Nagykanizsa szegényebb lett. Szegényebb egy emberrel, egy hazafival, egy gondolkodóval, aki nagy hatással volt közösségünk szellemi életére, és városunk díszpolgáraként példaként szolgált Nagykanizsa, Zala megye és az egész ország számára.

Rózsás János fájdalmas halálhíre váratlanul érkezett az idei halottak napján. A meggyújtott gyertyák, mécsesek ezen a napon már érte is égtek.

A „magyar Szolzsenyicin” embert próbáló életutat járt be. Tizennyolc évesen besorozták, és a németek oldalán harcoló ország hadseregének tagjaként néhány hónap múlva orosz hadifogságba esett, majd kényszermunkára ítélték. Munkatáborok, börtönlágerek sötét, kínzó világában élt és robotolt kilenc éven át, megjárva a poklok poklát, a GULAG-ot.

Kilenc évig raboskodott, ártatlanul, amit késõbb a Szovjetunió Legfelsõbb Bírósága is elismert, és rehabilitálta.

A vörös diktatúra azonban nem engedte el: arra akarták rávenni, hogy árulja el egykori rabtársát és barátját, az idõközben világhírûvé vált Alekszandr Szolzsenyicint, aki regényeiben leleplezte a kommunista diktatúra kegyetlenkedéseit és feltárta a GULAG embertelen világát. Rózsás János feladata az lett volna, hogy írásaiban cáfolja Szolzsenyicin állításait, hamisítsa meg a tényeket, legyen az elnyomó rendszer fogadott prókátora.

Õ azonban, egyenes gerinccel, mindezt nem vállalta, pedig a szovjetek nyilván nem lettek volna hálátlanok. Õ azonban a nehezebb utat, a becsület és az igazság útját választotta, s írói munkásságát a tények feltárásának szentelte.

Rózsás János elszenvedõje, hõse és túlélõje volt egy embertelen világrendnek. Hitelét, súlyát, az õt körülvevõ tiszteletet azzal érdemelte ki, hogy ember maradt, s rabságából erõt merítve, apaként, férjként, Nagykanizsa polgáraként példát mutatott. Mindenkinek.

Ahhoz is volt ereje, hogy Leventesors címû tanulmánykötetében cáfolja a kommunista-szocialista ideológia hazugságait a leventemozgalomról, amelyet igyekeztek úgy beállítani, mint egy fasiszta szervezetet, holott egy olyan, fegyelmet hirdetõ ifjúsági mozgalom volt, amely a vallás, a hazafiság és munka szeretetének elévülhetetlen értékeire nevelte a kor fiataljait, megteremtve a trianoni gyalázat utáni országépítés alapjait.

Rózsás János gazdag szellemi életmûvet hagyott maga után, amelynek megõrzése, ápolása mindannyiunk közös feladata. Ezt a szellemiséget meg kell tartanunk, így tisztelegve díszpolgárunk munkássága, életmûve elõtt, és ezzel segítve az utánunk jövõ nemzedékeket, hogy hittel, becsülettel élhessenek.

A lángot tovább kell vinni!

Rózsás Jánost Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata saját halottjának tekinti, és osztozik hozzátartozóinak gyászában.

Cseresnyés Péter

polgármester