A Nagykanizsai Városvédõ Egyesület kiadásában jelent meg a Nagykanizsai Honismereti Füzetek sorozat 38-ik köteteként Deák-Varga Dénes, városunk fõépítészének Nagykanizsa középkori rotundái – A rotunda-építészet gyökerei címû kötete. A könyv számos korabeli metszettel és térképpel illusztrálva mutatja meg városunk rotundáit és annak eredetét, történelmi hátterét.

– Az emberek többsége nincs tisztában a rotudák fogalmával, így kézenfekvõ a kérdés, milyen építészeti alkotásokat képzeljünk el a szó hallatán?
– A rotunda latin eredetû szó és körépítményt jelent, így használhatjuk a körtemplom kifejezést is, mely sokkal közérthetõbb. Az angolszász nyelvterületen a modern kör alakú épületek, pavilonok megnevezésére is használják. Nálunk csupán csak a koraközépkori kör alakú templomokat jelöli ez a fogalom. Ezek eldugott parányi épületek, falusi keresztény templomocskák, melyek általában csak töredékesen maradtak meg. Építésük a XI-XIII. századig az egész Kárpát-medencében virágzott, jelenleg már több mint száz középkori rotunda léte bizonyított a korábban említett területen – ismertette a fogalmat Deák-Varga Dénes.

 – Hol találhatóak bizonyítottan létezett körtemplomok?
– Az ország megyéi közül Zala megyében tudunk a legtöbb kerek templom létérõl, számuk megközelíti a tíz darabot, ezzel szemben más megyében mindössze egy-kettõ esetleg három található. Ez összefügg részben azzal, hogy a Nyugat-Dunántúl a török által nem volt olyan nagymértékben feldúlva. Kallósdon látható egy teljesen ép kerek templom, ezt a török után újították fel. A bagodi kupolája hiányában már csak részben áll. Zala megyében több régészeti leletrõl is tudunk és érdekességként szolgál, hogy Nagykanizsa közigazgatási területén kettõ is bizonyítottan állt. Az Árpád-kori Szent Margit plébániatemplom létérõl okleveles adatokból illetve török kori metszetekbõl tájékozódhatunk, azonban a pontos helyét nem sikerült meghatározni. Valószínû, hogy valahol a mai Magyar utca és Dózsa György utca, esetleg Garay utca keresztezõdése környékén építhették. Itt temetõnyomokat találtak a régészek és ebbõl gyanítják, hogy a templom is valahol ott állhatott. A könyvben egyrészt arra a négy darab török-kori metszetre hívtam fel a figyelmet, amelyek a kanizsai rotundát is ábrázolják. Ez már magában véve is kuriózum, mivel alig tudunk középkori metszeten megörökített rotundáról. A Szent Margit templom metszetén kívül, a nagykállói rotundáról maradt fenn rajzemlék. A másik Nagykanizsa környéki emlék a liszói, jankapusztai elágazásnál található, itt a középkorban Mórichely falu volt. A lelõhelyét régésztileg is azonosították, de sajnos részletes feltárás a mai napig nem történt. A mórichelyi kerek templomhoz, mely a könyv borítóján is látható, a török idõkben egy kis palánkvárat építettek, ahonnan a közeledõ ellenséget figyelhették. Várként csak egy-két évtizedig mûködhetett, mivel felrobbantották.
A nagykanizsaiaknak büszkének kell lenniük ezekre az emlékekre, mivel kuriózumnak számítanak. A Szent Margit kerek templomba temették el Thury Györgyöt annak idején és a sírját csodálatos módon a törökök nem rombolták le. Ezt azzal magyarázzák, hogy a törökök is tisztelték bizonyos fokig a hõs ellenfél emlékét. Az 1690 körüli metszeteken még látszik, romba akkor dõlt, amikor a császári csapatok visszafoglalták Nagykanizsát.

– A könyvben azt írja, hogy nem ön választotta a témát, hanem az szólította meg önt.
– Elsõ találkozásom a körtemplomokkal Kaposváron volt, ahol egy, a kora gótika idejébõl származó rotunda falmaradványai láthatóak. A kora gótika idején már a kerek építmények nem voltak elég modernek és divatba jöttek a támpilléres és sokszögû szerkesztési rendszerek az építészetben. Ezért váltottak át a nyolcszögû formára, ezek mind a 13. század végérõl datálódnak. Aztán egyre több rotundával ismerkedtem meg. A kerek templomokkal akkor kezdtem el áthatóbban foglalkozni, amikor a munkám révén Nagyatádra kerültem, melynek Bodvica városrészében egykor állt egy körtemplom. A milleneumra való elõkészületek során javasoltam az eltûnt építmény feltárásának a lehetõségét, aminek létezésére okleveles adatok és térképek is utaltak. Indult is egy ásatás, mely nem vezetett eredményre. Ezt követõen egy amatõr régészetet kedvelõ fiatalember a helybeli idõs emberek elmondása alapján megtalálta a helyét és egy második ásatás alkalmával teljes egészében sikerült is feltárni. 13. századinak, a mórichelyivel egyidõsnek becsülték, azonban sajnos visszatemették, mivel egy-két téglasornyi maradt meg az alapokból. Tehát a téma nem újkeletû, már több mint tíz éve foglakoztat, de megírva, ilyen átfogó tanulmányként nem jelent még meg. Most kaptam bíztatást a Nagykanizsai Városvédõ Egyesülettõl.

– A könyvben két tanulmány található. Az elsõ a kanizsai vonatkozása miatt érdekes, annak történelmi emlékeirõl szól. A másik tanulmányban olyan dolgokat fogalmaztam meg a kerektemplomok eredetével kapcsolatban, amelyeket eddig még nem nagyon összegeztek így. Igazából két újdonsága van a tanulmánynak. Az egyik az, hogy köralakú templomépítmények egész Európában megtalálhatók, azonban két markáns csoportra oszthatóak. Létezik egy nyugat-európai típus, mely egyértelmûen levezethetõ a római építészetbõl, ennek a továbbfolytatása. Ezek jellemzõen dobszerûek, belül pillérgyûrûn álló, bazilikásan kiemelt középrésszel építették. Ugyanakkor a rotundák közép-európai típusa a Kárpát-medencére koncentrálódik, de jelen van Csehországban, Lengyelországban, valamint Németország és Ausztria egyes részein is. Átmérõjük viszonylag kicsi, belsejük általában egyterû. A másik felfedezés, annak ellenére, hogy se az örményekkel se a grúzokkal a magyarságnak nincsen kimutatható kapcsolata, a kaukázusi és a magyar építészetnek mégis fejlett kapcsolatrendszere van. Napjainkban kezdtek el foglalkozni a történészek az Azerbajdzsán területén az 1300-as éveket megelõzõen fennállt Albánia nevû keresztény országgal. A történelmi adatok arról szólnak, hogy ez az ország sokat szenvedett a tõlük északra élõ hunok betöréseitõl. A kaukázusi Albánia, ahol kerektemplom is található, fordított arra gondot, hogy hunok által lakott területek keresztény térítõket küldjenek. Feltehetõleg a kaukázusi országból terjedt tovább a hunok felé, a kerektemplomok építése, mely vélhetõen az avarok közvetítésével került át a Kárpát-medencébe. Tehát ez az építészeti jelenség keletre mutat és a Kaukázus környéki építészettel mutat párhuzamot. Ennek a kultúrának a közvetítõi valószínûleg az avarok voltak, õk hozhattak be a Kárpát-medencébe olyan népcsoportokat, amelyek kaukázusi eredetû, keresztények voltak – részletezte a fõépítész.

Deák-Varga Dénes könyve zárszavában leírja, fontos, hogy tisztában legyünk nemzeti történelmi értékeinkkel, és ne hagyjuk azokat a szomszéd népek által kisajátítani. És nem utolsó sorban az Árpád-kori rotundák nyomait követve esetleg eljuthatunk õshazánk újra történõ felfedezéséhez.

Varga Mónika