Az elmerült sziget
A 79. Ünnepi Könyvhétre jelent meg Pék Pál költõ tizedik, Az elmerült sziget címû verseskötete, melyet a Honvéd Kaszinó tükörtermében mutattak be.

Laudációt Péntek Imre, József Attila-díjas költõ, a Pannon Tükör fõszerkesztõje mondott. Közremûködött: Hegedûs Erzsébet, Horváth István Radnóti-díjas, Mikola Mária versmondók és Farkas Tibor (gitár). Az est házigazdája, Halmos Ildikó köszöntõ szavai után Pék Pállal Kardos Ferenc beszélgetett.

Pék Pál nem olyan stílust alakított ki magának, ami senki másra nem hasonlít, hanem olyat, ami a legjobban közvetíti belsõ, lelki tartalmait. Elragadtatott és tragikus énekhang ez, amely szinte sanzonszerûen dallamos és könnyed, mégis minden szava és szókapcsolata súlyos és jelentõs.
Felnõtt Pilinszky örökségéhez; így hozott létre eredeti mondandójú költészetet, amely egészen újszerû formai elemeket adott hozzá a katolikus költõ örökségéhez. Olyan szorongásokat hordoz, amelyekkel a mai világ van tele, mert úgy érzi, hogy álmaihoz képest a megvalósult realitás elfogadhatatlan – olvashatjuk a meghívón Alföldy Jenõ kritikus, irodalomtörténész tollából.
Laudációjában Péntek Imre többek között kiemelte:
– Pék Pál új, tizedik kötete – mindenképpen ünnepi alkalom – hasonló igényességgel készült, mint az elõzõek. Mondhatnám, hasonló szigorral. A mívesség iránt érzett alázattal.
Ezt követõen elismeréssel adózott Szirtes Gábor Pék Pál köteteit ajánló, rövid miniesszéinek, melyben rávilágított e kötet két etapjára: az álságok ellen folyó, meg nem nyugvó küzdelemre és arra az erkölcsi elégtételre, jövõt involváló ígéretre, amely értelmet ad a sokszor Don Quijotei hadakozásnak. Régi és új motívumok szövik át a kötetet. A régiek a folytonosságot képviselik. Ilyen a – több kötetben is megidézett – október árnya, mely új hangsúlyokkal, de a régi erkölcsi konzekvenciákkal szól. Majd még egy dologról szólt Péntek Imre:
– Pék Pál az a költõ – mondta –, aki szenvedélyesen olvassa a régi és új klasszikusokat, kortársait, keresi a párhuzamokat, az eltéréseket, a megerõsítõ motívumokat. Új kötetében is számos mottót, ajánlást találunk. A névsor tanulságos: találkozunk Weöres Sándor, Fodor András, dr. Alotti Nasri, Szabó Lõrinc, Illyés Gyula, Ágh István, Markó Béla, Ady Endre, Csoóri Sándor, Nagy László, Dante, Bella István és Homérosz nevével és soraival. S idézzük, mit mondott végül: Pék Pál tizedik kötete súlyos, tartalmas opusz, a kortárs lírai termés javához sorolható. Nem könnyû olvasmány, meg kell küzdeni a szöveggel. De érdemes, mert a Keats-i, idáig világító felismerésnek ad új érvet és érvényt: együtt van benne a szép és az igaz. Ahogy az angol költõ írta az Óda egy görög vázához címû versében: A Szép: Igaz s az igaz: szép - /sohse áhítsatok mást, / nincs fõbb bölcsesség.”

Élmények, emlékek
Negyedik kötetével jelentkezett az idei Ünnepi Könyvhéten Dr. Polgár József. Az Élmény…emlék…, ami belõlük megmaradt címû könyvet Dr. Márkus Ferenc tanár mutatta be a Honvéd Kaszinó tükörtermében.

Közremûködött: Csere Andrea és Ritecz Rita. Az est házigazdája Halmos Ildikó igazgató volt.
Dr. Márkus Ferenc elöljáróban kiemelte, mindegyik kötet egyetemességében külön-külön is megfelel annak a Horváth Jánosi megfogalmazásnak (Horváth János 20. századi irodalomtörténész) amely így hangzik: Az irodalom írók és olvasók szellemi viszonya írott mûvek közvetítésével. A szellemi viszony kölcsönösségen alapul és bensõséggel ajándékozza meg az olvasót.
Dr. Polgár József az évek során elfogadott prózaíróként van jelen Nagykanizsa irodalmi életében. Az évrõl évre kiadott Antológiának is társszerzõje. Mesélõkedve kiapadhatatlan. Fordulatos kisprózai írásai gyakran veszik témájukat Nagykanizsa jelenébõl és közelmúltjából. Távolabbi helyszínek – Balaton, Szeged, Adriai-tenger – emberei is megjelennek munkáiban.
– Történetei jól szerkesztettek, nyelvhasználata választékos, minden mûve olvasmányos. Alakjai, karakterei érdekesek, szinte kivétel nélkül tanult, mûvelt emberek. Motívumai változatosak, összességükben tanulságosak. Ezek egészülnek ki a természet-, táj- és tárgyleírás színvonalas teljesítményével. Kivételes megjelenítõ erõvel részletesen ír világhírû zeneszerzõkrõl, zenemûvekrõl, zenekari elõadásokról, sõt képzõmûvészeti alkotásokról is – olvashatjuk a könyv utószavában, Dr. Márkus Ferenc tollából.

A mitikus József Attila
A szlovéniai Lendván élõ szerzõ, Dr. Hagymás István író, pszichiáter A mitikus József Attila címû kötetét szintén a Halis István Városi Könyvtárban mutatták be. Az íróval Czupi Gyula könyvtárigazgató beszélgetett.

A könyvében Hagymás István arra akart kísérletet tenni, hogy felhívja a figyelmet egy olyan József Attila jelenségre, amelyet az úgynevezett szinkronicitás determinál. Azokra az ok-okozati öszszefüggésben látszólag nem álló dolgokra próbál rámutatni József Attila életében és életmûvében, amelyek ismételten fordulnak elõ. Azért válhat legnagyobb költõn mitikus alakká, mert a vele megtörténteknek vannak elõképei, és éppen a mesék, mítoszok, legendák világából ismerõsek azok az események, amelyeket maga is megélt, verssé szublimált, õsképpé költött.
Nemcsak az Ó és Újszövetség egyes alakjaira, momentumaira ismerhetünk rá, ha behatóan tanulmányozzuk József Attila írásait és a róla írottakat, de a magyar õstörténet egy-egy kulcsfigurája is felsejlik, a megfelelõ attribútumokkal, a megfelelõ idõben és helyen. Hagymás István megpróbálta azt a hagyományt követni, amelyet eddig megjelent könyveiben is szem elõtt tartott, vagyis egy úgynevezett archaikus analógiás, prelogikus, asszociációs fonal mentén szerette volna felgöngyölíteni a sok talányos, mégis ismerõs jelenséget.

Szószedetek
A Nyelvészeti tájékoztató füzetek 3. és 4. számaként jelent meg az Ünnepi Könyvhétre Szabadi Tibor J. eszperantó mûfordító Elsõ magyar – eszperantó – bajor szószedet- és kifejezés-gyûjteménye, valamint Elsõ osztrák – német – magyar szószedet- és kifejezés-gyûjteménye.
Az újszerû munkáról többek között így ír Dr. Horváth György magyar nyelvi lektor az elõszóban: Szabadi Tibor J. nehéz feladatra vállalkozott. Ez jelen esetben többszörösen is igaz. A magyar nyelv színessége, sokoldalú szó- és szószerkezet kincse rendkívül gazdag. Elég csak az értelmezõ szótárunkra utalni, és akkor nem képezheti vita tárgyát megállapításunk. Szabadi Tibor J. szótárírási vénája feltétlen dicséretes. Új utakat keres, és talál. S végül megemlíti azt is, soha nem tudjuk elõre, hogy mikor vesszük hasznát a jelen állapotban „értéktelen” munkának. Ezt a tudomány eddigi fejlõdése világosan bizonyította. A munkának értéke az is, hogy a magyar mellett egy német nyelvjárás kutatóit is ösztönzi hasonló munka végzésére.

Amit én adhatok
Elsõ verseskötetével jelentkezett az Ünnepi Könyvhéten Kósa Pál. Amit én adhatok címû kötetét Kardos Ferenc költõ, a Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese mutatta be az intézményben.

Kósa Pál tavaly csatlakozott a Takács László Irodalmi Körhöz. Már gyermekkorában is írt, de nyugdíjasként adta közre alkotásait. A kötet megjelentetésében Kardos Ferenc segítette, aki többek között elmondta:
– Hagyományos szemléletû költõ Kósa Pál, a hagyományos témákat – szerelem, elmúlás – részesíti elõnyben. Az elmúlás azonban nem úgy foglalkoztatja, hogy mi veszett el, hanem milyen eredményei vannak életének. Amiben különbözik minden más kanizsai íróembertõl, az az igazán természetközelisége. Majdnem minden versében szerepel az erdõ, a növényvilág, a természet. Látszik, hogy gondolati lírájában a nyugatos nemzedék hatott rá erõteljesen. Ösztönösen nyúl a formákhoz, mindegyik verse szabad vers, akkor is, ha van benn idõmértékes, belsõ rímekkel rendelkezõ, és haiku formára hajazó költemény is. Érdekes sajátossága, hogy a legnagyobb ellentéteket közlõ verse is békés marad, békésen fejezõdik be. Kósa Pál életében bizonyára különleges alkalom az elsõ kötet. Elindult egy új úton, ahonnan el lehet jutni egy magasabb absztrakciójú költészet felé. Ennek megvannak a csirái.

Bakonyi Erzsébet

További hírek:

KULTÚRA ROVAT >>>