adni abból, amit kaptam a zene világában. Szabó Sándorral nagyszerûen megértjük egymást. Elõször járok Magyarországon, de mondhatom, nagyon kedvesek az emberek és ez egy remekül megszervezett koncertkörút. Tulajdonképpen európai zenén nevelkedtem., anyám a flamenco muzsikát kedvelte, mert fiatal házasokként néhány évig Spanyolországban éltek a szüleim. Úgy is mondhatom, hogy hosszúra sikeredett a nászútjuk a flamenco hazájában. Az indiai és európai muzsika egyaránt nagy hatással volt a saját stílusom kialakulására. Hogy miért választottam a gitárt? Ez egy érdekes történet: anyám rajongott a flamenco muzsikáért, és ezért vásárolt egy gitárt a lánytestvéremnek, de én kezdtem el gitározni és indiai zenét játszottam rajta.

Andreas Georgiou:
- Ciprusról származom, de jelenleg Athénban lakom. Keresem azt a zenét, amely összehozza a különbözõ nemzetiségeket. Nemcsak hagyományos hathúros gitáron játszom, hanem szívesen használom az általam készített 15, 16 és 19 húros hangszereket is. Különféle kultúrák elegye az én muzsikám, de természetesen az európai zene áll a középpontban. Gyakran részt veszek fesztiválokon Buneos Airestõl kezdve Moszkván át Magyarországig, ahol másodszor vagyok, elõször 1989-ben turnéztam Szabó Sándor barátommal. És most ismét itt vagyok, köszönhetõen ennek a szép koncert körútnak, amit nagyon élvezek. Úgy gondolom, hogy a magyar kormánynak jobban kellene támogatnia ezt a fesztivált, mert szerintem ez Európa egyik legjobban szervezett és legkomolyabb akusztikusgitár fesztiválja.

Claus Boesser Ferrari:
- A németországi Heidelberg közelében élek, a zene a második nyelvem, tehát második nyelvként használom a zenét, amit nem tudok szavakkal kifejezni, azt zenével próbálom leírni. Vagyis a zenében merészebb vagyok, mint szavakban, továbbá megpróbálok különféle korszakokat összehozni a muzsikámban. Rockzenével kezdtem, azután klasszikus zenével folytattam, tehát nemcsak különbözõ világokat, hanem különbözõ évszázadokat is szeretnék összehozni. És természetesen különbözõ hatásokat is beépítek a zenémbe, hiszen bejártam már a világot Japántól Észak-, és Dél-Amerikán át Ázsiáig. Mindenütt tanulok valami újat, mint ahogy ezen a fesztiválon is sokat tanulok a kollégáimtól. Figyelemre méltó ez a fesztivál, stílusában pedig nagyon értékes, mert nem main-stream, amit az ember minden utcasarkon hall, hanem nagyon jól kiválasztott muzsika, és mindez Szabó Sándor érdeme, aki remek érzékkel és ízléssel válogatja össze a közös turnénkon hallható zenéket.

- gelencsér -