Második alkalommal hívta Zsíros kenyeres partyra az érdeklõdõket és a sajtó képviselõit a szervezõ Tart Mihály a Károlyi kertbe (’56-os Emlékkertbe). A szónoklatok után Tar Mihály bejelentette, a szervezésben részt vevõ szervezetek megalakították a Nagykanizsai Demokratikus Kerekasztalt, melynek célja, hogy Nagykanizsának adjanak egy olyan esélyt, melynek köszönhetõen a város egy felfelé ívelõ pályára állhat. Ez pedig – véleménye szerint - nem mehet másként, mint egy másik városvezetéssel, akik a mostaninál sokkal jobban képviselik az itt lakók érdekeit. A Társadalmi Igazságosság Világnapjára tett esemény egyben a felkészülés kezdetét is jelentette a 2014-es választásokra.

Csizmadia Tibor, az Összefogás Nagykanizsáért Egyesület szóvívõje a mostani helyzetrõl elmondta: „Azért jöttünk ide, hogy olyan súlyos problémákra, kérdésekre kezdjünk rávilágítani, amire elõször választ, aztán megoldást várunk. Egyesületünk sokat vonakodott, miként tudna hangot adni ezen az összejövetelen a város, így egyben az egyesület problémáinak. Mindenekelõtt fontos leszögezni, hogy egyesületünk nem pártként, vagy valamilyen elkötelezettség végett van ma itt jelen, hanem kényszerûségbõl, civilek képviseleteként. E kényszerûség abból fakad, hogy a lakosság megítélése, és saját tapasztalataink szerint is rossz irányba megy a város.
Mint itt lakók elismerjük, és élvezzük ugyan azt a látszat sikert, amit a város vezetése az elmúlt években megtett, de be kell látni: ez csupán egy felszínes illúzió! Nagykanizsa polgári mivoltja, gazdasági helyzete, és morálja a 24. órában van! Valós a növekvõ munkanélküliség, valós a felnõtt és fiatal társadalom perspektíváinak hiánya, valós a várt befektetések elmaradása, valós a szociális leépülés, valós a vállalkozások zsugorodása, és valós a hatalomtól való félelem. Ezt mi, mint a nagykanizsai lakosok nem hivatalos civil képviselõ egyesületeként nem tudjuk elfogadni. Nem tudjuk elfogadni saját helyzetünk kilátástalanságát, gyermekeink jövõjének ködbe burkolózását, munkaadóink tanácstalanságát. Azt a politikai arroganciát és kirekesztést sem tudjuk elfogadni, amit igen gyakran bõrünkön érezhetünk a város vezetése felõl.
Nem ilyen polgári Nagykanizsát akartunk évtizedekkel ezelõtt, de két évvel ezelõtt sem!
Nagykanizsa lakossága nem elégedett. Ha az volna, akkor nem csökkenne, hanem nõne a lakosok száma. A boltok nem bezárnának, hanem kinyitnának” – hangsúlyozta a szónok.
Horváth István a Kanizsáért Közéleti Egyesület alelnöke megjegyezte: – Az a legnagyobb bajunk, olyan önkormányzatunk van, akik úgy politizálnak, hogy odafönn tessék. Nem egy alkalommal mentek szembe a város érdekével. Egyesületünkben a polgármester új évi köszöntõje verte ki leginkább a biztosítékot. A polgármester minden eddig megvalósult projektet magának vindikált, holott ezek ciklusokon átívelõk voltak. Az õ érdeme ebben a megvalósult projektek átadása volt. Az önrész hozzátétele a pályázati pénzekhez az elõzõ ciklus javára írható. Majd kritikával illette a szennyvízberuházást, és annak szakmaiatlan kivitelezését. Még két kérdést intézett a városvezetéshez: a 61-es elkerülõ út és a metángáz kitermelés állásáról érdeklõdött. Hol tart az ügy, foglalkoznak-e még a metán kitermelésével, vagy elillant, mint az Erzsébet tér északi oldalán lévõ 19-es udvar, ahol szintén elbuktak 80 millió forintot, mert nem szavazta meg a Fidesz-frakció.
Sajni József független önkormányzati képviselõ többek között szólt az oktatás helyzetérõl, amelyet a hatalom teljesen szétvert. Nagykanizsán ugyanaz a helyzet kicsiben, mint országosan. Nem volt senkinek sem ideje rákészülni, összevisszaság jellemzi a munkavégzést. Hiába van vélemény, javaslat a közgyûlésben, mondhatnak amit akarnak.
Böröcz Zoltán az MSZP képviseletében mondta el a gondolatait. Ellopták a polgárságát, a kokárdáját, a nemzeti zászlót. A Magyar Köztársaságot, a Kossuth nótát, mely eszközzé vált a „nagy ember kezében”. Úgy érzi, egyre inkább gyengítik a közös jelképünket. Egyre inkább azt látja, hogy az intézményeken hiányoznak az uniós zászlók. Mintha ezt a zászlót is kezdenék háttérbe szorítani. Most éppen a nemzet fogalmát lopják el valamennyiünktõl. Mi vagyunk a nemzet, és nem azok, akik a nemzet szót felhasználják – hangsúlyozta.
Hogy mit lehet tenni? – tette fel a kérdést végül. Vissza kell venni – tette hozzá. Minden nap kell tenni azért, hogy visszaszerezzük a nemzeti értékünket, majd arra buzdította a civileket, hogy március 15-én ne külön ünnepeljenek. „Menjünk el valamennyien a térre, a városi ünnepség helyszínére.” Befejezésül azt javasolta, vegyük vissza a Kossuth nótánkat. Most is megtehetjük, és elkezdte énekelni a színpadon: Kossuth Lajos azt üzente….az éneklésbe a téren állók közül többen is bekapcsolódtak.
Az est zárásaként színpadra lépett a Nagykanizsai Demokratikus Kerekasztal, amelyhez bárki csatlakozhat. A minimális alapszabállyal rendelkezõ egyeztetõ fórum nem bejegyzett szervezetként mûködik.
B.E.