Nagykanizsán tartotta kihelyezett ülését az Országgyûlés Emberi Jogi, Kisebbségi, Civil-és Vallásügyi Bizottsága, melynek tagjai az ülés elõestéjén Galambokon meglátogattak néhány cigány családot, akik a telepfelszámolási program eredményeként immár két éve új házakban laknak. A kanizsai kihelyezett ülésen Teleki László CKÖ-elnök – aki maga is tagja a parlamenti bizottságnak – bemutatta a kisebbségi grémium mûködését, valamint az oktatásban, foglalkoztatásban és szociális szférában elért sikereket.

Teleki László érdeklõdésünkre elmondta:
– Azért próbáltam meg elérni, hogy a bizottság itt tartsa ülését a Bogdán János Cigány Közösségi Házban, hogy ne csak a sajtóból értesüljenek az eredményeinkrõl, hanem maguk is tapasztalják meg a képviselõk, hogy miként mûködik a kisebbségi önkormányzat. Amikor említést tettem az MSZP-frakcióhoz tartozó Fogarasiné Deák Valéria alelnöknek, õ szívesen vette ezt a meghívást és közvetítette Balog Zoltán fideszes elnök felé, aki szintén hasonló módon nagyon szívesen tett ennek eleget. Így került le ez a bizottsági ülés Nagykanizsára.

– Az Állami Számvevõszék egyik tanulmánya is napirendre került a kihelyezett ülésen.
– Igen, mert aktuális ez a tanulmány, amely tizenhét évet áttekintõ programcsomagot próbál meg olyan aspektusból bemutatni, hogy mi is történt a magyarországi cigányság finanszírozásával, vagy még pontosabban a gazdasági koncepciójának irányításával. Voltaképpen egy történelmi mérföldkõnek számít, hogy a roma ügyekben tizenhét év alatt történtek minden napját feldolgozta ez a tanulmány és nagyon hasznos tanulságokkal szolgál. Például jól érzékelteti, hogy nem volt koncepcionális programja egyetlenegy kormánynak sem az elmúlt idõszak alatt, vagyis a rendszerváltás óta, és többnyire ez az oka annak, hogy azok a források, amelyek megjelentek roma ügyben, nem mindig érték el azt a sikert, amelyet el szeretett volna érni akár a társadalom, vagy akár az a kormány, amely ezeket a pénzeket kihelyezte. Számunkra tehát rendkívül tanulságos ez az ÁSZ-tanulmány, én pedig úgy vélem, hogy mindenképpen fontos volt, hogy itt Nagykanizsán tárgyalja meg a bizottság, és ily módon történelmivé válhatott ez a kihelyezett bizottsági ülés.

Dr. Pulay Gyula, az Állami Számvevõszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének fõigazgatóhelyettese elmondta, hogy a tanulmány az Országgyûlés felkérése alapján készült és feltárja, hogy a rendszerváltás óta a cigányság élethelyzetének javítására fordított összegek milyen módon hasznosultak, illetve azt is felmérték, hogy mekkora közpénzt költöttek erre a célra az elmúlt tizenhét évben.
– A legnagyobb gond a tanulmány elkészítése során az volt, hogy igazán megbízható adat – abban a tekintetben, hogy a cigányságnak az élethelyzete hogyan változott – nincs, mert sem a kilencvenes évek elején, sem az elmúlt idõszakban átfogó felmérés nem készült arról, hogy miként változott meg a cigány lakosságnak az életfeltétel-rendszere. Csak résztanulmányok állnak rendelkezésre, ezért elsõsorban azt tudtuk vizsgálni, hogy miként mûködött maga a támogatási rendszer, illetve az az intézményrendszer, amelyik segítette ezeknek a céloknak az elérését. Ezzel kapcsolatban vannak alapvetõ fenntartások, hiszen nagyon sok mûködési hiányosságot állapít meg a tanulmány: alapvetõen akkor volt a legtöbb probléma, amikor több tárca együttes munkáját igényelte volna valamelyik feladatnak a megoldása, mert ilyen esetekben rendszeresen koordinációs nehézségek támadtak, hogy egyik tárca így, a másik pedig úgy gondolta a feladat végrehajtását. Emellett végigkíséri az elmúlt tizenhét év történetét az a dilemma, miszerint a kormányok nem tudták igazán eldönteni azt, hogy egy célzott roma politikát valósítanak meg és a pénzeket kifejezetten arra használják fel, hogy a roma származású emberek számára nyújtsanak többletlehetõséget például a foglalkoztatásban vagy a képzésben, vagy pedig általában a hátrányos helyzetû embereket akarják támogatni, és ezen belül kapnak csak preferenciát a roma származásúak. Ezért elég nehéz is pontosan azt megállapítani, hogy mekkora pénzt költöttek a cigány lakosság élethelyzetének javítására, mert mi körülbelül 120 milliárd forintot tudtunk azonosítani a különbözõ beszámolók alapján, vagyis ezek a pénzek voltak megjelölve, mint amelyek azt a célt is szolgálják, hogy a cigányság élethelyzete javuljon. Egészen pontosan azonban nem lehet megállapítani azt, hogy a 120 milliárd forintból mennyit is fordítottak konkrétan arra a célra, hogy roma származású emberek jussanak foglalkoztatáshoz, ösztöndíjhoz, vagy egyéb másfajta támogatáshoz, mert nem volt olyan adatfelvétel vagy felmérés, amely ezt képes lett volna pontosan megállapítani – mondta az ÁSZ-tanulmányról a fõigazgatóhelyettes.

Gelencsér Gábor