Szerdán délután került sor a Kanizsai Antológia 13. kötetének ünnepélyes bemutatójára a Halis István Városi Könyvtárban. Rendhagyó módon kezdõdött a kulturális rendezvény, hiszen a nemrég elhunyt kanizsai íróra, Szolzsenyicin barátjára, Rózsás Jánosra emlékeztek a meghívottak Kardos Ferenc „tolmácsolásában”, egy rövidke videót is megtekintve az egykori GULAG-rabról.

Eztán a megjelenteket – mintegy száz embert –, úgymint az önkormányzat nevében is, Balogh László, az OKISB elnöke köszöntötte, itt, a „Potyli” partján, majd hangsúlyozta: a misztikus, kinek szerencsét, másoknak balszerencsét szimbolizáló, 13-as szám az antológia számára mindenképpen szerencsét hozott, ugyanis az egyik legnívósabb kötetet tarthatjuk most a kezünkben a sorozat példányai közül. Majd Csere Andrea és Kovácsné Solymos Gabriella, akik egyébként maguk is szerzõi az antológia 13. kötetének, vidám elõadásukkal segítettek betekintést nyújtani a verseket, novellákat, esszéket és tanulmányokat is felvonultató kötetbe. Farkas Zsuzsa illusztrációival gazdagon „teleszõtt” kiadványt Lehota M. János esztéta, a kötet felelõs szerkesztõje valamint Kardos Ferenc szerkesztõ mutatta be. Az esztéta ismertetõje során kiemelte: talán a „legerõsebb” antológiát tarthatjuk most a kezünkben, hiszen a 39 nagykanizsai, vagy kanizsai kötõdésû alkotó mûveit majd 300 oldalon keresztül mutatja be a kötet. A hagyományoknak megfelelõen a lírák kerültek a kötet elejére, amelyeket jelenünk információval telített, felgyorsult és néha-néha ki is üresedett világában nem egyszerû munka „megkomponálni”, ember legyen a talpán, aki ma versírásra adja a fejét. A novellák következnek eztán, Nagykanizsáról vagy kanizsaiakról szóló történetekkel, majd versek és mesék Izlandtól Brazíliáig – kanizsaiak mûfordításában. A kötet második felét esszék, életrajzi vázlatok és tanulmányok töltik meg, amelyek között mind a helytörténetet, mind a hadtörténetet tárgyaló írások helyett kaptak. Ezek vagy Kanizsáról szólnak, vagy pedig „példaadó kanizsaiaktól” származnak – fejezte be ismertetõjét az esztéta, minden alkotónak megköszönve a munkáját, egyben egymás mûveinek az elolvasására és további írásra is biztatva õket. Kardos Ferenc hangsúlyozta: különösen nehéz feladat volt a 13. kötet megszerkesztése, hiszen a terjedelmi korlátok miatt kellett egy határvonalat húzni, amely bizony a beérkezett pályamunkákat alaposan megrostálta. Tizenhét alkotó mintegy 400 oldalnyi munkája egyáltalán nem kerülhetett be az idei antológiába, de éppen ez mutatja egyrészt a kötet magas színvonalát, illetve a nagykanizsai írók és költõk pezsgõ szellemi tevékenységét. A szerkesztõ mindenkit további munkára buzdított, hiszen a reményeik szerint jövõre is megjelenik majd a Kanizsai Antológia. Ehhez kérte az önkormányzat további segítségét, és egyben megköszönte azt, hogy Nagykanizsa önkormányzata – példaértékûen – ennyire elõtérbe helyezi a kultúrát, fontosnak tartva annak támogatását. Lehota M. János e gondolathoz csatlakozva kifejtette: véleménye szerint bármilyen gazdasági nehézségekkel küzdjön is a város és az ország, a kultúrára áldozni kell, mert anélkül egy közösség, de akár egy társadalom sem létezhet, emellett a gazdasági problémák eltörpülnek, sokadrendû dolognak számítanak csak. Az estébe nyúló rendezvény a szerzõk részére történõ tiszteletpéldány-átadással zárult, majd az önkormányzat egy állófogadással vendégelte meg a megjelenteket, ezzel is köszönetét fejezve ki a nagykanizsai íróknak áldozatos munkájukért.
Kanizsa

***

Balogh László 2012. december 19-én, a 13. Kanizsai Antológia bemutatóján elhangzott beszéde:
Örülhet az a város, amely ciklusokon átívelve immár 13. alkalommal oly színes palettát mutathat fel az irodalmár alkotókból, mint Nagykanizsa. A 13-as szám remélem, szerencsét hoz, hiszen 3x13, azaz 39 alkotó jelentkezik most is minõségi írásával itt, a Potyli partján. Ismét igényes lett ez az irodalmi, mûvészeti és kulturális kiadvány: hála az önkormányzat, azaz a városlakók támogatásának és Lehota János, Halmos Csaba, valamint Kardos Ferenc munkájának.
Egyfajta mûvészeti ön- és közösségi nevelés is ez a kötet. Az alkotótevékenység óriási lehetõség a személyiségfejlesztésben is, amennyiben távolodik a negatív élményektõl és segíti a pozitív önértékelés különválását. Így lehet akár még a megjelenési hátrányokon is enyhíteni, és az esélyegyenlõségen javítani – akár még a Pannon Tükör ellenében és fényében is… Az írással való foglalkozás jobbá teszi az embert, hatására javul a teljesítménye. Jómagam nem szakemberként, de laikus támogatóként hadd emeljem ki ezt a fejlõdõ folytonosságot a kanizsai alkotók antológiás munkáiban.
Fontos és érdemes támogatni az igényes alkotásokat, mûvészetet. S hogy mi az igényes mûvészet, hadd hívjam segítségül Pilinszky Jánost a „Szög és olaj” címû mûvébõl: „A mûvészetet egyedül az élteti, ami csakugyan van, ami csakugyan megtörténik. Ahogy az éhezõt nem lehet szép szavakkal megetetni, a mûvészet sem táplálkozhat utópiákból. A legtündöklõbb elgondolás sorsa is megformálásakor, anyagában dõl el, ahogy egy szerelme az ölelésben. A mûvészet: inkarnáció. Minél szellemibb, annál tapinthatóbb. És fordítva, minél tapinthatóbb, annál bensõségesebb, annál szellemibb. Tehát legyen az líra és/vagy lant, a megtestesülés minõsége segíti a szellemiség igényességét és fordítva.
Persze hívhatjuk segítségül akár a múzsákat is (mind a kilencet, akár a tizet…), de ilyenkor decemberben és Európában én mégiscsak egy másféle inkarnációra figyelmeztetnék. János evangéliuma 3. rész, 16. versét idézem: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Igen, ezért ünnep a Karácsony (Isten ajándéka), mert egy valóságos és igazi 2012. születésnap! S Tolsztoj után: „Valamennyien adventi vágyakozást hordozunk magunkban, mert a fészekbõl kiesett madárként kiállt lelkünk Isten után.” Ezért van e várakozás-vágyakozás, ezért szeretnénk megmelegedni mi is a kis Jézus jászolánál. Annál a jászolnál megmelegedhetünk, és – ne feledjétek – mi is melegíthetünk …! Minden szalmaszál, amit abba a jászolba viszünk – teszünk, az egy-egy jócselekedet lehet, amelynek fényénél megmelegedhetnek az emberek…
Ezért nem dobható el a keresztény hagyomány. S bár néha úgy tûnik, látszólag más idõket élünk, de mondható: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Ezért nem lehet a kereszténységet csak az emberek magánéletébe, a templomokba és a történelemkönyvekbe ûzni. A keresztény gyökereirõl lemondó Európa és Magyarország homokra építi házát, holott vannak sziklaszilárd alapok…! Ezért nem csak ilyenkor decemberben, karácsony tájt lenne jó hinni abban, hogy: Európa és benne Magyarország a vallásosból nem a vallástalan felé, nemzetibõl nem a nemzetek feletti formáció felé, család helyett nem az individuum felé halad. Hanem vannak olyan közösségi terek, értékek, amelyek az emberi lét alapjai, amelyek a méltó emberi együttlétezés, összetartozás keretei. Ilyen minden az individuumon túlmutató közösség, akár egy ilyen kanizsai irodalmár alkotó csapat, melynek ilyenkor karácsonykor öröme van…
Ezért hódította meg a karácsony ünneplése a világot, és a Jézus ünneplése felett érzett öröm mellett a család, a szeretet, az otthon és a békesség ünnepe lett a karácsony, amelyet karácsonyfával (nem télfával…), jellegzetes ételekkel és ajándékokkal ünneplünk. Legyen ez a kanizsai antológia a város karácsonyfája alatti egyik szép ajándék, benne szép lelkek lelkesült és értelmes alkotásaival. Ezért felesleges mindenha szándékos ünneprontás…
Mert szép minden karácsonyi ének, és boldog, aki hinni tud mindebben. Ezért van az is, hogy ilyenkor, karácsony havában az angyalok is jobb hatásfokkal járnak. Hogy észre is vesszük õket, az már nehéz kérdés. Az egyik elzárja az utat, mely rosszba visz, a másik megmutatja, hol találunk áldást, békességet: üdvöt és életet. Reméljük, olyan angyalt mindig küld Isten hozzánk, aki szép énekkel, igaz szóval mondja az örök igét: jászolbölcsõben fekszik az ég Királya, induljatok és lássátok! Jó utat Karácsonyig!
Isten legnagyobb ajándékának az emberi testet öltött (inkarnálódott, megtestesült) Jézus Krisztusnak születését ünnepelve kívánok áldott és kegyeletteljes karácsonyt mindnyájuknak! Várjuk a boldogabb új esztendõt is.