A negyven napos folyamatos esõt prognosztizáló Medárd napi népi jóslás csõdöt mondott a II. Igric Fesztivál rendezõi, szereplõi és közönsége legnagyobb örömére. Mégis az erõsen foghíjas nézõtérre való tekintettel Nyesõ Mária nyitókoncertjére mintegy háromnegyedórás késéssel került sor. Az idõben érkezõk már a mûvésznõ színpadi beállásából, apró dalrészleteibõl sejthették, hogy nem mindennapos produkciónak lehetnek szem és fültanúi.

Míg a szervezõk a lassan szálingózó nagyérdemû közönségre várakoztak, kihasználva a holtidõt Nyesõ Máriával beszélgettem.
- Általában az elõadók koncertjeik elõtt nem szívesen adnak interjút. Most ráadásul kényelmetlen a helyzet is, mert a közönségre várunk. Mégis arra kérem, avasson be, hogy mit érez most, milyen érzés egy szál gitárral nyitókoncertet adni egy kétnapos monstre koncert elõtt úgy, hogy nem rogyadoznak a széksorok?

- Igazából nincs ebben semmi szokatlan, hiszen több alkalommal adtam már nyitókoncertet. Nem az a fontos, hogy hányan, hanem az, hogy kik vannak itt. Egyébként ez a szerepkör többnyire azért hárul rám, mert az én mûfajom nincs életkorhoz kötve. Többször jönnek a szülõk gyermekeikkel együtt koncertjeimre. Itt jelenesetben nem tudom mi volt a koncepció. Ha csak az nem, hogy kezdjünk egy szál gitárral, az utánam következõ fellépõk egyre több hangszeren szólalnak meg. Semmi bajom, úgy érzem, jó társaságban vagyok, jó zenészekkel.
- Mit fogunk ma este hallani Öntõl? Úgy hírlik csak és kizárólagosan saját szerzeményeit adja elõ. Két lemeze jelent meg eddig, azokról szemezget, vagy hallunk új szerzeményeket is?
- Igen, mindig saját szerzeményeimet adom elõ. Általában egyszerre születik a dallam a szöveggel. Azt megfigyeltem, ahogy korosodom, egyre többet dolgozom egy-egy dalon. A Boszorkány címû dalom több mint két évig készült, míg végleges köntösébe öltözött. A Manuella afrikai zenei elemeket tartalmazó dalomon is másfél évig dolgoztam. Folyamatosan azt éreztem, hogy még nincs kész, még nem az igazi, még nem mutathatom be. A lemezekkel kapcsolatban nálam éppen fordított a helyzet, mint másoknál. Én elõször a dalokat mutatom be a közönségnek és csak akkor játszom fel lemezre, ha már soha többé nem adom elõ õket. Így most teljesen új, eddig még hivatalosan meg nem jelent szerzeményeimet adom elõ. Bár némelyikbõl már novemberben készült felvétel, Jeszenszky György dobol rajta, a többi hangszeren én játszom. Úgyhogy ez egy igazi szerzõi lemez lesz. Talán megbocsájtják, ha például nem úgy hegedülök rajta, mint ahogy kellene. Tíz barátom énekel a felvételeken, továbbá a Radnóti Színházból két kedves színészbarátommal úgy játszunk, mintha egy hangjátékot adnánk elõ, miközben õk konferálnak. A lemez keverésével még bajlódunk, de ha a korong megjelenik, megint új mûsorral állok elõ.
- Dalai szinte kivétel nélkül szellemesek, humorosak. Ennyire fontos az Ön számára a humor?
- Ez úgy van, hogy én a humort is eszköznek használom. Nem a humor a végcél, de a humor által közelebb lehet hozni az embereket a különbözõ zenei stílusokhoz. Nagyon sok számom bonyolult zeneileg, de amikor meg van a humorral való összekacsintás, akkor már nem olyan félelmetes.
- Óhatatlanul felmerül a kérdés, a zenei alapképzést hol és mikor kapta, hiszen mint tudjuk tizenegy évesen már megnyerte a Székesfehérvári Dalos Találkozót?
- Igazából magamtól, autodidakta módon tanultam. Nekem a gitárral nagyon könnyû dolgom van, soha nem kellett nagy energiát befektetnem abba, hogy tovább lépjek. Éppen ezért egy picit másként is gitározom, mint mások. Nem rejtem véka alá, hogy gyerekkoromban egy ideig elmentem klasszikusgitárt tanulni. Néha hasznosítom az ott szerzett tudást is, de igazából nem vettem a fáradtságot, hogy közvetlen közelrõl elleshessem az igazi nagy gitárosok kézmozdulatait, technikáit. Hangszertudásban úgy lehet fejlõdni, ha közben a gondolat is fejlõdik. Nem elég az agyat, a lelket is tornáztatni kell.
- Huszonkilenc éve van a pályán. Melyek voltak a legsikeresebb évei?
- Mindenképpen az utolsó négy. A mai dalaim már érettek, zeneileg most jutottam el arra a szintre, mikor kimerem jelenteni, hogy zenész vagyok. Ma már színházi darabokat is írok. Jelenleg három darab van mûsoron, melyekhez én írtam zenét. Koncertezni is nagyon imádok, mert nincs is annál jobb, mikor az ember jól érzi magát a színpadon.
- Beszélgetésünk végére, mintegy száz, százötven nézõ gyûlt össze és élvezhette a blues, a country, a jazz, és az indiai népzene különös ötvözetét, jól mulatva a fergeteges humorú, fordulatos dalszövegeken. Sajnálhatják mindazok, akik lemaradtak Nyesõ Mária páratlan koncertjérõl.

Czene Csaba

János! Nem tudtam rövidebbre, de hatalmas bulit csapott ez a csaj.