A Sumartonski Lepi Deèki (SLD) tagjai idén nyáron, a VII. Szentmártoni Prósza, Bor és Tambura Fesztiválon ünnepelték az együttes fennállásának tízedik jubileumát. Ez idõ alatt a horvát folk és pop stílusú zenét játszó zenekar egy baráti közösséggé formálódott és egyre népszerûbbé vált, mely útról a SLD vezetõje, Hódos Gergõ számolt be lapunknak.

A Tótszentmártoni Kulturális Egyesület vezetõsége 2002-ben kereste meg Trojkó Zsoltot, a zenekar korábbi vezetõjét, azzal a kérdéssel, hogy vállalna-e egy horvát nemzetiségi zenét játszó zenekart. Természetesen rábólintott, és ebben az évben meg is alakult hat fõvel a zenekar. Trojkó Zsolt az akkori zeneiskolások közül válogatott ki egy-két embert, akik közt elosztották a hangszereket, és hozzájuk hívtak egy tambura oktatót, Kedves Tibort. Az alapokat tõle tanulták meg, ugyanis elõtte nem ismerték a hangszert. Eleinte a fúvós kottából próbáltak tanulgatni, aztán 2006 táján a fiatalabb generáció is megjelent az együttesben, akkor négyen léptek be, majd idõvel egyre inkább népszerûvé váltak a faluban és a horvát térségben is.

A zenekar tagjai az idõ folyamán folyamatosan cserélõdtek, formálódtak sokan diplomáztak, elkezdtek dolgozni, valamint hárman már megnõsültek és családot alapítottak. Most heten vannak, plusz két fõvel akkor zenélnek, ha egyéb elfoglaltságuk mellett idejük engedi.
– Kezdetben nem volt nevünk. Mindenhol a Tótszentmártoni Kulturális Egyesület tamburazenekaraként konferáltak fel bennünket. Számtalanszor kérdezték a csoport nevét, de nem volt, így viccbõl ellõttük, hogy Sumartonski Lepi Deèki, amely annyit tesz magyarul, hogy a tótszentmártoni szépfiúk. Csak egyszer mutattak így be bennünket és azóta ránk ragadt. Túl sok ember volt jelen azon a koncerten. De minden esetben kérni szoktuk, hogy ha lehetséges, ne fordítsák le a színpadon – mesélte nevetve Gergõ.
Az utóbbi idõben inkább Horvátországba invitálják õket, leginkább Zágrábig, de a környéken is rengeteg falunapon, fesztiválon játszanak. Legutóbb január 5-én léptek fel az Újévi Fúvós Gálán, ahova a Nagykanizsai Fúvószenekar karnagya, Tatár Csaba hívta meg õket. Legközelebb pedig a mohácsi busójáráson hallhatjuk a fiúkat február 10-én.
– A májusi Kre Murei Drave elnevezésû fesztiválra pedig már több éve hivatalosak vagyunk. Ez a rendezvény a Mura és a Dráva folyók zenekarait fogja össze és mindenkinek egy saját, a zenekar által komponált számmal kell neveznie. Annyi kikötés van, hogy a zenének vagy tamburárán, vagy fúvós hangszeren kell megszólalnia, a szövegnek pedig a kaj nyelvjáráson kell megíródnia, amely a Mura-menti környék dialektusa. A horvátnak ugyanis három nagyobb tájnyelve van az irodalmi nyelv, a kaj és a èa. Mi leginkább kaj nyelvjárású dalokat írunk – mondta.
Saját dalaik is vannak, ezeket Baráth Zoltán, a nagykanizsai Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola igazgatója, és egy horvát zeneszerzõ írták. – De idén már teljesen saját számmal szeretnénk indulni a Kre Murei Drave fesztiválon, mely a saját stílusunkat tükrözi majd. Ezen kívül szeretnénk kiadni az elsõ CD-nket is még idén nyáron, melyhez a számokat már gyûjtjük – tette hozzá az együttes vezetõje.
A már meglévõ számaikat folyamatosan játsszák a horvát rádiók. A Studio M, aki a Kre Murei Drave fesztivál egyik fõszervezõje, stúdióban veszi fel a számaikat, mely sokszor egy egész napot is igényel, hiszen addig játszanak, míg az hiba nélkül nem megy. Ezekhez a felvételekhez rengeteg élményük kapcsolódik. – Délután szoktunk hazaérkezni, ekkor már mindenki nagyon fáradt. Ha idõben megérkezünk, akkor a Forma 1-et szoktuk együtt, egy jó hideg sör mellett megnézni – avatott be a részletekbe az együttes szószólója.
A zenekar egy nagy baráti közösség, ahogy mondják, mindig együtt lógnak. Számíthatunk egymásra, akármi történik, a munkákban, akár a kert körül is segítenek egymásnak. Fõleg az utazások kovácsolják össze õket, melyekhez rengeteg kellemes és vicces történetük kapcsolódik.
– Tavaly õsszel, mikor Háromfára mentünk zenélni, láttuk, hogy a falubuszban 199.990 körül volt a kilométeróra állása. A bõgõsünk vezetett, és mondtam neki, hogy ha 999 lesz a vége, akkor szóljon. Szólt is, ahogy megbeszéltük és megálltunk az út szélén, áttoltuk a kétezredik kilométeren a buszt. Hárman megálltak mellettünk és megkérdezték, hogy segítsenek-e. Még a láthatósági mellényt is felvettük, nehogy a rendõr megbüntessen bennünket. Majd, amikor áttoltuk, mentünk tovább – mondta nevetve.
A szilvesztert általában együtt töltik, ez idén sem történt másként, amikor Prelog városába voltak hivatalosak. Szabadtéren zenéltek -4 fokban. Prelog fõterén több ezer ember gyûlt össze, és tíztõl fél kettõig adták a talpalávalót, ekkor azonban mindenki eltûnt. – De mi nem szerettünk volna még hazaindulni, így megkértük a szervezõt, telefonáljon körbe, mehetünk-e játszani valahova. Végül egy hotelben kötöttünk ki, ahol hatalmas tömeg gyûlt körénk. Fél hétkor értünk haza a zenekarral, ilyen jó szilveszteri bulink még nem volt, pedig nagyon sokszor töltöttük már együtt az év utolsó és elsõ napját.
A horvát kultúra ápolásáért végzett tevékenységükért már több szervezet is kitüntette a csapatot, köztük a Tótszentmártoni Horvát Kisebbségi Önkormányzat és a Magyarországi Horvátok Egyesület is. Utóbbit 2012 novemberében vehették át ünnepélyes keretek között Pécsett, ahol jelen volt a magyar és a horvát köztársasági elnök is. 2008-ban elnyerték a Kre Murei Drave fesztiválon a közönségdíjat a Meðimurski Mu¾ikaši címû számukkal. Hasonló sikereket és elfoglalt nyarakat kívánunk nekik!

A képen a Sumartonski Lepi Deèki aktív tagjai láthatóak, így Turul István (kontra), Gyuricz Milán (brács), Vlasics Lajos Balázs (brács), Vlasics Martin (nagybõgõ), Bogárdi László (kontra), Rodek László (brács), Haszon Dávid (brács, ének), Gyuricz Dániel (brács), Marosi Zoltán (biszernica) és Hódos Gergõ (biszernica).

Varga Mónika