Meggyõzõdésem, hogy a korrekt tájékoztatás elengedhetetlen feltétele annak, hogy az olvasók számára világossá váljon a kanizsai, de nyugodtan mondhatjuk, a hazai nõi kosárlabdával kapcsolatos jelenlegi helyzet. 25 éve figyelem és ismerem Gábor Erzsébet tevékenységét, így van rálátásom a munkája megítéléséhez. Ezen idõ alatt megközelítõleg vagy ezer játékos dolgozott a keze alatt, illetve szorosan vett irányításával. A gyakorlat azt mutatja, hogy az a játékos, aki 18 éves koráig az Erzsivel dolgozott, az ezt követõen rövidesen befejezte a pályafutását, mert magasabb szinten használhatatlan volt, vagy a sorozatos technikai hiányosságok miatt meg sem közelítette azt a szintet, melyet az adottságai révén elérhetett volna. Ekkorra derült ki ugyanis, hogy az egyéni képzésben behozhatatlan lemaradás keletkezett, de ennél is nagyobb probléma, hogy a rosszul elsajátított technikát ebben a korban már nagyon nehéz kijavítani.

Gábor Erzsébet szakmai irányításával, mint a legtöbb helyen, az utánpótlás vonalon nem utánpótlásképzés, hanem utánpótlás csapatok képzése folyik. Nem a játékosok tökéletes egyéni képzésére fordítják az energiát, hanem a korosztályos csapatok minél elõkelõbb helyezésére törekszenek. A kettõnek kevés köze van egymáshoz. A jelenlegi rendszerben az utánpótlás vonalon az a jó edzõ, aki jó csapateredményeket ér el korosztályos csapatával és nem az, aki egyénileg jól képzett játékosokat nevel ki. Ezért ilyen siralmas a jelenlegi helyzet, ezért tûntek el a játékosok és szûntek meg csapatok, melynek következtében gyakorlatilag már második vonal sincs a nõi bajnokságban. Évek óta panaszkodik mindenki, hogy nincsenek magas játékosok. Ez egy óriási tévedés! Nagyon sok magas játékos tûnik fel az utánpótlás csapatoknál. A magas játékosokkal viszont külön kellene foglalkozni, mert a testfelépítésükbõl adódik, hogy a mozgáskoordinációjuk lassabban fejlõdik. Mozgásuk esetlenebb, velük nem lehet korosztályos bajnokságot nyerni, ezért háttérbe szorulnak az izomtól duzzadó, agresszív játékra is képes, de alacsony csapattársaikkal szemben, akikbõl viszont a legritkább esetben lesz kiváló kosárlabdázó.

A kosárlabdában nem elhanyagolható a magasság. Sok munkával lehet ugyan pótolni magasság különbségeket, erre számtalan példa mondható, de célszerûbb lenne egy-egy magas játékos képzésénél sokkal körültekintõbben eljárni. A mai gyakorlat szerint a korosztályos csapat magas játékosa elõbb-utóbb a centerposzton találja magát, függetlenül attól, hogy milyen ügyes, milyen fantázia van benne. Az edzõk szerint (tisztelet a kivételnek!) a palánk alatt legalább lehet valamire használni a magasságát, mert a még rendezetlen mozgása miatt csak terhére van a csapatnak az eredményes szereplésben. Ez egy óriási hiba! Egy-egy magas, viszonylag jó mozgású és jó hozzáállású játékos mezõnyemberként történõ képzéséért akár a korosztályos csapat eredményességét is fel kellene áldozni! Egy-egy kiemelkedõen magas játékos képzését akár a többi, úgymond átlagos paraméterekkel rendelkezõ játékosokkal szemben is elõtérbe kell helyezni. Az emiatt esetleg elveszett utánpótlás csapat siker bõven megtérül a magas játékosok felnõtté érésekor, mert egy-egy magas, egyénileg jól képzett játékos mind szakmailag, mind anyagilag nagy nyeresége lehet egy felnõtt csapatnak. Visszatérve a Kanizsán folyó szakmai munkára, Gábor Erzsébet hosszasan tudná sorolni a különbözõ korosztályos válogatottakban szerepelt játékosait, akikre egy valami nagyon jellemzõ: felnõttként eltûntek a kosárlabdázás színpadáról. Egyedüli játékosként a Sopronban és a válogatottban is játszó Horváth Zsuzsát lehet kiemelni, bár véleményem szerint, ha elsõre talán túlzásnak is tûnik, de fajlagosan neki ártott legtöbbet Gábor Erzsébet szakmai tevékenysége. Zsuzsa egy kiváló adottságokkal rendelkezõ, magas, jó mozgású és jó hozzáállású játékos, aki szeret és tud is védekezni. Sajnos a rosszul elsajátított dobótechnikája és hiányos passzolási repertoárja megnehezíti, hogy nemzetközi klasszis váljék belõle. Még a mai napig technikai problémákkal küszködik, pedig remek érzéke van a dobásokhoz. A technikáján az utóbbi években látszik javulás, játéktudása is sokat fejlõdött, de fõleg védõközelben a korábban rosszul elsajátított dobótechnika következtében, nagyon szélsõséges dobóteljesítményre képes. Ugyanez vonatkozik az átadásaira és a labdavezetésére. Egy ilyen képességû játékosért annak idején az egész korosztályos csapatot fel kellett volna áldozni és ma eggyel több nemzetközi klasszis játékosunk lenne ezen a poszton. Az, hogy a hazaiak közül jelenleg is a legjobbak egyike a posztján, inkább a jelenlegi utánpótlás nevelés kritikája.

A fenti okok miatt kényszerültünk arra, hogy a közel hat éve kosarazó Petra leányomat elhozzuk a KDKK csapatából májusban. Amit addig tudott a kosárlabdázásból, azt odafigyeléssel két év alatt el lehet sajátítani. Gyakorlatilag a hét minden napján edzettek, vagy mérkõzést játszottak, ezért csak a szabadnapokon és a nyári szünetekben tudtam vele foglalkozni, a technikai hiányosságokat kijavítani, egyéni képzést folytatni. Az elméleti képzésük nulla, a dobás, átadás és labdavezetés helyes technikájának kivitelezését még elmondani sem tudják, nemhogy végrehajtani. A korosztályos csapatok olyan technikai problémákkal küzdenek, amely elképesztõ. Ilyen technikai hiányosságok mellet gyakorolnak különbözõ formációs rendszereket, akár védõk ellen is, így csak a helytelen technika rögzõdik a dobás, átadás és labdavezetés terén. Ugyanez vonatkozik a lábmunkára, az elzárások, leválások végrehajtására is. Felháborítóan alacsony szintû technikai képzést kapnak!
Ne tévesszen meg senkit az országos versenyeken való jó szereplés, hiszen az általam említett problémák országosan hasonlóak, csak máshol még ennyit sem edzenek.

Május óta szinte naponta volt alkalmam foglalkozni a leányommal. E rövid idõ alatt sikerült olyan technikai elemeket begyakorolni, amelyeket addig még nem tanult, a korábban tanult, de hibásan rögzült technikát (dobás, passzolás, labdavezetéses irányváltoztatások) pedig kismértékben javítani. Ezek végleges kijavítása csak az edzéseken folyamatosan történõ hibajavítással lehetséges, egy-két alkalomszerû javítási kísérlet nem elégséges. A volt csapattársak és szüleik észrevették leányomnál a nyaranta történt változásokat, a szakmai stáb viszont nem. Ennek tudható be, hogy a játékosok rendkívüli leterheltsége mellett, kifejezett szülõi kérésre más csapattárssal is foglalkoztam a technikai hiányosságok kijavítása érdekében. Sajnos lehetséges, hogy már késõn! Az öt-hat év alatt hibásan elsajátított technika kijavítása még a legtehetségesebbnek mondott játékosoknál is szinte lehetetlen.

Aki volt már a korosztályos csapatok mérkõzésein, az tanúsíthatja, hogy az edzõk viselkedése minõsíthetetlen. Azt az ocsmány hangnemet, azt az otromba megnyilvánulást, amely a Gábor Erzsébetnél tapasztalható a gyerekekkel szemben, ráadásul a szülõk elõtt, megengedhetetlennek tartom. Az ellenfelek szülei is felháborítónak tartják, amilyen trágár szavakat használ a gyerekek elõtt. Az edzõk visszaélnek azzal, hogy a gyerekek szeretik a kosárlabdát, de nem tudnak máshová elmenni kosarazni, a szülõk pedig örülnek, hogy a gyerek nem csavarog, nem drogozik. Évtizedek óta nem rejtem véka alá a véleményemet a Gábor Erzsébet által irányított utánpótlás nevelésrõl, ezért lettem a szemében tüske. Mindent megtett annak érdekében, hogy azokat lejárassa, akik nem értettek (értenek) egyet az elképzelésével. Így kerültek el a közelébõl edzõk különbözõ okokra hivatkozva. Így alakulhatott ki, hogy eddig csak a Gábor Erzsébet fennhatósága alatt lehetséges a nõi kosárlabdázás Nagykanizsán. Vagy nála kosárlabdázik valaki és elfogadja az õ szabályait, vagy nem kosarazik sehol! Ehhez az áldásos tevékenységéhez sajnos sikerült olyan embereket megnyernie, akiket anyagi okokból, hiúságból, hozzá nem értésbõl, vagy egyszerûen szereplési vágy miatt sikerült megetetni.

Sem a városnak, sem a kosárlabdázásnak nem lehet érdeke, hogy ezek a megélhetési edzõk, félrevezetve a városi vezetést, a támogatókat, a közönséget, becsapva a játékosokat és szüleiket, utánpótlás nevelés hiányában olyan külföldi játékosokat igazoljanak, akik helyett hazai és fõleg kanizsai játékosok is szerepelhetnének. Ehhez viszont a játékosok tökéletes egyéni képzésére kellene fordítani az energiát, nem pedig a korosztályos csapatok minél elõkelõbb helyezésére, mert ez utóbbi csak másodlagos szempont. Az utánpótlásképzést teljesen át kell alakítani, mert a jelenlegi állapotoknak egyenes következménye, hogy a honi kosárlabdázásban eltûntek a játékosok, megszûntek a csapatok. Gábor Erzsébet és a hasonló hozzáállású utánpótlásedzõk évek óta tartó áldásos tevékenysége következtében jelenleg Magyarországon nincs 100 (!) NB-s nõi játékos. Elképesztõ!

Elkerülendõ a félreértést, nem a játékosokban van a hiba! A játékosok minden edzésen és mérkõzésen ott vannak, edzõik utasításait igyekeznek elvégezni, nem õk tehetnek arról, hogy hiányos a képzésük, rossz technikát sajátítanak el.
Visszatérve az újságcikkre, nem csoda, hogy nincs magas játékos a Vadmacskáknál. Ez országos probléma. A nagyobb baj, hogy az általam leírtak következtében, lassan játékosuk sem lesz. Az, hogy 14 éves játékosokkal töltik fel az elsõ csapat keretét, sokkal inkább a gyenge utánpótlás nevelés következtében kialakult játékos hiánynak tudható be, nem pedig az említett játékosok tudásának. Sajnos!

Petra leányom most tizennégy éves, jelenleg 186 cm magas és még növésben van, nem elképzelhetetlen, hogy akár 190 cm-re is megnõ. Nagyon szeretne kiváló kosaras lenni! Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a technikai elemeket tökéletesen elsajátítsa. Ebben fogok neki segíteni a jövõben is. Azon leszek, hogy a leányom technikailag jól képzett játékossá váljon és csak rajta fog múlni, hogy mennyire él a mostani lehetõséggel és milyen játékos lesz belõle. Külön köszönettel tartozom a NTE vezetésének, akik segítettek és támogattak elképzelésem megvalósításában. Heti két alkalommal biztosítanak termet, ahol kezdõ és haladó játékosokkal foglalkozom. Biztosra veszem, hogy a rendelkezésemre álló edzéslehetõséget maximálisan ki fogjuk használni. Hiszem, hogy csak idõ kérdése és egyre többen fogják megérteni és támogatni elképzelésemet, aminek következtében még nagyobb számban fogják látogatni az edzéseimet.

Vágvölgyi Tamás edzõ

(A Fórumunkon vitainditó levélként szereplõ íráshoz várjuk hozzászólásaikat)