A városi temetõben található Rétfalvi Sándor alkotása, amely a második világháború és a fasizmus áldozatainak állít emléket. Sajnos azonban, (vélhetõen ideológiai okok miatt) a város már hosszú évek óta nem ezt, hanem a közeli kopjafát használja a hagyományos õszi emlékezéshez.
Pedig az alkotás jobb sorsra lenne érdemes, ha valamire azt lehet mondani, hogy városi öszszefogással készült, akkor erre igen, ugyanis cégek, vállalatok, magánszemélyek járultak hozzá az elkészítéshez. Rétfalvi Sándornak a rendszerváltás elõtt készített alkotását a Hazafias Népfront honismereti köre állíttatta, Boros Antal nyugalmazott pedagógus, a Népfront akkori elnöke, és az azóta elhunyt dr. Cseke Ferenc középiskolai tanár kezdeményezésére.
– A nyolcvanas évek második felében született az ötlet, hogy kellene egy elfogadható minõségû emlékmûvet állítani a második világháború áldozatainak – mondta Boros Antal. – Ez akkoriban egyébként országos mozgalom volt, több település csatlakozott hozzá, többek közt Nagykanizsa is.

– Elõször úgy képzeltük el, hogy készül egy márványtábla, némi szöveggel. Aztán kiderült, hogy ilyen már van a városban. Arra gondoltunk, mi lenne, ha keresnénk egy olyan, minõségében méltó megoldást, amely valóban emléket állít a hõsöknek? A helyi zsidó hitközség akkori vezetõjének tanácsára felkerestem a fõvárosban Schõner Alfréd országos fõrabbit, aki nagyon kedvesen, segítõkészen fogadott, s azt mondta, menjünk ki a Kozma úti temetõbe, ott van egy raktáruk, válasszam ki, mi az, ami esetleg tetszik, és arról egyezkedhetünk. Találtam is két emlékmû-darabot, amiket végül Schõner úr adományaként hozhattam haza. Ezeket Rétfalvi Sándor dolgozta, gyúrta egybe. A két részt egy carrarai márványból készült, kibomló fehér szalaggal „kötötte össze”, s meg kell, hogy mondjam, nagyon szép, méltósággal teli emlékmû lett belõle. A márványtáblára pedig a következõ Pilinszky-idézetet vésettük: „… elfelejtett kiáltani, mielõtt földre roskadt…” Érdekesség, hogy a kanizsai kockakövekbõl épített talapzat azt a bombatölcsért szimbolizálja, ami szinte majdnem az emlékmû helyén tátongott a második világháború idején, köszönhetõen annak a bombának, amit az egyetlen kanizsai szõnyegbombázás során a Csengery utca felõl sodort ide a szél. Vallom és hiszem, hogy ez az 1989-ben felállított emlékmû méltó emléket állít a hõsöknek, ennek ellenére mai állapota nagyon sanyarú. A kockakövek közt fû nõ, magát az emlékmûvet pedig meg kellene tisztítatni.

– Már több polgármestert is kivittünk az emlékmûhöz, s kértük a segítségüket, hogy méltóképpen használja a város ezt az alkotást, mert még ha a rendszerváltás elõtti idõszakot idézi is, tiszta szívvel és nemes szándékkal állíttattuk – veszi át a szót Temesvári Andor, a Hazafias Népfront egykori titkára. – Úgy érezzük, nem ezt a sorsot érdemli, fontos lenne, hogy jobban figyeljünk rá. Mára ugyanis számos hozzá tartozó szerkezeti elemet elloptak mellõle.

– Nem kérünk mást, csak anynyit, tegyék rendbe az emlékmûvet, s használják arra, amiért készült. Nagyon jó lenne, ha az õszi megemlékezés már nem csak a kopjafa, hanem a Rétfalvi-alkotás mellett is zajlana – mondta végül Boros Antal.

Horváth Attila