A tavaly városunkban megtartott Nemzetközi Alkotmánybírói Konferencia története, teljes eseménytára papírra vetve. A könyv, melyben találkozik városunk múltja, jelene és felsejlõ jövõje. Az író egy lelkes, fiatal jogtudor, dr. Papp Attila, aki hû alázattal viseltetik az igazságszolgáltatás és Nagykanizsa immár óriásléptekben – nemcsak szavakban, hanem tettekben – mérhetõ fejlõdése iránt.

Talán röviden e gondolatokkal lehet összefoglalni a kötet tartalmát, témakörét, fõ eseményvonalát. Azonban dr. Papp Attila több hónapot felölelõ szerkesztõi munkája jóval túlmutat egyszerû jelzõknél, racionalitásnál és tények egymásra halmozott tömkelegénél.

Ugyanis az írói vénával megáldott, cum laude minõsítéssel végzett jogász olyan könyvben örökítette meg a 2012. március elsején megrendezett Nemzetközi Alkotmánybírói Konferenciát, melyben szenvedéllyel, ugyanakkor intellektuális pulzálással bárki által könnyen érthetõvé, olvashatóvá tette a laikusok számára talán nehezen felfogható eseményt. De hogy fér össze a tények tárgyilagos világa, az írói szabadság és Nagykanizsa immár intenzív jelenléte az ország, valamint tágabb határaink tudományos és kulturális életében, gazdaságában? Errõl (a nem elsõ vagy egyetlen kötetes) szerzõ személyesen osztotta meg gondolatait a Kanizsa Hetilappal, csakúgy, mint mindennapi lélekdonorjáról, terveirõl és városunk érdekében nap, mint nap véghezvitt, önzetlen tenni akarásáról. Ahogy arról a kanyargós útról is, mely a jog hálójába és a tollforgatás mesterségébe vezette…
– Van egy mondás, miszerint a mester maradjon a kaptafájánál. Azonban fiatalon, amint kitárul szemünk elõtt a világ, többféle életcélt – késõbbi „kaptafát” választhatunk. Mikor volt az a sorsfordító pillanat, amikor „eljegyezte” magát az igazságszolgáltatással?
– Egy buktatókkal teli kamaszkor zegzugos kanyarjai, furcsa történései sodortak késõ tizenéves éveim után a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Igazságügyi Ügyintézõ Fõiskolai Szakára, majd ezt követõen az egyetemi képzésre, ahol 2012 januárjában szereztem meg jogász diplomámat. Természetesen az utam nem volt ilyen egyszerû, s ha már a közmondásoknál tartunk, a lónak is négy lába van, mégis megbotlik, ám én megtoldanám azzal, hogy ha így is van, mindig fel kell tudni állni. Ehhez sokszor segítségre van szükségünk, vagy legalább meg kell dolgoznunk azért, hogy mindez egyedül is sikerüljön. Azért az igazsághoz – ha már jogról van szó – hozzátartozik, hogy mind egyetemi éveim alatt, mind pedig jelen életemben olyan emberek vesznek körül, akik hisznek bennem, és értékelik törekvéseimet.
– Ezek az említett törekvések azért ugye jóval többek a jogászi hivatásnál?
– Természetesen. Az életben mindig több dolgot kell csinálnunk, és mindegyiket jól kell végeznünk. Ilyenek a maximalista emberek, ahogy én magam is az vagyok. Kitekintek a jogi paragrafusokon túlra: ezért írok, ezért kutatom a múltat, a történelmet, hogy életben tartsam a jelenben, s esetleg elõrevetítsem a jövõben. Historia est magistra vitae: a történelem az élet tanítómestere, s ami már megtörtént, azt – akár jó, akár rossz – nem szabad elfelednünk.
– Így érkeztünk meg nemrégiben kiadott könyvéhez, mely beszélgetésünk apropójául is szolgált. A majd' egy esztendõvel ezelõtt történt nagy volumenû rendezvényt – valamint kötete megszületését – is számos történés elõzte meg…
– Pontosan. Elöljáróban összefoglalnám az elsõ ízben megtartott konferencia lényegét, melyet dr. Károlyi Attila ügyvéd, a báró Wlassics Gyula Jogászegylet, illetve Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata szervezett meg. A nívós rendezvényre négy állam egy-egy gyakorló alkotmánybírája volt hivatalos: dr. Kiss László, Magyarország, dr. Marko Babic, a Horvát Köztársaság, dr. Mészáros Lajos, a Szlovák Köztársaság, dr. Puskás Bálint pedig a Román Köztársaság részérõl tartott elõdadást „Alkotmánybíróság a jogállam szolgálatában (Különös tekintettel a volt úgynevezett Közép-európai szocialista országok jogfejlõdésére)” címmel. S hogy miért él élénken a helyi köztudatban mind a mai napig ez a konferencia? Egyrészt azért, mert láttatja – hála a városvezetésnek – hogy a nagy álmok, nagy lehetõségek, Nagykanizsa gondolata bizony nemcsak egy egyszerû szlogen. Egy ilyen esemény kapcsán, csakúgy, mint a 2012-es Bethlen-emlékév révén is, nemcsak hazánk, de a nemzetközi, az európai figyelem is városunkra irányult. Ez természetesen legfõképpen városunk polgármesterének, Cseresnyés Péternek köszönhetõ, aki – ahogy a városvezetés többi tagja is – folyamatosan, elszántan azért dolgozik, hogy Nagykanizsa valóban a régiók kapuja legyen. Errõl is olvashatnak a kötetben az érdeklõdõk.
– Ahogy arról is, mi minden, eredményekben mérhetõ esemény történt tavaly szûkebb pátriánkban…
– Nem is tudnám összetömöríteni pár mondatban, a könyvbõl azonban pontosan, idõrendbe szedve tájékozódhatnak – tényekkel, mint egyfajta bizonyítékokkal alátámasztva – az olvasók. Csakúgy, mint a sok-sok fejlesztés eredményérõl, városunk gazdasági, társadalmi, kulturális vérkeringésérõl is. Ez pedig nem az oldalak elpocsékolása, hanem a jogos, lokálpatrióta büszkeségem letérképezése.
– Maradjunk a kötet alapgondolatánál, az alkotmánybírói konferenciánál. Hogyan tudta alfától omegáig megörökíteni a rendezvényen történteket?
– Ismét a kapott segítséget kell megköszönnöm és kihangsúlyoznom. Elsõként Cseresnyés Péter polgármesternek, aki látott értéket, értelmet ötletemben, a könyv megszerkesztésében. Egyetemi tanáraimnak, dr. Tilk Péternek és dr. Kocsis Miklósnak a szakmai segítségét, valamint a helyi televíziónak, és a Kanizsa Lokálpatrióta Hetilapnak az eseményrõl hitelesen megörökített információit, kép- és hanganyagát a nagyközönségnek. A kutatómunkámat, melynek immár kézzel fogható eredménye ez a könyv, természetesen még sokan segítették – itt talán a Csetneki Ügyvédi Irodát említeném meg elsõsorban –, s mindezért hálával is tartozom mindenkinek. Én pedig – mivel az ember a „szerelmét” (esetemben akár a jogot, akár az írást) nem tekinti muszáj-munkának, lelkesen, elszántan tevékenykedtem a kötet szerkesztésén, nemcsak magam, hanem mások örömére is…
– Adódik a kérdés, hogy kiknek ajánlja a könyvet? S egyáltalán hol jutnak hozzá a kereskedelmi forgalomban nem kapható kötethez az érdeklõdõk?
– Mindenkinek ajánlom, írói túlzással, korosztálytól függetlenül. Mivel fotókkal is gazdagítottam a könyvet, városunk ékességeiben az egészen fiatal generáció is gyönyörködhet. Életképek is találhatóak könyvemben, amik nosztalgiára is adnak lehetõséget a helyieknek, a városunkba érkezõknek pedig érdekességet nyújtanak. S nem utolsósorban a jogászvilágnak is, helyi és országos szinten egyaránt. Summa summarum: úgy állítottam össze a Kanizsa Hetilap honlapjáról is letölthetõ könyvet, hogy minden olvasó egy kicsit magáénak érezze. A Halis István Városi Könyvtárból is kölcsönözhetõ a kiadvány, de a polgármester úr gondoskodott arról, hogy az Országgyûlés Könyvtárán, az Alkotmánybíróságon át a Kúriáig, a Legfõbb Ügyészségen, a megyei könyvtárakon és az egyetemi könyvtárakon át a törvényszéki könyvtárakig egyaránt eljusson minden érdeklõdõhöz. És tulajdonképpen ez munkám lényege: az egész ország láthassa, de nem csak most, hanem akár majd 20 év múltán is, hogy Nagykanizsa ma él, alkot, fejlõdik, lüktet. Egyre-másra érkeznek az újabb befektetõk és érdeklõdõk, egymást érik a színesebbnél-színesebb kulturális rendezvények, a város a vezetése által jól és precízen megtervezett és felépített stratégiának köszönhetõen fejlõdésre van ítélve.
– „Elkészült a nagy mû igen, a gép forog, az alkotó pihen”?
– Pihenésre nincs idõ, ugyanis sok-sok tervvel nézek az újesztendõ elé. Tanulmányaimat, kutató munkámat, és írói törekvéseimet illetõen egyaránt, hiszen folyamatosan publikálok jogi szaklapokban, de minden tõlem telhetõt megteszek a kanizsai árva kutyusokért is. Azonban (sajnos) nincs Sybilla-szemem, így még biztos sok olyan lehetõség vár rám, amely új utakra terel… A köz, a város és az igazság szolgálatában…
Szabó Zsófia