Nem régi, de szomorú és igaz történet ez, Nagykanizsáról. Ölben hoztak be huszonéves fiatalok a menhelyre egy nagyon öreg szuka pulikutyát. Biztos, hogy gazdás kutya volt, ugyanis a szõrzete nem volt elhanyagolt, vagy csapzott. Szegénynek jártányi ereje sem volt, és a hasi oldala tele volt daganattal. A gyerekek elmondták, hogy a Corvin lakótelepen találták, ott ült szerencsétlen órák óta az egyik ház sarkánál. Felkelni sem tudott, mikor odamentek hozzá, meg akarták etetni, de csak egy kevés vizet ivott. Az egyik srác még azt is látni vélte, hogy korábban egy autóból rakta ki valaki, aztán továbbhajtott.

Elvittük az állatorvoshoz, aki megvizsgálta. Jóval meghaladta már az egy évtizedet is a kora, és a daganatok mind emlõdaganatok voltak rajta. A doktor mondta, nagyon beteg, látszik, hogy szenved, sajnos már nincs segítség, el kell altatni. Szegényem, míg elvittük az orvoshoz, végig az ölemben volt, simogattam, becézgettem. Olyan hálás volt érte, nyalogatott. Míg az orvos elõkészítette az injekciót, átöleltem, puszilgattam. Még néhányszor megnyalt, aztán erõtlenül rogyott a vállamra. Lehet, hogy megérezte: az út végére ért… Nem tagadom, elsírtam magam, az orvos vigasztalt, hogy higgyem el, jobb lesz így neki, mert szenved, nagyon beteg. Mikor a doktor beadta az injekciót, erõsen magamhoz szorítottam, hogy érezze, tudja, ott vagyok, nincs egyedül. A vállamra hajtotta a kis fejét, úgy aludt el. Hálát adtam a jó Istennek, hogy ott lehettem vele az utolsó perceiben, óráiban. Ugyanis a gazdája magára hagyta. Magára hagyta, mert – feltételezem – látva menthetetlen állapotát, úgy gondolta, nem fizeti ki az altatás költségét. Igaza volt, nem? Kifizette helyette a menhely. De nem baj, de nem bánom, mert nem volt egyedül, mert nem kellett egyedül lennie, akkor, amikor elment. A volt gazdájának (mert abban a pillanatban érdemtelen lett a „gazdi” jelzõre, amikor magára hagyta a kutyáját), ennek az „igazi”, „valódi” gazdinak pedig mi mást is kívánhatnék: egyszer érezze meg õ is milyen egyedül, elhagyatottan, árván lenni pont úgy, ahogy a kutyáját hagyta. Valószínûleg csak azért, hogy pár ezer forintot megspórolhasson.
 

Dr. Papp Attila
a nagykanizsai állatmenhely sajtóreferense

Pontosítás

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata a jogszabályokban elõírt és az ebekkel kapcsolatos kötelezõ feladataival összefüggésben a négy hónapos kort betöltött eb után ebrendészeti hozzájárulást vezetett be a 40/2012. (IX. 12.) önkormányzati rendeletével, 2013. január 1. napjától. Az nagykanizsai önkormányzat az így befolyó bevételt teljes egészében a helyi állatmenhely fenntartására és fejlesztésére, az állatvédelmi szervezetek támogatására, valamint az ebösszeírás vagy egyéb, az ebtartással kapcsolatos állatjóléti és közegészségügyi intézkedések finanszírozására kívánja és fogja is fordítani. Azonban arra vonatkozóan, hogy a felsorolt célok közül a 2013. január 1-tõl kötelezõ mikrochip beültetését az önkormányzat milyen mértékben tudja támogatni, döntés még nem született.
A 2012. szeptemberi Közgyûlésen csak politikai szándéknyilatkozat hangzott el arra vonatkozólag, hogy a mikrochip beültetés költségéhez – ami a törvényi elõírások alapján maximum 3500 Ft lehet ebenként – az önkormányzat mindenképpen támogatást kíván nyújtani. A konkrét támogatás mértékére és módjára vonatkozóan felelõs döntést a nagykanizsai közgyûlés azonban csak az ebösszeírás befejezése után, annak összesített adatai alapján, leghamarabb a novemberi közgyûlésen tud majd hozni, errõl – emiatt – a cikkben általam megemlítettektõl eltérõen közgyûlési döntés tehát még nem volt.

Tehát majd csak egy késõbbi – várhatóan a novemberi – közgyûlésen fog születni konkrét döntés arra nézve, hogy az önkormányzat átvállalja-e az ebrendészeti hozzájárulást fizetõ ebtulajdonosok esetében a kötelezõ transzponder (mikrochip) beültetésének költségét teljes mértékben vagy annak csak egy részét fogja-e tudni biztosítani majd. Nyilván ez elsõsorban a rendelkezésre álló pénzeszközöktõl fog majd függeni.
Jelenleg e döntés konkrét elõkészületei megkezdõdtek, dr. Szabados Gyulától, az önkormányzat tanácsadójától kapott információ szerint a nagykanizsai önkormányzat vezetése már megbeszélést folytatott a Magyar Állatorvosi Kamara Zala Megyei Szervezetének továbbá a Zala Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága Nagykanizsa Kerületi Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenõrzõ Hivatalának vezetõivel.
A megalapozott döntés érdekében, de fõként és elsõsorban az ebtulajdonosok véleményének megismerése céljából az önkormányzat - várhatóan november közepén – még egy lakossági fórumot is fog tartani.

A megtévesztõ kijelentésemért, és helytelen tájékoztatásért elnézést kérek a Kanizsa Hetilap olvasóitól, illetve az érintett kutyás gazdiktól is.

Tisztelettel
Dr. Papp Attila