A múzeumok éjszakáján nemcsak a meleg nyári idõ, hanem a Calcutta Trió muzsikája, dél-indiai táncok, gasztronómiai bemutató és egzotikus-misztikus képzõmûvészeti tárlat varázsolt hamisítatlan indiai hangulatot az Erzsébet téri „kiskastélyba”. Szép számban érkeztek az érdeklõdõk egészen a hajnali órákig, hogy megcsodálják azt a szeptemberig nyitva tartó kiállítást, amelyen elõször láthatja a nagyérdemû a város díszpolgárának - Brunner Erzsébet festõmûvésznek – a tavasszal Indiából hazaérkezett képeit, pontosabban a 650 festményt számláló hagyaték egy részét. A tárlat érdekessége, hogy korabeli fotográfiák révén bepillantást nyerhetünk anya és leánya életébe, vándorlásaiba és mûhelymunkájába, a huszadik század elsõ felében tett idõutazással.

Természetesen a tárlatrendezõk nem feledkeztek meg Nagykanizsa másik jeles szülöttérõl - Z. Soós István festõmûvészrõl sem, akinek zsánerfestményeibõl is szép kiállítás nyílt a múzeumok éjszakáján A csend festõje mottóval.

Az „indiai éjszakára” ellátogatott Bethlenfalvy Géza professzor is Budapestrõl, aki éveken át tartotta a kapcsolatot Brunner Erzsébet festõmûvésszel Delhiben. A tavasszal Indiából a szülõvárosba hazatért képek bemutatója kapcsán a professzor elismerõen szólt a tárlat rendezésérõl: – Erzsébet boldog lenne, ha itt lehetne és látná, hogy a képeit milyen fantasztikus szakértelemmel és szeretettel állították ki ezen ünnepi alkalommal. Tényleg öröm nézni, hogy a képek milyen szakértelemmel vannak rendbehozva, mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy Erzsébet nem eléggé vigyázott a képekre, de nem is lehetett ott nagyon vigyázni, mert a monszun megviselte a festményeket. Meg kell említeni azt is, hogy jól sikerült a tárlat anyagának válogatása is, hiszen anya és leánya annak idején sok témát dolgozott fel, egyrészt az indiai személyiségekrõl, másrészt az ottani tájakról, a különbözõ misztikus és vallási élményekrõl, ugyanis a dalai lámától kezdve a különbözõ indiai szentekrõl is vannak képeik. De ugyanúgy megörökítették a magyar, japán és itáliai tájakat is, tehát ez volt nagy kihívás a tárlatrendezõk részérõl, hogy egészében mutassák be ezt a sokrétû munkásságot. A mostani kiállításnak az egyik nagy érdeme, hogy az egészrõl ad egy átfogó képet. Nagyon nehéz feladat lehetett ezt így összeállítani, és csak gratulálni tudok a kiállítás szervezõjének, nemkülönben a város vezetésének, hogy ezt a remek tárlatot finanszírozta.
Gelencsér Gábor