Két mûvészeti csoport bemutatója zajlott csütörtökön a hajdani Úttörõház kiváló akusztikájú színháztermében. A Piarista Iskola már sok sikert learatott vegyeskara és igencsak friss alapítású, ám máris lenyûgözõ diákszínpada mûsorát élvezhette a szerencsés közönség. A legutóbbi Helikonon Kodály-díjjal kitüntetett karnagy, Ráczné Bella Cecília csapata a hallgatóság érzelmeinek széles skáláján játszott. Szicíliai tájnyelven elõadott szerelmes témájú darabja, a Me pizzica, me mozzica Colachiccitõl az énekeseknek és hallgatóságuknak egyaránt élményszerû volt. A közönség viszont méltán illetõdött meg a huszadik századi svéd Bengt Eriksson Szentlélek-óhajtó énekén. A közös éneklés – tudtuk meg a mûsor után a vegyeskar által kedves ünneplésben részesített „Cili mamától” – elég kemény összeszedettséget követel fiainktól-lányainktól, ám egyben rögtön meg is jutalmazza õket munkájuk örömével. Az élet más területén is ezt kellene mindannyiunknak megtalálni!

Kereszty Ágnes tanárnõ február óta tanítja a gimnáziumi osztályokban a tánc és dráma tantárgyat. A szerepléshez kedvet kapott fiatalok a mozgásszínház és a diákszínpad szakkörökben próbálhatják ki magukat. Itt megtanulhatják önmagukat adni, hisz a színpad a 100%-os jelenlét iskolája – számolt be a fiatal tanárnõ. E két csapat közös produkcióit láthattuk: elsõnek a felszabadult humorú commedia dell’arte feldolgozást az igaz szerelem gyõzelmérõl. Az estét bezáró darabjuk, a sokak által ismert norvég mese - prózai változatában az interneten is olvasható -, A három fa legendája igazi katarzist váltott ki. Az adaptációban sokak munkája rejlik, az eredetinél sokrétûbb, több szinten érthetõ mû fõ üzenete ezen az estén ez volt: Mit tesz Isten azokkal a vágyakkal, amelyeket a szívünkbe ültet. Meglehet, egész mást, mint amit elején magunk álmodunk. Rá figyelni, Hozzá igazodni, Rá hagyatkozni, nemde ez a dolgunk? – tette fel a kérdést Kereszty Ágnes.

P.J.