Az állandó színház története harminc évvel ezelõtt kezdõdött el Zalaegerszegen. Az alapítás óta több mint kétszázötven darabot állítottak színpadra, a nézõk száma az elmúlt évben meghaladta a 70 ezret. A színház élén négy igazgató váltotta egymást, közülük hárman most is a vöröstéglás épületben alkotnak: a létesítményt Besenczi Árpád igazgatja, elõdje, Stefán Gábor koreográfusként dolgozik, Halasi Imre pedig vendégrendezõként a Griff Bábszínház nagyszínpadi produkcióját állítja színpadra. A nézõtéri elõcsarnokban, egymással szemben két bronzszobor látható, az egyik a színház névadóját, Hevesi Sándort (1873-1939), a másik pedig a színházalapító Ruszt Józsefet (1937-2005) ábrázolja.

 A szobrokhoz kötõdõ legenda városszerte közismert. Amikor a Hevesi Sándor Színház elsõ nemzetközi sikerét aratta Arezzóban a Ruszt által rendezett Csodálatos mandarinnal, a díj összegébõl a színházalapító mellszobrot készíttetett a névadóról Béres János szobrászmûvésszel. Aztán a vezetõség a harmincéves jubileum alkalmából ugyancsak Béres Jánost kérte fel az alapító mellszobrának elkészítésére.
A zalai megyeszékhelyen 1982 óta mûködik állandó színház. Még javában folytak a színháznak kiszemelt épület rekonstrukciós munkái, amikor Ruszt Jószef megalapította a színtársulatot. Az épületet 1983. október 11-én adták át, és jött létre azon a napon a Hevesi Sándor Színház. A társulat Madách Imre Az ember tragédiája címû drámájának díszbemutatójával készült az ünnepségre. Ruszt a nagy sikerû bemutató után 20 évvel, halála elõtt nem sokkal ismét színpadra vitte Az ember tragédiáját: a fõszerepekre, hûen az eredeti szereposztáshoz, megint Fekete Gizit és Szalma Tamást kérte fel.
Az alkotónak színház- és társulatteremtõ tevékenységéért Pro Urbe-díjat adományoztak Zalaegerszegen. A Kossuth-díjas rendezõ csaknem 45 éves munkássága során több mint 200 elõadást rendezett, ebbõl 23-at a zalai megyeszékhelyen. A Hevesi Sándor Színháznak 1986-ig volt igazgató-fõrendezõje. Utódjának Halasi Imrét választották, aki a színházalapítóval 1982-ben érkezett Zalaegerszegre.

A megkezdett út folytatása

- A "Ruszt-korszak" meghatározó volt a színház történetében, ezért nagy sokkot jelentett a társulatnak, amikor bejelentette távozását - emlékezik vissza Halasi Imre. - Abban bízott, ha én veszem át a színház vezetését, tovább tud élni az a szellemiség, amelyet színházalapítóként elkezdett.
Halasi Imre törekvése is a megkezdett út folytatása volt, amit azzal is jelzett, hogy az évadnyitó elõadásra Rusztot hívta meg vendégrendezõnek.
- A zalaegerszegi színháznak jó híre volt. 1988-ban például tizenkét színész szerzõdött Zalaegerszegre - idézi fel az MTI-Pressnek. - Minden rétegnek alkalmas mûsortervet állítottunk össze, évente öt-hat nagyszínpadi bemutatót tartottunk. Többnyire aktuális problémákkal foglalkozó darabokat választottunk, amelyek azokat a gondolatokat, társadalmi, szociális problémákat érintették, amelyek "a levegõben voltak".
Szavai szerint sok olyan elõadás, õsbemutató született, amely színházi eseménynek számított. Elsõ alkalommal mutatták be hazai színpadon a Mephisto címû Szabó István-film színpadi változatát, de a zenés játékok terén is sikerült sok új és eredeti mûvet bemutatni. Az olasz Paolo Magelli rendezésében korszakos elõadás volt a Liliom címû külvárosi legenda, amelyet a kályhagyár egykori épületében mutattak be.
- Nagy élményt jelentett a Lear király is, mert egy olyan gondolatnak próbáltunk megfelelni, amelyet azóta sem láttam még színpadon - mondja az 1996-ben rendezett elõadásról. - A három lány és az apa történetét, a birodalom felosztását családi drámának fogtuk fel, nem pedig "uralkodói hibának".
- Visszagondolva több sikerünk volt, mint kudarcunk, ugyanakkor vállaltunk kockázatokat is. Olyan rendezõket is meghívtunk, akik nem a "közönségbarát rendezéseikrõl híresek" - magyarázza. - A nézõk ugyanis nem mindig fogadják kirobbanó örömmel azokat a produkciókat, amelyek elsõsorban a szakmának, a kritikusoknak készülnek. Küzdelmes, de eredményes és sikeres évtized volt a színház történetében. De errõl a végsõ véleményt nem nekem kell megalkotnom.
Úgy véli, hogy a másfél évtized kerek egészet hagyott maga után, a színház gyökeret tudott verni a városban.

Óriási látogatottsága lett a színháznak

Halasi Imrét 1997-ben kinevezték a Budapesti Operettszínház élére, a zalaegerszegi színház vezetését pedig Stefán Gábor vette át, aki 1983 óta volt a társulat tagja. Kezdetben asszisztensként, majd mûvészeti titkárként és koreográfusként dolgozott, végül õ lett a színház eddigi történetében a teátrum leghosszabb ideig, tizenhárom éven át tevékenykedõ igazgatója.
Elõdje távozási szándékával meglepetést okozott, utódjával szemben viszont kezdetben bizalmatlanok voltak, így elõször csak három évre szóló ügyvezetõi megbízást kapott.
- A színházi szakemberek arra biztattak, hogy nyugodtan pályázzak, mert nem kell híres rendezõnek, színésznek lenni ahhoz, hogy valaki színházat vezessen - eleveníti fel Stefán Gábor. - Kinevezésem után mûvészeti vezetõnek Bereményi Gézát, fõrendezõnek pedig Bagó Bertalant hívtuk meg, én pedig a háttérben próbáltam meg biztosítani mindazt, ami szerintem egy igazgató kötelessége.
Közlése szerint egy-két év múlva óriási látogatottsága lett a színháznak, az elõadások sikeresek voltak. Az ezredfordulón szinte minimális pénzbõl újították fel az épületet, korszerûsítették a világítást és a hangtechnikát.

 - Eladtuk a még csak tervezõasztalon létezõ páholyokat is a helyi cégeknek, így sikerült további forráshoz jutni. A széksorokat egy elõadás után a társulat bontotta szét, a feliratokat elraktuk emlékbe - mondja mosolyogva. - Jó társulat jött össze, de megbecsültem a színházat kiszolgáló szabótárt, mûhelyházat is. A mûsortervben az operettõl kezdve a gyermekdarabokig minden szerepelt. Rengeteg nagyszerû elõadást játszottunk, az Aranyága például országos színházi esemény volt, az Indul a bakterházon pedig az egész város derült.

Szavai szerint az elején még sok bemutatót tartottak, de késõbb "spóroltak", mert úgy gondolták, hogy csak "nagyon jó elõadásokat" állítanak színpadra.
- Csökkentettük az elõadások számát, kevés alkotót, vendégrendezõt hívtunk meg, ami így utólag visszagondolva talán hiba volt - ismeri el önkritikusan, és õszintén beszél a színházat érintõ nemzetközi botrányról is, amely végül mindenre rányomta a bélyegét.

Nemzetközi színházi botrány

A színház 2008-ban több alkalommal is kapott külföldi meghívásokról, nemzetközi támogatásokról szóló leveleket, amelyek késõbb hamisnak bizonyultak. Nem volt valódi az a levél sem, amelyben arról értesítették a teátrumot, hogy uniós pályázaton kétmillió eurót támogatást nyert el, sõt az Európai Színházak Uniójába (UTE) való felvételrõl szóló, 200 ezer eurós támogatást ígérõ levél is hamisítvány volt.
Stefán Gábor feljelentése nyomán a rendõrség a színház megbízási szerzõdéssel foglalkoztatott nemzetközi referense ellen magánokirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt vádemelési javaslatot tett az ügyészségnél.
- A történetbõl nagyon kevés dolog derült ki egyértelmûen, a hosszas eljárás után egy enyhe bírósági ítélet született - vélekedik az ügyrõl Stefán Gábor. - Utólag végiggondolva kontrollálni kellett volna a levelezéseket, de mivel a színház komoly nemzetközi kapcsolatokat tartott fenn, ezért az iratokat olyannyira valósnak hittük, hogy senkiben sem merült fel semmi kétség. Mindenki hitt ezekben az ígéretekben, ami komoly erõt adott, távlati céljaink, terveink voltak.
A nemzetközi botránnyal viszont véget ért Stefán Gábor színházvezetõi pályafutása. Azonnal beadta a felmondását, mert úgy érezte, hogy a történtekért vállalnia kell a felelõsséget. Besenczi Árpád kinevezéséig Szabó József gazdasági igazgató látta el a vezetõi feladatokat, Stefán Gábor pedig az igazgatóváltás óta koreográfusként dolgozik a színházban.
- Besencziék komoly munkát végeznek, és nagyon örülök, hogy ebben partner lehetek, a társulat tagjaival pedig továbbra is nagyon jól tudok együtt dolgozni. Májusban lehetõséget kaptam, hogy a színház mûvészeivel és a tanítványaimmal - a városban mûködõ mûvészeti iskolák növendékeivel - létrehozzuk az Állatok farsangja címû interaktív mesebalett-elõadást, amelyben 117 gyerek lépett egyszerre színpadra - magyarázza a volt igazgató.

Szerethetõ népszínházi modellt kell követnünk

Besenczi Árpád harminc évvel ezelõtt, jogi elõfelvételis katonaként járt elõször a zalaegerszegi színházban. Mint mondja, "katonaéletének" nagy részét a Színház és Filmmûvészeti Fõiskola elõfelvételiseivel létrehozott Inter Arma (Fegyverek közt) színjátszó csoportban töltötte.
Érdekességként azt is megemlíti, hogy a Helység kalapácsában Szemérmetes Erzsók szerepét osztották rá. Az elõadásból aztán késõbb önállóest lett, amelyet "igazgató korában" is bemutatott Zalaegerszegen. Az önállóest kapcsán kerül szóba a jelenlegi repertoár, a színházi mûsorterv.
- A város, a megye minden rétegét megszólító, szerethetõ népszínházi modellt kell követnünk - jelenti ki. - Míg Pesten szakosodott színházak vannak, egy vidéki városban a színháznak mindent - musicalt, drámát, gyerekdarabokat - játszania kell, amit a nézõ elvár. Mindehhez olyan színészi gárdát és hátteret kell biztosítani, hogy ezt magas színvonalon tudjuk mûvelni. Jó csapatot találtunk Zalaegerszegen, néhány új színész is csatlakozott a társulathoz, és az elmúlt év is azt mutatta, hogy erõs, jól terhelhetõ a társulat.
Megítélése szerint újdonságot jelentett a város kulturális életében, hogy az elmúlt két évben olyan rendezõket hívtak meg, akik korábban még nem dolgoztak a társulattal. Kiemelte, hogy a színháznak saját díszleteket gyártó mûhelyháza, jelmezvarrodája van, ahol "kiveszõben" lévõ szakmák képviselõjével lehet találkozni.
Arra a kérdésre, hogy számára melyek voltak a megható színházi pillanatok, azt válaszolja, hogy "több megható pillanat is volt, én például nagyon szeretem, amikor ünneplik a színészeket".
- Emelkedett pillanat volt a jubileumi gálaesten, amikor György Jánosnak és Halasi Imrének átadtuk az örökös tagsági címet - meséli. - Hagyománnyá vált, hogy egy-egy elõadás végén felköszöntjük azokat a mûvészeket, akik éppen aznap ünneplik a születésnapjukat. Nagyon jó, ha a nézõk is részesei a misztikumnak, a közös játéknak, fõleg ha kerek évfordulóról van szó, mert ilyenkor a közönség is érzi, hogy megbecsüljük a színház dolgozóit.

Kolozsvári Ilona (MTI-Press) - Kanizsa