A világon is egyedülálló meleg vizû hévízi tó gyógyhatása meglehetõsen ismert, kevesebb szó esik azonban arról, hogy magának a tónak és környékének milyen különleges az élõvilága. Nem egy gyógyvizes medencérõl, hanem egy élõ tóról van szó ugyanis, amelyben akadnak olyan növény- és állatfajok, amelyek a Földön másutt nem léteznek, vagy a sajátos körülmények miatt legalábbis ritkaságnak számítanak. Mikroszkopikus rákok, érdekes vízi atka, csak itt élõ vadponty, az emberi hámsejteket csipkedõ szúnyogirtó fogasponty, vagy a tavon úszkáló tündérrózsák némelyike olyan egyedisége a tónak, amelyet érdemes megismerni.

 A tó élõvilága igazán télen "éled fel", amikor csak kevés fürdõzõ merészkedik ki a szabadba, s persze a téli körülmények közepette a meleg vizû tó vonzza a madarakat - hangoztatja Csiszár Viktor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi õre, aki a hévízi tó közelmúltbeli kutatásának koordinátora is volt. Hozzáteszi azt is, hogy a különlegességek persze nem mindig látványosak, ezért a gyógyulni vágyók vagy sétálók talán észre sem veszik õket.

Madárvilág télen-nyáron

Az állatvilág gerinces képviselõi közül számos apró rágcsáló lakik a tó körül, így elõfordulnak vízi cickányok, vízi pockok, de olyan denevérfajok is, amelyek igénylik a víz közelségét, anélkül ugyanis könnyen kiszáradnának. A korábbi tanulmányok szerint hétféle denevért is találtak, köztük vízi és tavi denevéreket, sõt az igazán ritka alpesi fajtát is. Ezek egy része a tavon cölöpökön álló épületek alatt, a tó felszíne fölött fészkel, akárcsak a molnár- és füstifecskék, amelyek száma örvendetesen nõtt a korábbi évek csökkenése után. A madarak körébõl a fürdõvendégek által is kedvelt kis vöcsök különleges szokást vett fel, ugyanis vándormadár léte ellenére egy-két család rendszeresen itt telel át, ami meglehetõsen ritka.
Télen, amikor a Balaton befagy, a hévízi tóra és a melegen párolgó lefolyójára több madár is átköltözik, például a fokozottan védett kis kárókatona néhány példánya, néha egészen nagy mennyiségû szárcsa, de a szintén nem védett körbe tartozó kárókatonák és tõkésrécék képviselõi is megjelennek, néha még egy-két szürke gém és hattyú is tiszteletét teszi.
- A fürdõzõk néha megijednek a siklóktól, de ezek igazán ártatlan kockás és vízi siklók, jelenlétük pedig a kiváló vízminõségre utal. Nagy számban találhatók békák és unkák, köztük kecskebékák, kis tavi békák, valamint vörös- és sárga hasú unkák - ecseteli a szakember. Felvilágosító szándékkal azt is hozzáteszi: az unkák abban különböznek a békáktól, hogy nem brekegnek, hanem "unkognak".
A tó meleg vizû lefolyójában mocsári teknõsök élnek, de találni néha vörös fülû ékszerteknõst is. Utóbbiakat felelõtlenül a terraristák engedik itt szabadon, ami azért veszélyes, mert ha szaporodnak - bár eddig a tojásaik nem élték túl a telet - inváziós fajként kiszoríthatják a mocsári teknõsöket.

Az akvárium helyett a tóban kötöttek ki

Ugyancsak a Balaton közelsége és az akvaristák az okai annak, hogy milyen is ma a tó halállománya. A lefolyóban vagy húszfélével találkozni, magában a 36 méter mély tóban csupán ötfélével. Igazából azonban nagyon nehéz ma már rekonstruálni, hogy milyen lehetett kétszáz vagy kétezer évvel ezelõtt a tó élõvilága. Azt viszont biztosan tudni, hogy a ma leggyakoribb, alig két-három centiméteres szúnyogirtó fogasponty az 1930-as években szabadult el egy kísérlet során. Azt vizsgálták, hogy megeszi-e a Magyarországon is honos maláriaszúnyogokat, de mára olyan tömegben vannak, hogy mindenevõkké váltak. Szívesen csipkedik az emberi elhalt hámszöveteket is, vagyis ugyanazt elvégzik, amit az ázsiai "gyógyító" halak.
A hévízi tóban elõfordul a naphal és a szivárványsügér, az elõbbi a Balatonból, az utóbbi nagyjából tíz éve az akvaristáktól érkezett, és ez a nyolc-tíz centiméteres faj ma az egyedüli, amelyik kiválóan érzi magát itt. Ezüstkárász is úszkál a vízben, amely inváziós hal, de több mint kétezer éve egy különleges ponty alfaj is él Hévízen. Ez a latin nevében is hordozza, hogy kisméretû hévízi vadpontyról van szó, amelynek alfajjá nyilvánítása éppen folyamatban van. Azért különleges, mert fajtársaival ellentétben elviseli a meleg vizet. (folyt.

Az alsóbbrendû vízi állatfajok közül világszerte egyedülálló az a mikroszkopikus méretû evezõlábú rák, amelyet tízegynéhány évvel ezelõtt Pónyi Jenõ professzor fedezett fel, aki évtizedeken át a biomonitoring kutatást vezette Hévízen. Két fonálféreg is csak itt található az egész világon, és él ebben a tóban egy érdekes vízi atka is, amely attól különleges, hogy Hévízen kívül Dél-Amerikában fordul csak elõ. A kutató azt is hozzáfûzi: már csak a fantáziánkra van bízva, hogy hogyan kerülhetett onnan ide ez az élõlény.

A kedves és a betolakodó tündérrózsa

A hévízi tó mélységében, mintegy 40 méterrel a felszín alatt van a tó forrása, ahol 38 fokos hõmérséklettel tör elõ a gyógyvíz, és a felszínre jutva is csak néhány fokot hûl. Kiválóan érzik itt magukat a különbözõ tündérrózsák, amelyek közül csak a kisvirágú fehér a védett, mivel az õshonos. Mégis a ciklámenszínû tündérrózsából lett a város címernövénye, amelyet Lovassy Sándor Indiából hozott ide több mint száz évvel ezelõtt. Próbálkozott tucatnyi fajta tavirózsa meghonosításával, de végül csak ez az egy maradt meg. Nagyjából másfél évtizede jelent meg egy újabb, kékszínû hibrid a tó és a lefolyó felszínén, amely egy dísznövénykertész óvatlansága miatt kezdett el szaporodni, de ma már irtják, mert a többit veszélyezteti.
A magasabb rendû növények közül egy-két védett faj található Hévízen, többek között a bugás sás, a csetkáka, vagy az árokvirág. Jól érzik magukat azokon a partszakaszokon, amelyeket természetes formájában hagytak meg a közelmúltbeli partfalfelújítás során.
- A tó partjának harmadán az eredetihez hasonló állapot jött létre. Fõleg az épületek mögött alakítottak ki ilyen rézsûs partfalat, ahova vagy húszféle növényfajt telepítettek vissza. A vízi boglárkák, a mocsári nõszirom, illetve számos sásféle nem védett ugyan, de hozzátartozik a természetes élõhelyhez, és az eltelt másfél évben szépen elfoglalták a helyüket - részletezi Csiszár Viktor.
Nagyon sok olyan moszatféle is található a hévízi tóban, amely másutt nem fordul elõ Magyarországon. Ilyen például egy zöldmoszat fajta, de hasonlóan unikálisak egyes baktériumfélék is. A kutató úgy látja: szerencsére az ember ezeket az alsóbbrendû fajokat kevésbé tudta tönkretenni, vagyis nekik nem ártott annyira a bauxitbányászat miatt évtizedekkel ezelõtt folytatott vízszintsüllyesztés, vagy a szintén akkoriban a tavi épületeket elpusztító tûzvész.

Lendvai Béla/MTI - Kanizsa