Húsz éve fogadta el Nagykanizsa Megyei Jogú Város az elsõ helyi értékek védelmével kapcsolatos rendeletét. Az 1992-ben napvilágot látott nagykanizsai rendelkezés példaértékû volt nagyon sok magyarországi település számára. Ebbõl az alkalomból tartottak emlékülést a Vasemberház Dísztermében.

A tanácskozás résztvevõit a város önkormányzata nevében Szamosi Gábor, az Építéshatósági Osztály vezetõje köszöntötte. Üdvözlõ szavaiban utalt arra is, hogy a II. világháborút követõen sokáig, egészen a ’80-as évekig kellett várni arra, hogy az emberek ismét felismerjék a nemzeti értékeinket, és egyre nagyobb igény fogalmazódjon meg annak érdekében, hogy a nemzeti önállóságot is kifejezõ értékek megóvásra kerüljenek. Ezek a törekvések részben a város- és faluszépítõ egyesületek keretei között öltöttek testet. Egyre többen látták be, hogy az épített értékek körét is szükséges védeni. E folyamat úttörõi Budapest valamint Vác települések voltak, és ehhez a folyamathoz nagyon korán csatlakozott Nagykanizsa is.

Az emlékülést Cseresnyés Péter polgármester nyitotta meg. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a sokszor kesergõ kanizsai emberek számára identitásformáló lehetõséget nyújtott a helyi értékek védelmérõl szóló rendelet. Nagykanizsa egy jelentõs értékekkel bíró város, legyen az szellemi érték, az itt élõ emberekben rejlõ tehetség, tudás vagy éppen építészeti érték. Valószínû – folytatta – aki az elmúlt idõszakban részt vett a helyi építészeti értékek védelmének a munkájában, kapott kritikát is. Viszont nem ez az érdekes, hanem az, hogy a trend mit mutat. „Én azt hiszem, méltán és büszkén mondhatjuk, Nagykanizsa az egyik olyan városa Magyarországnak, ahol megfelelõképpen foglalkoztak a helyi értékek védelmével, melynek eredményeként egy olyan belvárost tudunk most megmutatni az idelátogatóknak, ami büszkeségre adhat okot. Büszkén mutathatjuk, hogy Nagykanizsa egy polgárváros volt, és erre a polgári létre alapozva a jövõje biztató és elõremutató. Hála Isten, Nagykanizsának nem az volt a sorsa, mint sok, úgynevezett fejlõdésre ítélt városnak – és ebben talán szerepe volt a politikának is –, hogy a belvárosát lerombolták, a régi épületei eltûntek, és a modern kornak megfelelõt építettek a helyükre. Mindenkinek köszönet jár azért a munkáért, amit e tekintetben végeztek, legyen az egy civil szervezet, építészmérnök, tervezõmérnök vagy fõépítész” – méltatta a tevékenységüket a polgármester. A jelenlévõknek azt kívánta, ha már aktívan nem is tudnak beleszólni a városkép alakításába, a civil szervezeteken keresztül tegyék meg. Megjegyezte: a sokszor pesszimista felhangok ellenére Nagykanizsa nagy jövõ elõtt áll, és ezt még ebben a válságos idõszakban is érezhetjük.
Beszédét követõen Cseresnyés Péter ajándékcsomagot nyújtott át a helyi értékvédelem területén végzett kimagasló munkájáért és a helyi védelem elindításában való aktív közremûködésért Kunics Zsuzsa történész-muzeológusnak, Jancsi Györgynek, a Városfejlesztési Bizottság egykori elnökének, és a bizottság egykori tagjainak: Krémer Józsefnek, Sónicz Istvánnak, Palotás Tibornak, valamint Tarnóczky Attila egykori alpolgármesternek.
A tanácskozás további részében Deák-Varga Dénes fõépítész vetítettképes elõadásában mutatta be, milyen értékek mentek veszendõbe a múltban, amikor még nem volt helyi védelem, és a társadalom sem törõdött kellõ mértékben a történelmi építészeti értékek megóvásával. Végül megjelenítette azt is, milyen eredmények születtek a felújítások és épületmegmentések terén az utóbbi években.

B. E.