Az ’56-os emlékmûnél került sor A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából a koszorúzásra.. Emlékmûvünkön Márai Sándor sorai olvashatók. A költõ írja ugyanebben a versében: „Mindig új élet lesz a vérbõl.” Igaz ez a katyñi mártírokra is. A gyilkosok szándékával ellentétben az õ ártatlan áldozatuk a nemzeti önrendelkezés és az újjászületés záloga lett.

Roman Kowalski lengyel nagykövetet és a kíséretében lévõ Ma³gorzata Radwan-Vass másodtitkárt a fellobogózott Városházán Cseresnyés Péter polgármester fogadta. Miután a diplomata névjegyével látta el a kanizsai középiskolások okleveleit, tartalmas eszmecserére is sor került a vendég és vendéglátója között. Az emlékmûnél az õ koszorúik után az emlékezõk hosszú sora következett. A megemlékezés a könyvtárban folytatódott a két nemzet himnuszával, Konrad Sutarski két versével, majd Cseresnyés Péter polgármester köszöntõje következett:

Tisztelt Nagykövet Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma már tudjuk, Katyñban az oroszok szándéka az volt, hogy megfosszák értelmiségi rétegétõl a lengyel társadalmat. Mert rájöttek, hogy a lengyel nemzetet – akárcsak a magyart – nem lehet fegyverrel elpusztítani, nem lehet kiéheztetni, nem lehet annyira meggyötörni, hogy elpusztuljon. De ha elveszik a lelkét, szellemét, tudatát, megfosztják történelmétõl, nyelvétõl, akkor a nemzet néppé silányodik.
A lengyel nemzet története példa lehet számunkra is. Lengyelország 123 évig nem is volt rajta Európa politikai térképén, mégis ekkor erõsödött meg lélekben a lengyel nemzet. Miután az ország 1918-ban függetlenné vált – ahogy a kiállítás bevezetõ tablóján is olvashatjuk - olyan építés kezdõdött, amelyet nagy lelkesedés és önzetlenség jellemzett. Ennek a munkának számtalan résztvevõje 1940-ben a katyñi halálgödörben végezte. A hivatásos katonák és tartalékos tisztek bûne az volt, hogy akárcsak 1920-ban, a lengyel-bolsevik háborúban, meg akarták védeni szabad és független hazájukat. Lengyelországra mi, magyarok azért is tekintünk kiemelkedõ rokonszenvvel, mert a bátorság, az áldozatkész hazaszeretet, az egészséges nemzeti önérzet példáját mutatják.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A világ kezdi megszokni, hogy immár a magyarok is kiállnak magukért, és ennek eredményeként Magyarországot mindenkinek egyenlõ félként kell kezelnie. Az elmúlt két év világossá tette: a magyarok nem fogadják el a kettõs mércét. A magyar példa azt mutatja: csak annak van becsülete, aki akár konfliktusok árán is kiáll az érdekeiért. Pedig korábban arra biztattak bennünket – itthon is -, hogy merjünk kicsik lenni és húzzuk meg magunkat, különben pórul járunk. Az uniós költségvetési megegyezés azonban egyértelmûen bebizonyította: nem ez a helyes út, hanem az, amit a magyar kormány következetesen képvisel, több mint két éve. – mondta egyebek között beszédében Cseresnyés Péter.
Ezt követõen a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Roman Kowalski emelkedett szólásra:
Mélyen tisztelt Polgármester úr, Kormánymegbízott úr, Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm szépen ezt a gyönyörû magyar verzióját a lengyel himnusznak, szégyellem magamat, de nem ismerem. – kezdte beszédét a nagykövet, majd így folytatta: -
Köszönöm szépen a meghívást. Megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek Nagykanizsán, ahogy megtisztelõ az is, hogy a város azzal a katyñi tömeggyilkosságról szóló kiállítással emlékezik meg a kommunizmus áldozatairól a nekik szentelt emléknap alkalmából, amelyet helyettesem nyitott meg a múlt hónapban.
Katyñ nemcsak az emberi képzeleten túlnövõ tömeggyilkosság. Ez a bûntett példázatként állítja elénk az egész kommunista diktatúra kegyetlen mûködését: a megfélemlítést, az erõszakot és a hazugságot, amelyeket a rezsim tudatosan használt, sõt saját áldozatait és azok családjait is az igazság tagadására kényszerítette a túlélés zálogaként.
Szörnyû kimondani, de tudjuk, hogy Európa ezen tájékán Katyñ minden nemzet életében megtörtént. Mindannyian nagy tartalékokkal rendelkezünk, amelyek magukban rejtik a jó cselekedetek lehetõségét, de a mérhetetlen gonoszság magvát is magunkban hordozzuk. Nem feledkezhetünk meg errõl! Ahogy azt is észben kell tartanunk, hogy mi az, ami megóv bennünket a gonoszságtól, ezek: a keserves igazság kimondása, a megbékélés, az emlékezés, a fiatal nemzedékek megfelelõ oktatása és azok az értékek, amelyeken ez az oktatás alapszik – többek között a kollektív emlékezetet is formáló, megtartó családi kötelék.
Végezetül szeretnék még néhány szót szólni az oktatás szerepérõl. Biztató jel, hogy egyre több fiatal érdeklõdik történelmünk iránt, hiszen õk viszik tovább a kollektív emlékezetet. Nagyon örülök, hogy legalább szimbolikus formában megköszönhetjük ezt az érdeklõdést a vetélkedõ résztvevõinek, akiknek nagy szeretettel szeretném átadni díjainkat, a lengyel történelemmel foglalkozó könyveket. A legjobban szereplõ iskolának egy egész könyvcsomagot állítottunk össze. Polgármester úrnak pedig szeretném odaajándékozni az Emlékezés címû kétkötetes albumot, amely a II. világháború idején Magyarországon menedékre talált lengyel menekültek sorsát mutatja be, ezen keresztül pedig a lengyel és a magyar nemzetet összekötõ kivételes barátságra is bizonyítékkal szolgál. Arra emlékeztet bennünket, hogy minden körülmények között képesek vagyunk megõrizni emberségünket és megtartani a barátságot. Mi, lengyelek a mai napig emlékszünk erre a kivételes körülmények között megnyilvánult barátságra.– zárta szavait Roman Kowalski.
- A Nagykanizsai Polgári Egyesület 2002 óta emlékezik meg a kommunizmus áldozatairól. Amikor öt évvel ezelõtt úgy döntöttünk, hogy a kiállításhoz kapcsolódó középiskolás vetélkedõvel bevonjuk a ’90 után született fiatalokat is, tulajdonképpen az Írás õsi parancsának engedelmeskedtünk: „Beszéld el fiaidnak!” Immár harmadik alkalommal pedig ez már nem csak holmi civil kezdeményezés, hanem Nagykanizsa városa által felvállalt ügy.– szólt az eredményhirdetés bevezetõjében Kóré Péter, az NPE elõzõ elnöke, majd az oklevelek átvételére szólította a Piarista Iskola mindkét csapatát, a Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium csapatát és a Batthyány Gimnázium Pécsi és Horváth tanár urak által felkészített csapatait. A harmadik helyezést a Tüske Ágnes tanárnõ által felkészített batthyánysok értek el: Hetési Bianka, Huszár Nóra, Kanász Kitti, Kovács Dorottya és Lutor Katalin. A második és az elsõ helyezettek egyaránt Farkas Tünde tanárnõ cserhátis diákjai: Budai Dávid, Marton Róbert, Németh Csaba, Németh Marcell és Orbán Veronika, illetve Baráth Dániel, Battyán Dániel, Kiss Máté, Parély Ákos és Pál Marcell lettek.
 

További képek a galériában.