Dr. Papp Attila a kanizsai állatmenhely szóvivõje egy aranyos sztorival lepett meg bennünket. Akár egy karácsonyi intelem is lehetne belõle: mindenkinek kell egy kis simogatás, anélkül nem megy, anélkül kiégünk! Mancika, a foxi keverék már régóta a nagykanizsai állatmenhely lakója. Sajnos eddig még senki sem akarta hazavinni, de sok gyerkõc jár hozzá, és hétrõl hétre számos alkalommal viszik ki sétálni, rengeteget foglalkoznak vele a fiatalok. Nos, Manci ezt igyekszik is minden alkalommal meghálálni.

Nos, mióta Cseresnyés Péter polgármester a saját pénzébõl elkészíttette az új kiskutya-kenneleket, lehetõség nyílt a kölykök megfelelõ, parvovírus-elleni karanténozására, és így meglehetõsen meg is nõtt a számuk. Immár mintegy 30 egészséges kölyökkutya várja szeretõ gazdáját. Persze ez a létszám alaposan próbára teszi az állatgondozók figyelmét és éberségét. A minap történt, hogy egy kölyökkutya a reggeli etetéskor kifutott a kenneljébõl, majd a teleprõl, és elbújt a menhely elõtt lévõ esõvíz átereszben. A mintegy 15-20 centiméter átmérõjû földvájatból sehogy sem sikerült „elõimádkozni”, pedig órákig próbálkoztunk a kicsalogatásával. Valószínûleg beszorulhatott, mert a kora délutáni órákra már hangosan sírt szegényke. Ekkor jött az ötlet, hogy egy kistermetû anyakutyát kellene beküldeni utána, az hátha valahogyan kituszkolná, vagy kihúzná a kutyaszorítóba került kölyköt. Mancikára, a tapasztalt „öreglányra” esett a választásunk, és így õrá várt a nagy, szó szerint is életmentõ feladat. Mancit nem kellett sokáig nógatni, a „kopó” vérvonal hamar megmutatkozott rajta, hiszen némi szaglászás és habozás, na meg biztatás után bebújt a szûkölõ kölyökkutya után a vájatba, és mintegy 10 perc után, a nyakánál fogva elõrángatta az „odúból” a kiskutyát. Mindenki boldog volt, fõként Manci, akit legalább félórán keresztül „ajnároztunk” hõstettéért, és persze finomabbnál-finomabb jutalomfalatokkal halmoztuk el. De szerintem a legjobban annak örült, hogy egy picit a figyelem középpontjába kerülhetett, és külön is megdicsérték, megszeretgették. Egy idõsebb barátom, egy valódi újságíró szokta nekem mondogatni: „Attila, mindenkinek kell egy kis simogatás, anélkül nem megy, anélkül kiégünk”. Nos, amint látszik, ez a kutyákra, jelen esetben Mancikára is igaz… Jó lenne, ha valaki hazavinné, igazi, valódi társ válna belõle.

Kanizsa