Megtartotta éves küldött közgyûlését a Zala Megyei Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezete. Az elnökség munkájáról Fehér Imre elnök számolt be lapunknak.

– Ha egy mondattal kellene jellemezni a mögöttünk hagyott 2007-es esztendõben végzett munkánkat – mondta –, arra találóan a rendhagyó jelzõ felelne meg leginkább. Szervezetünk a választás miatt igen mozgalmas évet élt meg. Míg az év elsõ felében a régi vezetõség irányításával mûködött a szervezet, a választást követõen júniustól pedig az új, nagyrészt e területen még tapasztalatokkal nem rendelkezõ személyek kerültek a vezetõségbe, és igyekeztek a nem kis kihívásoknak, feladatoknak megfelelni. Mondhatom, elég gyötrelmes idõszakot éltünk át – folytatta az elnök –, hisz az örökség, melyet kaptunk, arra kötelezetett bennünket, hogy azt ne herdáljuk el, lehetõleg gyarapítsuk, vagy legalább õrizzük meg. Elõdeink elismertsége és teljesítménye országos, régiós, megyei és települési szinteken is ismert, sõt elismert volt.

– Egy év távlatából nézve az akkori állapotokat, mi jelentette a legnagyobb gondot?
– A legfõbb probléma az új, az ismeretlen vezetés elfogadtatása volt a tagszervezetekkel. Hogy ezen valamelyest már túljutottunk, a tagszervezetek, a vezetõk és a tagság pozitív hozzáállásának köszönhetõ, mint ahogy a 2007-es év szép eredményei is. Mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy ahhoz a korcsoporthoz tartozunk, akik társadalmi szinten a legpozitívabbak a megnyilvánulásaikban. A meglévõ társadalmi feszültségen belül, melyet generációs problémaként szoktunk emlegetni, többnyire mi vagyunk kitéve nemtelen célzásoknak. Ennek ellenére, az idõsügyi közösségek tesznek erõfeszítéseket a probléma megoldására. Rendezvények szervezésével, közös programok lebonyolításával. Magyarországon az Idõsügyi Tanács, figyelemmel az ENSZ elöregedésrõl szóló nemzetközi intézkedési tervére, az idõs emberekkel foglalkozó alapelveire is, megalkotta az Idõsek Magyarországi Kartáját, megállapítva, hogy a XX. századra általánossá vált a világ népességének soha nem látott elöregedése, mely a magyar társadalomban is egyre növekvõ súllyal van jelen. Az Idõsügyi Kartában az idõsekkel kapcsolatban az alábbi prioritások kerültek megfogalmazása: részvétel a társadalom tevékenységében, az idõskori élet anyagi feltételei, egészségügyi, szociális ellátás és gondoskodás, az idõsek jogainak védelme. Ezen feladatok egy része jogszabályban rögzített, más része viszont önként vállalt tevékenység. Tagszervezeteink a múlt év során számos rendezvénnyel, ismeretterjesztõ egészségügyi elõadásokkal, többek között mûszeres hallás- és vércukorszint vizsgálattal, vérnyomásméréssel álltak az idõsek szolgálatára. De aktívan részt vettek a falunapokon, városi ünnepségeken.
– A megyénkben élõ idõsek hány százaléka vesz részt tagként nyugdíjas klubok tevékenységében?
– Alig tíz százaléka, viszont a települések lakosságát érintõ rendezvényekbe szinte minden mozgásképes idõstársunk bekapcsolódik. Ezek a programok azért nagyon fontosak, mert az idõs emberek életminõségét, testi-lelki egészségét is befolyásolják. Az egészségügyi rendezvényeknél figyelembe kellett venni az idõs személyek sajátos igényeit, ide értve az idõs korban gyakoribbá vált betegségek megelõzését, gyógyítását. Elismeréssel kell szólni még azon tagszervezeteinkrõl is, akik fölvállalták egy térségre, vagy akár az egész megyére kiterjedõ rendezvények lebonyolítását. Ilyen volt például a szepetneki Nefelejcs Egyesület, a Tótszerdahelyi Nyugdíjas Klub, a Tungsram Fényforrás Nyugdíjas Klub és a Nemesapáti Nyugdíjas Klub munkája. Ide kapcsolható Nagykanizsa Idõsügyi Tanácsának szervezésében rendezett Idõsek Hete program, melyen a városban mûködõ tagszervezetek kivétel nélkül részt vettek. Szervezetünk hagyományteremtõ szándékkal kapcsolódott az Országos Szabadidõ Sport Szövetség által kiadott Gyalogló Világnapi felhíváshoz. A rendezvényt a Csónakázó-tónál bonyolítottuk le, melyen hatvanöt társunk vett részt és teljesítette a kijelölt távot. Ugyancsak hagyományosan került s kerül megrendezésre a kétnapos székesfehérvári Kulturális Találkozó, melyre kiemelten magas létszámú részvételi lehetõséget biztosítottak számunkra. Nyolcvan fõt, mellyel élni is tudtunk, maradandó élményhez juttatva társainkat. Az elért sikereinknek részesei voltak a helyi önkormányzatok vezetõi, Idõsügyi Tanácsok és a munkánkat segítõ partner civil szervezetek. Köszönet illeti a rendõri szerveket, akik az idõsek biztonságának javítására Boldog Évek címmel programsorozatot dolgoztak ki és felvilágosítás, tanácsadás lehetõségét kínálták. Egy tagszervezetünk, a nagykanizsai Pedagógus Klub jelezte a kilépését. Egy szervezet, a Szívbetegek Klubja pedig kérte a felvételét, valamint Becsehely és Fityeháza klubjaival folynak megbeszélések a belépési szándékukról. Sajnos a tagdíjfizetést nem sikerült megnyugtatóan rendezni, hisz még a tagszervezeteink egyharmada nem fizette be a 2007. évi tagdíj tartozását, pedig szükséges hangsúlyoznunk, hogy a tagságviszony létesítésének és fenntartásának feltétele a tagdíjfizetés.
Bakonyi Erzsébet