A Nagykanizsai Honismereti Füzetek 39. köteteként jelent meg a Batthyány Gimnázium egykori tanulójának, az intézményben jelenleg történelem-földrajz tantárgyakból gyakorlótanítását végzõ Vörös Andrea szakdolgozata. A Nagykanizsa Trianon elõtt és után címû kötet a Városvédõ Egyesület kiadásában látott napvilágot.

A Batthyány Lajos Gimnáziumban megtartott könyvbemutatón Balogh László igazgató, Cserti Tibor, az egyesület elnöke, Alexa Péter, az iskola és Vörös Andrea egykori tanára, valamint Deák-Varga Dénes városi fõépítész mondott köszöntõt, illetve méltatta a tanulmány jelentõségét. A bemutatón közremûködött Tislér Judit Anna 11.C , valamint Kósa Dániel 9.D osztályos tanuló.

A kiadvány elõszavában ezt olvashatjuk Dr. Nagy Marianna egyetemi docens, a kötet lektorának tollából: Nagykanizsa vásártartási joggal rendelkezõ település volt már a középkorban, majd a török kiûzése után újból, ami vonzotta az iparosok-kereskedõk letelepülését is. S bár a lakosság zömmel szántóföldi termeléssel és szõlõmûveléssel foglalkozott, a 19. század közepén már 13000 lakost számláló mezõváros Zala megye legnépesebb és legpolgárosultabb települése lett. Fejlõdését a Déli Vaspálya Társaság vasútépítései még tovább serkentették, s a nagykereskedõk ezrei a bank- és hitelélet (számtalan megnyíló bank- és pénzintézet) fellendülését hozták. Mindez a modern értelemben vett ipar létrejöttét is elõsegítette. A gazdasági élet virágzása jótékonyan hatott a város kulturális és oktatási életére. Ezt a gyarapodó, nyüzsgõ várost erõteljesen sújtotta, hogy a trianoni békeszerzõdés következtében határszéli várossá vált, elveszítette a korábbi kereskedelmi központ szerepét.
A tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen szerepet játszott Nagykanizsa Trianon elõtt az ország gazdasági térszerkezetében és mirõl árulkodnak a számok a statisztikai kiadványokban: milyen súlyos gondokat okozott a város gazdasági fejlõdésében az I. világháborút lezáró Trianoni békeszerzõdés.
Vörös Andrea azért fogott a dolgozat megírásába, mert az volt a feltételezése, hogy a trianoni határmegvonások hátrányosan érintették Nagykanizsa gazdaságát, de a dolgozat végén megállapíthatta, hogy nem igazán ment végbe változás a békerendezést megelõzõ évtizedekhez képest. A város tovább fejlõdött, csak a fejlõdés intenzitása csökkent, negatív irányú elmozdulás nem történt a gazdaságban. Ez azzal magyarázható, hogy Nagykanizsa egy olyan vonzáskörzetet alakított ki maga körül, ami nem tette lehetõvé azt, hogy egy másik, gazdasági szempontból jelentõs város jöjjön létre a környékén, ami Trianon után veszélyeztethette volna az eddig elért pozícióját.
Trianon után a város életét új alapokra kellett helyezni, de a fejlõdés nem állt meg. Fáradhatatlan munkával igyekezett a képviselõtestület eltüntetni a világháború okozta gazdasági és kulturális hátrányokat. Megindult a városrendezés, és ezzel párhuzamosan sorra alakultak a népjóléti intézmények is. Nagykanizsa vezetése igyekezett a kor legkiválóbb szakembereit és városrendezõit összegyûjteni a város megszépítése céljából. Ezzel próbálta megerõsíteni a hitet és az optimizmust a nagykanizsai emberekben. Nagykanizsa talpra állt a háború megpróbáltatásai után, folytatódott az a városfejlesztés, ami az 1910-es években megakadt. A Trianon utáni másfél évtizedben zajló építkezéseknek köszönhetõen alakult ki Kanizsa mai városképének az alapja. A végkövetkeztetést levonva elmondhatjuk, Nagykanizsa a töretlen élniakarás városa, ami erõt adhat számunkra napjainkban is.

B.E.