„Ha a vadgazdálkodásnak kedvezünk, satnyul az erdõ, ha az erdõgazdálkodásnak, akkor pusztul a vad.” (Roth)

A vadkár mértéke területenként évrõl-évre, az aktuális vadállomány nagyságával arányosan változik, a szántóföldön, a gyümölcsösben, a szõlõben egyaránt nagy veszteséget okozva. Ebbõl következik, hogy ennek kezelése a kárt elszenvedõ ágazatok képviselõinél és a vadásztársaságoknál egyaránt a legkritikusabb pontnak számít minden évben.

Nem ritka, hogy egyes esetekben a bíróságon dõlnek el a vitás kérdések. A tavalyi év csapadékszegénysége miatt számos területen a vadon élõ állatok nagy pusztítást vittek véghez, hiszen a földeken csillapították szomjúságukat, így letarolva az erdõsávok mentét és elfogyasztva többek között az édes zöldkukoricát.

A vadkár a vad táplálkozása, a mozgása, valamint a búvóhely készítése és használata során okozott kár, melyet a mezõgazdaságilag mûvelt vagy az erdõterületeken okozhat, amelyrõl Dénes Sándor vadgazda mérnököt, a Nagykanizsai Hubertus Vadásztársaság munkatársát kérdeztük.
– A mostani kár a Nagykanizsától Orosztonyig terjedõ tizenkétezer hektáros vadászterületen az elõzõ évekhez hasonló mértékûnek mondható, csupán a takarmány ára változott, mely az öszszegben meghatározott értéket befolyásolja. A területünkön a vaddisznó állománya stagnál, mely köszönhetõ az aktív vadásztársasági tagoknak, nem úgy, mint a szomszédos vadásztársaságnál, ahol a területi viszonyok miatt nehéz a vadászatuk. Itt a kár mértéke elérheti a több tíz millió forintot is, míg nálunk ez az összeg tíz millió forint alatt maradt – mondta a környékünk helyzetérõl a hivatásos vadász.
– A területünk a Principális-csatorna közelsége miatt is szerencsés helyzetben van, mivel az lehúzta az erdõbõl a vadat, ahol a vízen kívül kukoricatáblákat is találtak – tette hozzá.
A mezõgazdasági vadkár a magvak elvetésétõl a termés beéréséig jelentkezhet vagy fokozódhat. Az erdõkben leggyakrabban elõforduló károk a rágás, a hántás, a szaporító anyag fogyasztása és a taposási kár. Az õz jelentõs rágást okoz, míg a gímszarvas elsõsorban a tölgy újulatait szereti. A fás szárúak magtermését sok állatfaj dézsmálja a rágcsálóktól egészen a csülkös nagyvadfajokig, de talán a legnagyobb mennyiséget a vaddisznó fogyasztja el, hátráltatva ezzel az erdõk megújulását.
A vaddisznók leginkább a kukoricát kedvelik, hiszen a gabonában nem találnak maguknak búvóhelyet. Fõleg a kukorica elvetése után közvetlen, mivel kitúrja a frissen elvetett szemeket, illetve ha elér egy bizonyos magasságot,
akkor már eltakarja a vaddisznót és szinte az egészen aratásig el tud ott lenni, hiszen táplálékot és búvóhelyet biztosít számára. Ilyenkor hatalmas kárt okozhatnak, egy konda disznó akár a színéig is ledöntheti a kukoricát.
Ha a növények oldaláról szemléljük a dolgot, akkor elmondható, a fiatal korban többször rágott csemeték jelentõs torzulást és növekedésbeli elmaradást szenvedhetnek, amely ronthatja, minõségében károsíthatja a fa és az erdõ értékét. Az õzek és a gímszarvas által lehántolt kéreg miatt pedig a fa egészségét veszélyeztetõ gombás vagy baktériumos fertõzés alakulhat ki.
– A vadkár ellen elsõdlegesen a vadászattal illetve etetéssel lehet védekezni. Ennek része, hogy úgynevezett hat-nyolc hektáros vadföldeket vetünk be, ezzel az erdõben tudjuk tartani a vadat. A Nagykanizsai Hubertus Vadásztársaság területén több mint hatvan hektár ilyen terület található. Villanypásztorral, vagy vadkerítéssel körbe lehet ugyan keríteni a táblákat, de a több száz hektár nagyságúaknál ez hatalmas pénzügyi befektetést igényelne. Ezen túl olyan részek is vannak, ahol a folyamatos ellenõrzés sem oldható meg a kukorica magassága, az erdõszél és a termõföld közti nyílt sáv illetve a magasles hiánya miatt. Fontos az itatóhelyek, dagonyák fenntartása, ezzel próbáljuk õket a lakott és a mezõgazdasági területektõl távol tartani. A hántolást, a fák törzsének védelmét kémiai anyagok használatával kíséreljük meg – részletezte a megelõzés és a védekezés módjait Dénes Sándor.
A peres ügyekkel kapcsolatban hozzátette, a gazdálkodókkal szinte kilencvenkilenc százalékban meg tudnak egyezni. Ez a legjobb mind a két fél számára, mivel tudják, az erdõ egy ökoszisztéma, ahol a vadnak, a növényeknek, a rovaroknak, a hüllõknek és a madaraknak egyaránt helye van. Azonban nemcsak a vadásztársaságok, hanem a földhasználók is kötelesek közremûködni a vadkárok megelõzésében.
Varga Mónika