A Kanizsai Kulturális Központ által indított és egyre közkedveltebb „Táncra lábam!” programsorozat legutóbbi vendége a Vujicsics Együttes volt, melynek koncertjét követõen Magdics János táncoktató vezette a délszláv táncházat.

Az esemény kapcsán egy kis múltidézésére kértük Eredics Gábor mûvészeti vezetõt.
– Harmincnégy esztendõs a zenekarunk, melynek mûködése a magyarországi táncház mozgalomhoz kötõdik. Akkortájt nagy felfedezése volt ez a városi értelmiségnek. Elsõsorban a Székhez kapcsolódott ez az élmény, hogy vannak olyan faluközösségek, ahol nemcsak az anyanyelvet tudják megõrizni, hanem a népviseletet is hordják, s nem vitrinben tárolják múzeumi tárgyként, és így a hagyományaikat valóban megélik. Persze akkor nagy kihívás volt számunkra, hogy ezt a táncházat a városban miként lehet megvalósítani. Errõl lett ismert Halmos Béla és Sebõ Ferenc neve az egész országban, és a táncház mozgalmat nagyon magas szintû népzenekutatás elõzte meg. Ezek a fiatalok, akik elindultak, hogy hagyománnyá tegyék a városokban is a néptáncot – a szabadon táncolt, saját önkifejezésrõl tanúskodó néptáncot –, maguk is gyûjtõkké váltak. Izgalmas feladat volt, ugyanis ha valaki arra szánta rá magát, hogy népzenét játsszon, egyidejûleg kellett felkutatnia a forrásokat, vagyis kutatóvá, valamint saját maga tanárává, ezen felül elõadóvá, sõt, még kicsit szerzõvé is kellett válnia.

– Miként õrzik és adják tovább a jeles névadó délszláv népzenei örökségét?
– A mai napig is Vujicsics Tihamér gyûjtésébõl merítünk, továbbá szeretnénk a szellemi hagyatékát közkinccsé tenni. Jó hír, hogy a jogörökösökkel folytatott egyeztetések eredményeként reményeink szerint nemsokára akár egy intézmény – a Vujicsics Gyûjtemény és Alkotóház – is létrejöhet, ami éppen azt a célt szolgálja, hogy ezek az értékeket, amelyeket a Vujicsics-család létrehozott – és itt nem csak Tihamérrõl van szó, akinek a zenei gyûjtései nagyon fontosak, hanem Sztojanról is, akinek pedig az irodalmi munkássága jelentõs – valóban kutathatóvá és közkinccsé tegyük, vagyis mindazok az értékek, amelyek a mai kor számára fontosak, valóban ismét használatba kerülhessenek.

A Vujicsics Együttes elsõdlegesen a magyarországi nemzetiségi dalanyagokat ápolja, mert ebbõl a földbõl sarjadtak és õrzésüket itt kell megoldani.
– Éppen most tervezünk egy olyan gyûjtõmunkát, ami nem csak néprajzi, hanem oktatási szempontból is jelentõs lesz: mivel a zeneakadémiai képzés is hozzátartozik ahhoz a hagyatékápoláshoz, amit korábban említettem, nagy örömmel mondhatom, hogy a Zeneakadémián népzenei képzés indult és tambura szakon is lehet tanulni. Közismert, hogy a tambura elsõsorban a horvát és szerb hagyományhoz kötõdik, ugyanakkor a magyar népzenében is fontos szerepet tölt be, hiszen a Duna mentén nagyon sokfelé elterjedt és népszerûvé vált. Lényeg az, hogy Versendi Kovács Józseffel a híres mohácsi tamburaprímással rendszeres kapcsolatban vagyunk, ez tekinthetõ egyfajta gyûjtõmunkának is, sõt, túlmutat azon, hiszen õ is hamarosan részese lesz a zeneakadémiai képzésnek. A vele készített gyûjtéseket elsõsorban olyan céllal készítjük, hogy mindenképpen az oktatást szolgálják. Mi azt valljuk, hogy az eredeti népzenei hagyományt kell tanítani, de amit színpadra viszünk, ott már sok út lehetséges természetesen egészen a bartóki mélységektõl a táncházig, amikor a muzsikus hozzá sem nyúl a zenei anyaghoz. A lényeg, hogy a zenei anyanyelvnek egy olyan szintû megnyilvánulása legyen, amely méltó ahhoz, ami létrehozta. Érdekes módon önálló albumunk viszonylag kevés van ahhoz képest, hogy milyen sok évtizede mûködünk együtt, ugyanakkor számtalan közremûködõi lemezünk van. A legközelebbi talán az lehet, hogy a legkorábbi hangfelvételeket próbáljuk most beszerezni lappangó archívumokból, továbbá – mivel a legutolsó ilyen nagyobb jelentõségû koncert éppen a 30 éves jubileumi mûsorunk volt a Mûvészetek Palotájában –, ennek egy DVD kiadását készítjük elõ és ezzel méltóképpen emlékezünk egy évvel ezelõtt elhunyt együttes alapító társunkra Gyõri Karcsira, aki 33 évig volt az együttes tambura-és hegedûprímása, továbbá ily módon tudjuk ezt a szép évfordulót is közkinccsé tenni.

Gelencsér Gábor

További hírek:

MAGAZIN ROVAT >>>