„Két pogány közt egy hazáért” – a magyarok számára jól ismert helyzetet ismerhetik fel a látogatók a március 6-ig a könyvtárban megtekinthetõ, a katyñi mészárlás áldozatainak emléket állító kiállításon. A megnyitóra a magyar nyelvet három év alatt jól elsajátító Micha³ Andrukonis nagykövethelyettes érkezett.

A kiállítást szervezõ NPE elnöke, Tóth Norbert nemzetközi jogi, a vendéglátó várost képviselõ Dénes Sándor alpolgármester történelmi oldalról közelített a lengyelek egyik legnagyobb tragédiájához. Kettõjük köszöntõjét egy krakkói zeneszerzõ, Piotr Pa³ka Per crucem tuam... kezdetû mûve kötötte át két ifjú fuvolás hölgy elõadásában.

Ezután szólt a zsúfolásig telt kiállítótér közönségéhez a budapesti lengyel diplomácia második embere:
„A Szovjetunió legfelsõ vezetõinek parancsára mintegy huszonkétezer lengyelt gyilkoltak meg tarkólövéssel Katyñban és a környezõ NKVD-fogdák pincéiben. A II. világháborús megemlékezéseken, emléknapokon, évfordulókon, vagy a maihoz hasonló kiállítás-megnyitókon feltûnõ megrendültséggel idézzük fel történelmünk egyik legkegyetlenebb idõszakát. Azonban minden ilyen alkalom arra is emlékeztet bennünket, hogy voltak barátaink a bajban, akik ma az emlékezésben is mellettünk állnak. Ez a tárlat, ötödik éve, a budapesti Terror Háza Múzeumban történt bemutatása óta járja Magyarországot és mindenhol erõs érzelmeket vált ki. A látogatók kivételes megértéssel fogadják. Érezzük, hogy a Katyñról szóló igazság ügyét magyar barátaink is a szívükön viselik. Hiszen a történelem õket sem kímélte, a tragikus sors õket sem kerülte el. Ezért a katyñi tragédiában sok hozzájuk közelálló motívumot és történelmi hasonlóságot találnak. Ma már tudjuk, hogy a katyñi halottak között volt magyar áldozat, és nem szabad elfelejtenünk – mint alpolgármester úr említette – egy magyar tudós, Orsós professzor munkáját sem, aki a gyilkosság körülményeinek feltárásában ért el úttörõ eredményeket. Katyñ élõ történelem, következményei máig kihatnak társadalmi közéletünkre. A tömeggyilkosságról pedig mindig tudunk meg új részleteket. Az Egyesült Államok néhány hónapja sok, eddig ismeretlen titkosszolgálati dokumentumot adott ki a nyilvánosságnak. Ma már világosan tudjuk, hogy ha akkor a magyarok nem segítenek, nem nyitják meg a határokat a lengyel menekültek elõtt, Katyñban és a többi haláltáborban még többen veszítik életüket. Soha nem felejtjük el ezt az önzetlen segítséget, amely így tehát nem pusztán baráti gesztus volt, hanem emberek ezreit megmentõ döntés.
Szeretném megköszönni Nagykanizsa városnak és személy szerint Cseresznyés – a lengyel tanácsos itt kijavította magát – Cseresnyés Péter polgármester úrnak és Tóth Norbert úrnak, a Nagykanizsai Polgári Egyesület elnökének a meghívást és a kiállítás bemutatásának szándékát. Nagyra értékeljük, hogy a tárlat kapcsán a város a fiatal nemzedékekkel is meg akarja ismertetni a katyñi tragédia tényét. Szeretném megköszönni, hogy a lengyel tematika, a lengyel történelem helyet kap a város életében és idén A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, február 26-án a lengyel áldozatok elõtt is fejet hajtanak. Köszönöm mindannyiuknak, hogy segítenek Katyñ emlékének õrzésében. Hiszen Katyñ már nem csak lengyel ügy, nem csak a lengyeleknek és nem csak az oroszoknak mementó, hanem olyan tragédia, amelynek a léptéke univerzális. Mementó az emberiségnek. Nagyon szépen köszönöm.”
Ezt követõen Micha³ Andrukonis nagykövethelyettes egy kattintással feltöltötte a Nagykanizsai Polgári Egyesület Facebook oldalára a kiállításhoz kapcsolódó középiskolás vetélkedõ feladatlapját. Át is olvasta a 39 kérdést, és elismeréssel szólt annak nehézségi fokáról. – A fiataloknak meg kell dolgozniuk a könyvutalványért. – volt a válasz. A lengyel diplomatával ezután sok kanizsai váltott szót, hiszen hazájának számos barátja él városunkban. Szóba került – melyre a kiállítás is kitér – Lengyelország keleti határának ügye. Nekünk, magyaroknak is ismerõs fájdalom. Az azon túl élõ lengyeleken a határ lépett át, õk maradtak ott, ahol századok óta élnek. A nagykövethelyettes nagyszülei is erre a sorsra jutottak. Jaltában ugyanis jóváhagyták az 1939-es szovjet agresszió eredményét, mikor Lengyelország akkori területének felét csatolta magához a keleti hódító.
Megrendítõ olvasni errõl a kiállításon egy, a nyugati fronton harcoló lengyel pilóta keserû szavait: „…harcoljunk – miért is? Azért, hogy ne tudjunk visszatérni szülõvárosunkba? Ha a németek most elkapnak, azt sem fogom tudni, miért halok meg. Lengyelországért? Nagy-Britanniáért? Oroszországért?”
Katyñ Tömeggyilkosság. Politika. Erkölcs címet viseli a kiállítás. Tiszteletet ébreszt a látogatóban a lengyel katonák iránt az a tény, hogy az angolszász árulás ismeretében is, vérzõ szívvel is, hatalmas véráldozatot hozva harcoltak Európa szabadságáért. Ha már a hazájukért nem lehetett… De nemcsak a keleti hódítást hagyták jóvá. Az Atlanti Charta magasztos szavait megcáfolva a lengyelek sem választhatták meg a nekik tetszõ kormányzási formát. Államelnökük egy NKVD ügynök lett, honvédelmi miniszterük egy szovjet marsall. A tárlat egyben egyfajta fõhajtás is azok iránt az angol és amerikai diplomaták, politikusok, katonák iránt, akik nem voltak hajlandók osztozni kormányaikkal a lengyelek elárulásában.
Mint az elsõbeosztott is emlékeztetett rá, hazánk 1939-ben teljesítette kötelességét a testvérnemzettel szemben. A kanizsaiak a volt Kávégyár épületében alakították ki a lengyel menekültek elhelyezését. De nem csak otthont adtak elõdeink, a lengyel katonák számára Magyarország jelentette az ugródeszkát a szövetségesekhez. Emlékezetes, a II. világháború idején Európában csak és kizárólag Balatonbogláron mûködött lengyel gimnázium. Ebben az idõben írta a krakkói érsek, Sapieha bíboros a boglári plébánosnak, Varga Bélának: „Minden lengyel fiatalra úgy vigyázz, mint a szemed fényére. Minden lengyel fiatalra szükség lesz a háború után. Tekintsünk a jövõ Lengyelországára…” A legkeményebb idõkben való jövõre tekintés napjainkra is például szolgál.

Andrzej Przewo¼nik lengyel történésznek, a Harc és Mártíromság Emlékét Õrzõ Tanács vezetõjének neve is feltûnik a kiállítás nyitó paravánján, a szerzõk egyikeként. Fennmaradt egy fénykép, melyen a lengyel és orosz kormányfõvel, Donald Tuskkal és Vlagyimir Putyinnal látható a a katyñi mészárlás 70. évfordulóján 2010. április 7-én. Három napra rá az ugyanahhoz az emlékmûhöz tartó repülõgépen Lech Kaczyñski köztársasági elnök kíséretében õ is életét vesztette. Özvegye számolt be arról, hogy Przewo¼niknak „Magyarország különleges szerelme volt.”

További képek a galériában.