Mélyen tisztelt családtagok, rokonok! Együtt érzõ barátok, ismerõsök!

Kedves Feri bácsi!
Az emlékezés pillanatai szólítottak ma ide bennünket. Néhány napja egy csendes párizsi délelõttön örökre megtértél szeretett családtagjaidhoz, költõbarátaidhoz. A hírre az egész ország gyászba borult. Mi, kanizsai barátaid, tisztelõid is megrendülten állunk most sírod elõtt.
Érezzük személyed hiányát, értjük haladó szellemiséged elvesztésének súlyát, mégsem tekintünk fájdalommal a jövõbe, hiszen értékes eszmei hagyatékot bíztál ránk.
Történészként, újságíróként, Kelet-Európa-szakértõként, a múlt század politikai viszonyainak kiváló ismerõjeként az utókor számára maradandót alkottál.

Kedves Gyászoló Család!
Tisztelt Emlékezõk!
Emlékezzünk a tudósra, a sokak által tisztelt kiváló emberre, idézzük fel Fejtõ Ferenc életének legjelentõsebb állomásait:
1909. augusztus 31-én született Nagykanizsán. Rövid ideig a kommunista mozgalom aktív tagja volt, amiért 1932-ben egy évre bebörtönözték. Szabadulása után a szociáldemokrata Népszava munkatársa lett, József Attilával és Ignotus Pállal közösen alapította a Szép Szó címû irodalmi-politikai folyóiratot. A kormány elnyomó parasztpolitikáját bíráló cikke (Makói beszélgetés) miatt azonban el kellett hagynia az országot.
Fejtõ Ferenc Franciaországba menekült. A második világháború után a párizsi magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetõje lett, 1950-ben a Francia Hírügynökségnél kezdett dolgozni, ahol csaknem harminc éven keresztül kommentálta a kommunista világ történéseit. 1956-ban rendkívül sokat tett azért, hogy a francia értelmiségiek hiteles tájékoztatást kapjanak a magyarországi eseményekrõl. A nemzetközi hírû újságíró, több nyelven publikáló szerzõ 1989-ben, Nagy Imre újratemetésére tért vissza Magyarországra. Az igazságtalanul kivégzett miniszterelnök rehabilitációját elõsegítette, hogy 20 évvel ezelõtt, 1988 júniusában – Fejtõ Ferenc elnöksége idején – jelképes síremléket emelt Nagy Imrének az Emberi Jogok Magyar Ligájának Párizsi Szervezete a Pere-Lachaise temetõben.
Fejtõ Ferenc számos hazai és nemzetközi díjban és kitüntetésben részesült élete során. A francia Becsületrend, az osztrák Nagy Becsületrend és a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje mellett munkásságát egyebek között az Európa Parlament Demokrácia-díjával, a horvát elnök által adományozott Marko Marulic Hajnalcsillag Éremrenddel, Széchenyi díjjal és Nagy Imre Érdemrenddel is elismerték. Díszpolgára volt Budapestnek, a rendszerváltást követõen elsõként Nagykanizsának, Zala megyének, díszdoktora a Pécsi és Szegedi Tudományegyetemnek, tiszteletbeli és örökös fõszerkesztõje a Népszavának.
Kedves Feri Bácsi!
Mi, szülõvárosod polgárai méltán voltunk mindezekért büszkék Rád. Rád, Feri bácsi, akinek sikereit nemcsak egy ország, hanem egész Európa ünnepelte. Igazi világpolgár voltál: felvilágosult, alkotószellemû, meggyõzõdése mellett keményen érvelõ, aki szerette az életet és szeretett élni, s aki mindeközben ápolta nemzete hagyományait és tisztelte magyar gyökereit, s sosem felejtett el nagykanizsainak lenni.
Kedves Gyászoló Barátaim!
Nehéz pillanatok ezek, az emlékezés pillanatai. Mert ma búcsút venni jöttünk ide. Örök búcsút venni Fejtõ Ferenctõl, városunk díszpolgárától, a szeretõ apától és igaz baráttól, a nagy tudású embertõl, akinek minden bizonnyal hiányozni fog mûveltsége, éles meglátásai, meggyõzõ érvei és az életbe vetett végtelen hite.
Engedjék meg, hogy költõbarátja, József Attila egyik versével zárjam gondolataimat!
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szívét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.

Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdõ, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.

Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.

És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörût, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.