Rendhagyó történelemórát tartott a Batthyányban és a Piarista Iskolában az Ötvenhatos Versünnep meghívott vendége. Négy témába vágó filmjébõl - a videotar.mtv.hu oldalon többet láthatunk belõlük – mutatott be részleteket. Megismerkedett Nagykanizsa '56-os helyszíneivel. Késõdélután pedig meghallgatta a város középiskolásainak szavalatát. Dr. Feledy Péter, a Magyar Televízió nyugalmazott fõmunkatársa a Nagykanizsai Polgári Egyesület meghívására érkezett városunkba.

Parancsolatlan, tiszta szívvel címet viseli az a film, melyet Feledy Péter az elsõ napról a még élõ résztvevõkkel az eredeti helyszíneken forgatott. – Azt mondta, hogy õmiatta van, hogy október 23-án tört ki a forradalom. Merthogy találkozott valakikkel, akik kérdezték, hanyadikára tegyük ezt a lengyelek melletti tüntetést – emlékezik egy képzõmûvészeti fõiskolás lányra az egykori joghallgató, Karátson Gábor. – Picit eltûnõdött és azt mondta: csakis huszonharmadikán lehet, mert akkor a fõiskolán alig vannak órák, legföljebb anatómia, ha van. Tehát sokan eljönnek. – Én akkor még nem tudtam, hogy ez történelmi pillanat. Estefelé már igen. – vallja be Sinkovits Imre, ahogy fiatal színészként fél kettõ-kettõ magasságában belecsöppent a Petõfi szobor elõtti tüntetésbe. – Szavalj nekik, amíg öszszegyûlnek – kérte egy ismerõse. Az áthallásos versek után a Nemzeti dalt követelték tõle. Fölemelt kézzel, kórusban mondta vele együtt a sokaság: … esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.
Az író-képzõmûvész a Sztálin szobor esti ledöntésérõl is beszél a videón. Mennyi humor, fölszabadultság volt a levegõben! Jellemzésére felidézte: bár mindenki azt akarta, hogy ledöntsék, bolondos sportszerûségbõl mégis azt is kiabálták sokan: Tartsd magad, Jóska! Amikor végre a zsarnok-szobor megadta magát a lángvágónak, a Meghalt a cselszövõ-t énekelték. A Végjáték az Akadémia utcában címû film a nagy napok alatti eredeti jegyzõkönyvek nyomán készült. Még maga Nyers Rezsõ, az '56-ig Magyar Dolgozók Pártja nevet viselõ állampárt Központi Vezetõségének egykori tagja is tágra nyílt szemmel, megdöbbenéssel szól politikustársai vakságáról. Többen a munkásság felfegyverzésében látták a megoldást a tiltakozás leverésére. – Arra nem gondoltak, a munkások merre fognak lõni? – kérdezte. Hiszen akkor már a munkásság nem kért az állítólagos „munkáshatalomból”. A politológus, Schlett István ezt a jelenséget „virtuális munkásosztálynak” nevezi. A baloldal a kisemberekre hivatkozik, ám ennek semmi köze hatalomgyakorlása valóságához… Ezt a rendszert sokkal erõsebbnek gondoltuk ezek szerint, mint amilyen volt – fûzte hozzá. – Nem azon kellene elgondolkozni, hogyan omlott össze, hanem azon, hogyan tudott ilyen sokáig fönnmaradni. (Márai Sándor Naplójában így ír: A bolsevisták mind gyávák. Kegyetlenségüknél csak az ostobaságuk nagyobb.) A Titkolt örökség kivégzett ötvenhatosok gyermekeit szólaltatja meg. A vendég felidézte, mennyire gyûlölt alakja lett a magyar történelemben Haynau. Az övét sokszorosan túlszárnyaló megtorlás vezetõje pedig…
Feledy Péter egy családi dokumentumból is felolvasott. Bátyja fiatalon elhunyt feleségének Ferencz Júliának tizennyolc évesen írt naplójában ez szerepel október 23.-nál: „Ilyen napom még soha nem volt! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! – Gondoljatok bele, 18 éves, köztetek is vannak ilyen korúak. – A hoszszabb ideje tartó politikai káoszból ma végre kibontakozott valami. Valami, amit tizenkét év óta vár a magyar nemzet. Istenem, ma egész nap alig bírtam elviselni ezt a boldogságot, hogy újra mert cselekedni a magyar. Mindenütt ujjongó, boldog arcok. Valóra vált az álmom. Nem káprázat, hanem valóság. Nehéz elhinni is a sok kínos, sötét elnyomásban átszenvedett év után. … Rég megingott hitem a magyar népben újra megszilárdult. …Az egyetemi ifjúság kezébe vette a nép ügyét. Röpiratokat nyomtatott és néma tüntetéssel fejezte ki rokonszenvét a lengyelekkel. Megkoszorúzták a Bem szobrot. És én nem lehettem ott! Ez nagyon fájt. Várom feszülten a holnapot, csak ne csüggedjen senki, tartson továbbra is a lelkesedés. Legyen erõ kivívni céljainkat. Büszke vagyok népemre és boldog, boldog kimondhatatlanul.”
A Halis István Városi Könyvtárban Kecskés Luca Sára, Kupó Márton, Tóth Ildikó, Kercsmár Dóra, Filipovics Kitti Ildikó, Nagy Viktória Angelika, Kiss Dalma Rozália, Jakab Dóra, Tislér Judit Anna, Markán Zoltán, Árvai Anna, Tóth Lilla Veronika, Rodek Vivien, Antal Alexandra, Varga Döniz, Aczél Zsolt, Kontra Alexandra és Kósa Dániel versmondását követõen Feledy Péter további kitartásra bátorította õket. Majd kézfogással átnyújtotta az egyesület elismerését.

„Mert kivesztek a farkasok, S mert nem vadássza senki õket, Itt girhesek és borzasok És szinte törpék már az õzek. A jót velünk sem az teszi, Ki ölbe vesz s álomba ringat, Hanem ki vesztünk éhezi. Becsüljük meg hóhérainkat.” Így, november 4. után Székely János keserûen igaz nyolcsorosa jut a krónikás eszébe. Jó hónapja olvastam a következõ gondolatmenetet: „Ha van Európában ország, amelynek van oka arra, hogy önsajnálja magát, azok mi vagyunk. Másoknak is voltak rosszabb periódusai, de hogy csak rosszabb periódusuk legyen egy századon keresztül egy nemzetnek, vagy nemzeteknek, az elég ritka. … Aki azt akarja, hogy errõl ne beszéljünk, az valójában az egészségtelen nemzeti identitás mellett érvel. A kérdés csak az, hogy a veszteség és a fájdalom kultúrája hogyan épül be a magyar nemzettudatba. Úgy-e, hogy abból konklúzióként az következik, hogy miután mi semmirõl nem tehetünk, vagy csak kisebb részben tehetünk, és szerencsétlenek vagyunk, ez önsajnálatban fejezõdik ki: a világtól állandóan elnézést kérünk, megértést kérünk, és magunkban elkönyveljük magunkat hosszabb távon is folyamatosan veszteségre és vereségre ítélt népnek, vagy inkább valamifajta régi dachagyomány alapján a vereségtudatból nem önsajnálat, hanem aktivitás következik. …Még egyszer mondom, ez nem azonos az idióta, történelmi tapasztalatokat és fájdalmat mellõzõ hurráoptimizmussal és sikerpropagandával. Nem errõl beszélek. Hanem a vereség és a veszteség mélyen átélt élményébõl kinövõ életerõrõl beszélek. Ezért az elsõ számú ellenfelünk itthon az önsajnálat.” (orbanviktor.hu)
Ki-ki saját ellenállóképessége, edzettsége növekedését is megtapasztalhatja széllel szemben, teher alatt. Lehet: mégis szerencsések vagyunk ilyen történelemmel?

K.H.

További képek a galériában.