A Honvéd Kaszinó tükörtermében mutatták be Szabadi Tibor J. eszperantó mûfordító A spiritizmus a maga egyszerûségében címû fordításkötetét. Az írás Allan Kardec munkája, aki A szellemek könyve szerzõje és a Revue Spirite (szellemi Folyóirat) alapítója, a spiritizmus kezdeményezõje. Halmos Ildikó igazgatónõ köszöntõ szavai után Lélek Sándorné mutatta be a kötetet. A bemutató díszvendége Clovis Portes volt Brazíliából.

A kötetrõl és annak szerzõjérõl Szabadi Tibortól többek között megtudtuk:
Krisztus azt mondta, õ nem azért jött, hogy szétrombolja a törvényeket, hanem azokat teljesíteni. A spiritizmus is hasonlóképpen vélekedik: nem azért jött, hogy szétrombolja a keresztény törvényeket, hanem teljesítse azokat. A spiritizmus nem azért jött létre, hogy növelje a vallások számát. Mivel a spiritizmus nem vallás, nincsenek papjai, templomai, egyháza, a spiritizmus tudomány.
Allan Kardec (ejtsd: állán kárdek), aki a spiritizmus „összeállítója, publikálója”, írásában: 1857-ben jelent meg elõször a Szellemek könyve.
Két évre rá, 1859-ben, Lengyelországban megszületik a nyelvész zseni Zamenhof Lajos Lázár, az eszperantó nyelv megalkotója. A nyelvnek köszönhetõen számtalan irodalmi, tudományos mûvet írnak, és fordítanak az általa „teremtett” nemzetközi nyelvre. Többek között sok spiritiszta könyvet kiadnak eszperantóul.
Így jutott el hozzánk is magyar nyelvû fordításban Szabadi Tibor J. közremûködésével, és a CEI-nek (Nemzetközi Spiritiszta Tanácsnak) a kiadásában már jó néhány spiritiszta könyv. Ezért köszönetüket fejezték ki e szervezet képviseletében a bemutatón megjelent Clovis Portesnek.

Allan Kardecrõl:
Hippolyte Léon Denizard Rivail álneve a Kardec. Lyonban (Franciaország) 1804. október 3-án született. Már nagyon fiatalon vonzódott a tudományokhoz. Tanulmányait Svájc Yverdun városában a Pestalozzi Iskolában kezdte a kor híres nevelési módszerei szerint. Már tizennégy évesen tanulótársai közül kiemelkedett szorgalmával. Belsõ indíttatásból csakhamar vallási reformot kezdeményezett. Kereste azt az eszközt, amellyel egyesítheti a különféle vallási tanokat. Ezt a spiritizmusban találta meg. Több akadémiának volt tagja, közöttük az Arrasi Királyi Akadémiának is. 1835-1840 között otthonában ingyenes tanfolyamokat tartott fizikából, kémiából, anatómiából, asztronómiából és más tantárgyakból. Kardec, mielõtt véglegesen elhatározta volna, hogy a spiritiszta jelenségeknek szenteli magát, többféle tevékenységgel próbálkozott, és különféle mûveket hagyott maga után.
1855-ben tanulmányokat folytatott a spiritizmusról. Zsenialitása rögtön meglátta azokat a tényeket, amelyek érdekelhetik az embereket, nevezetesen az új természeti törvények elveit, a látható és a láthatatlan világ viszonyát. Megállapította, a láthatatlan világ megnyilvánulásaiban, a benne lévõ természeti erõkkel nagyon sok problémát meg lehetne oldani. Jóllehet szokatlanságai megzavarhatják az embert. Például a „beszélõ asztalok”, a látszólag ok nélküli kopogások, a tárgyak megmagyarázhatatlan mozgásai és sok másféle esemény. Kardec tanulmányozta a hipnózist, és anyagot gyûjtött elsõ mûve számára. 1857. április 18-án belsõ megvilágosodását követõen kiadta „A Szellemek könyv”-ét, amely a spiritizmusról szólt. Ezt követte: „A médiumok könyve” 1861. januárjában; „A Spiritizmus evangéliuma” 1864. áprilisában; „Az Ég és a Pokol, avagy Isten igazságossága a Spiritizmus szerint” 1865. augusztusában; „A Genezis, a csodák és a jóslások” 1868. januárjában. Kardec 1858. január elsején megalapította „La Revue Spirite”-t; és még ez év április elsején Párizsban megszervezte az elsõ spiritiszta társaságot „Société Parisienne des études spirites”.
Semmilyen következtetést nem vont le anélkül, hogy elõtte hosszan, gondosan, aggályosan meg ne figyelte volna; az ún. spiritiszta jelenségek törvényszerûségeit. Bebizonyította, „természetfeletti” tények semmiképpen sem léteznek, mert valójában minden jelenséget a természet foglal magába.
1869. március 31-én Allan Kardec lelke elhagyta „tömlöcét”. Élete során ezeket a jeligéket tûzte zászlajára: „munka, szolidaritás, türelem”; szolidaritás = felelõsség. A spiritizmus alapelvét így fogalmazta meg: „A karitászon kívül nem létezik semmilyen más megmentés”. Más szavakkal: „Csak a jótékonykodó emberszeretet menthet meg bennünket”. Ismerte, értette a természet törvényeit.

B.E.