Hiánypótló kiadványt mutattak be a közelmúltban Letenyén, a polgármesteri hivatal dísztermében, melyre annyian voltak kíváncsiak, hogy sokan a folyosón elhelyezett székeken tudtak csak helyet foglalni. A monográfia a mûvelõdési ház nyugalmazott igazgatójának, Tóth Oszkárnak az írógépén fogalmazódott meg, és a közeljövõben akár tananyaggá is válhat.

Letenye a XX. században címû kötet írója Nagykapornakon született és végezte általános iskolai tanulmányait, majd Zalaegerszegen szíjgyártó szakmát tanult. – Míg ipari tanuló voltam 1945-ben Németországba vittek, mint leventét. Csak 1946 februárjában térhettem haza, ebbõl kilenc hónapot töltöttem amerikai fogságban – emlékezett vissza Tóth Oszkár népmûvelõ a könyve bemutatása elõtt. Érettségijét a nagykanizsai Landler Jenõ Gimnáziumban tette le, majd a moziüzemvezetõi szakképesítés megszerzését követõen diplomázott le a Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskola népmûvelés-könyvtáros szakán.

Dolgozott a nagykanizsai városi könyvtárban könyvtárosként, a letenyei Járási Tanács népmûvelési elõadójaként, majd csoportvezetõjeként. A Letenyei Fáklya Mûvelõdési Ház és Könyvtár igazgatói, valamint a filmszínház üzemvezetõi állását 1957-tõl 1991-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. Ez idõ alatt tudósítóként és színdarabok rendezõjeként egyaránt tevékenykedett. Az amerikai Mélyek a gyökerek címû darab rendkívül népszerûnek számított, több mint 25 alkalommal adták elõ. A népmûvelõ nevéhez köthetõ többek között a hagyományos Muramenti Napok létrehozása, a rendszeres zeneoktatás megszervezése és a helytörténeti gyûjtemény létrehozása. Az évek során számos, a kultúra területén végzett munkáját elismerõ kitüntetést kapott, többek között a kiváló népmûvelõ Bessenyi György-díjat és a Pro Urbe Letenye elismerést is átvehette.
A fényképezés, a publikálás és a helytörténeti kutatás mindig a kedvenc idõtöltései közé tartozott. – 1958-ban zajlott Letenyén az útépítés, ezzel párhuzamosan folytatták a temetõfeltárást is. A kutatásban jómagam is részt vettem, továbbá a Szentkereszt-dombnál lévõ kerektemplom régészeti munkáiban is. Az ásatások révén kapcsolatba kerültem dr. Kerecsényi Edittel, aki a nagykanizsai múzeum igazgatója volt akkoriban. Ezt követõen megegyeztünk, hogy közösen létrehozunk egy kötetet, így született meg a múzeumigazgatóval közösen írt Letenye története címû könyv, mely 1992-ben jelent meg a Községi Tanács kiadásában – idézte fel a Letenye a XX. században címû könyv elõzményeit, majd hozzátette, a munkája révén rengeteg emberrel megismerkedett, beszélgetett. Sokan jelezték neki, hogy mi maradt ki a Kerecsényi – Tóth kötetbõl, ezek inspirálták arra, hogy egy részletesebb monográfiát írjon, ugyanis a szerzõpáros röviden és összefogottan ír a város múltjáról és akkori jelenérõl, melyben nyomon követhetõ a település fejlõdése. Mivel a terjedelme korlátozott volt, így szükségesnek bizonyult egy, az 1900-as éveket prezentáló, a változásokat megörökítõ kiadvány.
Az év elején megjelent tényszerû és tárgyszerû könyv a XX. század történéseit tekinti át, de a korábbi eseményekre is rálátást biztosít egy összefoglaló segítségével. A szemléletes, majd 500 oldalas monográfia hitelességét eredeti dokumentumok és beszámolók biztosítják. A szerzõ közel 60 embert kérdezett meg, 800 jegyzetet és 79 mellékletet készített, valamint 160 fényképpel színesítette könyvét, melyek nagy része saját fotó. Színessé és áttekinthetõvé a versek, a névjegyzékek, a kronológia sorrendek és a táblázatok teszik.
A három évig tartó kutatómunka színteréül az irattárak, a könyvtárak szolgáltak. A kötet már 2009-ben elkészült, azonban anyagi gondok miatt nem jelenhetett meg. A kiadást a 10 éves Letenyéért Közéleti Egyesület (LKE) koordinálásával létrejött Darányi Ignác Terv nyertes pályázat és a letenyei önkormányzat támogatása tette lehetõvé.
Ahogy a szerzõ elmondta, az országban lezajló gazdasági, társadalmi és kulturális változások Letenye arculatának változását is befolyásolták, meghatározták. Ezek a folyamatok mind nyomon követhetõek a kötetben, így a nagybirtokrendszer összeomlása, az államosítások, a tanácsrendszer, az 56-os események, a rendszerváltás. Ezeken kívül a körjegyzõség munkája, az iskolák építése, Letenye és Béc, majd Letenye és Egyeduta egyesítésével már a század elsõ harmadában változásokat eredményezett, majd egyre inkább a régió központjává vált. Az 1900-as évek második felében az iparosítás, a kereskedelem fejlõdése, a lakásépítkezések és a közigazgatás többszöri fejlõdése került elõtérbe. Várossá 1989-ben vált, ami után jelentõs fejlõdésen ment keresztül. Fokozatosan épült ki a közoktatás, a mûvelõdési intézményhálózat, valamint a turizmus.
– Letenyén, az 1900-as évek folyamán elõdeink által vívott harcok nem voltak hiábavalóak, hiszen a település megtartotta központi szerepét. A fejlõdés lineáris vonalát a két világháború, a forradalmak okozta nélkülözések sem törték meg. A törekvések végül várossá válását eredményezték, és a kistérséghez tartozó települések ellátó központjává válását – foglalta össze Oszkár bácsi.
Tóth Oszkár, a város számára mérföldkõnek számító, Letenye gazdag, változatos múltját feltáró kötet megjelenését követõen sem marad feladat nélkül, hiszen jelenleg két, nagyobb terjedelmû könyvet is ír. Az egyik egy önéletrajzi ihletésû, a másik pedig a közmûvelõdés történetét mutatja be. Sok egészséget és kitartást kívánunk a széles körben megbecsült 83 éves szerzõnek!
Varga Mónika