Önkormányzati küldöttség látogatott nemrég az oroszországi Toljatti városába (régi nevén: Sztavropol na Volge), amely 718 ezer lakosával a legnépesebb Nagykanizsa testvérvárosai közül. A látogatás tapasztalatait Balogh László, az Oktatási, Kulturális, Ifjúsági és Sportbizottság elnöke osztja meg olvasóinkkal.

- Jómagam még az egykori Szovjetunióban születtem, a kárpátaljai Ungváron. Igaz, hogy mindez régen volt, de még emlékszem a szovjet idõkre – utalt a kezdetekre a bizottsági elnök. - Húsz évvel ezelõtt még senki nem gondolta volna azt, hogy jelenleg Oroszország akár a világ egyik közepe lesz olyan dinamikus fejlõdéssel, amire – bevallom - jómagam is rácsodálkoztam, aki ismeri a régi ködös, szürke idõket. Például Toljatti, az ez orosz középváros olyan (gép)ipari, kulturális és mûvészeti központtá vált, amely a mai fogyasztói társadalom idõszakában is jelentõs értékkel rendelkezik. Ezen értékek egy része a régmúltban gyökerezik, és az ott élõk mind a mai napig megbecsülik a helyi kultúrát, a sportot, s a bennük sikereket elérõket. Toljattiban kulturális szakemberként meglepõdve tapasztaltam, hogy ebben a 718 ezres városban huszonhét (!) színház mûködik. Tényleg a fiatalok városa, az átlagéletkor alig harminc fölött van, és erre nagyon büszkék. A fejlettségrõl szólva persze meg kell említenünk, hogy a háttérben ott van egy százhúsz ezer (!) fõs „Avtozavod” – a Volgai-autógyár -, amely azonban már nem a régi kocka Ladákat gyártja, hanem a legújabb Kalina márkát: egy nap alatt 450 gördül le olyan korszerû futószalagról, amelyhez hasonlót legutóbb egy Ford-gyárban láttam Németországban. Tehát, hiszem, hogy Oroszország egy olyan hatalom, amely a nagy lehetõségek hazája, és nyilvánvalóan nagy pénzek is tartozhatnak hozzá, de mint tudjuk, a kultúra nemcsak pénz kérdése.

- Nagykanizsa milyen téren tud partnere lenni egy ilyen léptékû városnak?

Természetesen ez egy adottság, hogy a nagyságrend is különbözik. El lehet játszani a gondolattal, hogy Toljatti a huszadik legnagyobb város Oroszországban, Nagykanizsa Magyarországon hasonlóképpen a huszadik. Ez egy történelmileg hozott testvérvárosi kapcsolat, amelynek új fejezete nyílhat egyrészt az oroszok nagyfokú érdeklõdése által, ami napjainkban részükrõl a világ minden része felé megnyilvánul. Úgy érzékelem, hogy valamilyen ok folytán különösen minket, magyarokat, nagyon szeretnek Toljattiban. Ha már ott jártunk, hivatkoztunk arra, hogy nem messze van a várostól a Volga és a Káma összefolyása – valószínûleg a mi õshazánk -, de errõl nekik is vannak ismereteik. Gondolom, hogy ezért is, meg hát az orosz mentalitás miatt - ami afféle nagyszívû mentalitás -, igazán testvérként fogadtak bennünket. Nagyon sok hivatalos találkozón kellett részt vennünk a Duma, illetve a polgármesteri hivatal szervezésében és konkrétumokról is szó esett. Például, magyar éttermet szeretnének nyitni Toljattiban - akár itteni szakácsok foglalkoztatásával -, hogy jobban megismerjék a méltán híres magyar konyha remekeit. Reméljük, hogy gasztronómiai téren sikerül elõbbre lépnünk. Szóba került az is, hogy az autógyár évente több ezer dolgozóját üdülteti Karlovy Vary-ban. Természetes igény lenne részükrõl, hogy charter-járatokat indítsanak Toljattiból Sármellékre, ahonnan Nagykanizsára és a zalai fürdõhelyekre vinnék egy-egy hétre a gyár dolgozóit. Sportküldöttségeket is fogadnak: Nagykanizsáról jövõre például húsz fõs csapatot várnak a nagyszabású gyermek kézilabda fesztiválra. Elhatározásunk – és erre megvan a többségi akarat is az önkormányzatban - , hogy jövõre testvérvárosi tábort szervezzünk Balatonmáriafürdõn, Toljattiból és más testvérvárosokból meghívott gyermekek részvételével. Mi a magándiplomáciában hiszünk, és abban is, hogy: – bár az orosz klasszikusoktól azt tanultam, hogy Moszkva messze van -, de én bízom abban, hogy Toljatti KÖZEL van.

(Gelencsér)

További hírek:

GAZDASÁG ROVAT >>>