Héra egy 5 év körüli, fekete-fehér, szuka vizsla-dog keverék, akinek hányatatott sora volt ezidáig. Mintegy három évvel ezelõtt került be a nagykanizsai állatmenhelyre, a város szélén kóborolt, csonttá soványodva, fekélyes sebektõl borítva. Az állatmenhely gondozói lassan rendbe hozták, meggyógyították, és tavaly õsszel végre gazdára talált.

Az állatmenhely sajtóreferense, az Élettér Állat- és Természetvédõ Egyesület elnökségi tagja fogadta örökbe. Héra hamar meghálálta a gondoskodást, és embert mentett… De innen beszélje el a történetet az örökbefogadó, Dr. Papp Attila: Október elején vittem haza amerikai bulldogom, Archibald mellé Hérát. Szinte azonnal igazi páros lettek, imádják egymást. Múlt héten, pénteken, a szokásos esti sétánkon voltunk, amikor este 10 óra tájékában, az Ûrhajós úti, fogyatékkal élõk otthonával szemközti területen sétáltunk. Héra egyszer csak nagyon izgatott lett, és nekiiramodott az ott lévõ játszótéren át a Garay úti házsor irányába. Archibald kutyám utána futott, eltûntek a szemem elõl, majd erõteljes csaholásba kezdtek. Utánuk iramodtam, és a játszótér mellett, a focipálya sarkában egy erõs alkoholszagot árasztó, eszméletlenségig részeg férfire bukkantam. Nem tudom, mióta feküdhetett ott, de a hõmérõ higanyszála már a koraeste folyamán a mínuszba csúszott, így tudtam, valamit tennem kell. Segíteni. Magához térítettem a bajba jutottat, majd felrángattam a földrõl, és megindultam vele a Garay úti házsor irányába. Az illetõ elég rossz állapotban volt, tobb alkalommal el is estünk, de aztán sikerült elvinnem a járdáig. Ott összecsuklott, és nem kis erõfeszítésembe telt, mire ismét sikerült továbbvinnem az egyik lépcsõház bejáratáig. Mivel továbbra is magatehetetlen volt, ezért felhívtam a 112-es segélyvonalat, illetve a mentõket. A mentõszolgálat munkatársai a riasztástól számítva néhány perc alatt a helyszínen voltak, és gyorsan, szakszerûen ellátták az ittas férfit, majd pedig a mentõautóba tették, és kórházba szállították. Véleményem szerint az esetnek több tanulsága is van. Nem szabad elfeledni, hogy tél van, és igenis vigyázzunk magukra, arra, hogy mit cselekszünk, hiszen egy magatehetetlen ember 1-2 óra leforgása alatt kihûlhet és megfagyhat az utcán. Aztán tanulság az is, hogy figyeljünk oda a környezetünkre, és embertársainkra, ne menjünk el egy bajbajutott mellett szó nélkül, hiszen valószínûleg az életét menthetjük meg egy kis odafigyeléssel. És végül nagyon fontos véleményem szerint az is, hogy ez a kis állat, aki bár nem sok jót kapott eddig az emberektõl élete során, mégis megmentette egy ember életét. Hiszen ha õ nem fog szagot, én a sötét játszótér sarkában biztosan nem vettem volna észre a bajbajutottat. Tehát legyen zárszó az, hogy figyeljünk mi, emberek is oda, nemcsak az embertársainkra, hanem az állatokra, a bajbajutott állatokra is, hiszen nem tudhatjuk, mikor szorulunk majd egyszer mi az õ segítségükre – zárta a valóban tanulságos történetet Dr. Papp Attila sajtóreferens.
 

Kanizsa