A II. Igric Fesztiválon, a több kontinens népzenei kultúráját egyesítõ Makám együttes nyújtotta talán a legkiemelkedõbb produkciót. Életre keltek a kelet-európai régió dallamkincsei, eggyé forrt a tér és az idõ. Közös dalfüzérbe foglaltattak a jazz, a balkáni folklór és különbözõ népzenei tradíciók stílusjegyei. A többnyire hat és hétnyolcadban íródott dalok közzé szervesen illeszkedett néhány lírai dal. A nagysikerû koncerten megnyílt a változatos dallamkincseket rejtõ kútfõ, így a közönség tetszése szerint meríthetett a sokszínû népi kultúrák zenei elemeinek változatos szintézisébõl. A koncert után a zenekar vezetõjével, zeneszerzõjével Krulik Zoltánnal beszélgettünk.

– Értesüléseim szerint ma ez már a harmadik koncertjük volt. Hogy lehet ezt bírni? Profi koncertnek voltunk részesei, a produkciónak közelrõl sem volt hakni szaga.
– Ez így van, de ma ez volt az elsõ felnõtteknek szóló koncertünk. Két gyermekeknek szóló koncertünk volt ma a Városligetben, valamint a Múzeumok Éjszakái rendezvénysorozat keretein belül. Ritkán adódik úgy, hogy több koncertet vállalunk egy napon, de néha besûrûsödnek a meghívások. Ez egyfajta kihívás, bár nem szeretem ezt a kifejezést, talán inkább feladat, hiszen ha szeretnek bennünket az emberek, miért utasítanánk el a meghívásukat. Egyébként is az a célunk, hogy minél több emberrel találkozzunk.
– Az utolsó Makám lemez, az Ákom bákom a legfiatalabb korosztályt célozza meg. Manapság divat a gyermekek részére lemezt készíteni?
– Nekünk már 2003-ban is készült egy hasonló lemezünk a Szindbád. Ez az anyagunk felkérésre készült. Az elején még ódzkodtam, nem voltam biztos magamban, hogy tudok-e a gyerekek számára dalokat írni. Aztán elmerültem a múltamban a gyermekkori régi családi emlékeim közé, ez volt az egyik ami inspirációt adott. A másik pedig, hogy tematikusan végighallgattam az addig megjelent hasonló lemezeket, Sebõ Ferencet és a Kalákát kivéve nem volt róluk jó véleményem. Meg kell mondanom, elszomorított, hogy mi a helyzet a gyermeklemezek terén. Aztán elkészült a lemezünk, meglepetésünkre olyan sikeres lett, hogy a mai napig elõadjuk. Olyannyira, hogy a jövõ héten Szlovákiában, a magyarlakta településeken a Szindbád anyagával lépünk a közönség elé.
– Ma este több ország zenei kultúrájából hallottunk. Mi határozza meg, hogy zeneszerzõként mikor melyik kultúrkörbe nyúl?
– Nincs elõre elgondolt tematizálás. Inkább az van e mögött, hogy nagyon sokféle zenét hallgatok. Természetesen a legmélyebben a magyar népzene gyökerezik bennem. Fiatalabb koromban megérintett a Balkán, India, Afrika zenei világa, így ezek a kultúrkörök is bekerültek, a Makám érintettségébemint hívószavak. Ezekbõl a kultúrákból olyan elemeket próbálunk felvenni, amelyek rokoníthatók, összehozhatók a magyar népzenével. Természetesen ennek megvan az a veszélye is, hogy sok minden összekeveredhet. Én azt gondolom, hogy jó ízléssel és kellõ alapossággal nagyon szép dolgokat össze lehet hozni. Kodály Zoltán véleménye az európai klasszikus zenét illetõen, hogy minél több kultúrából jön az alkotó inspirációja, annál tartalmasabb, egyben szebb lehet.
– Ma este egy új dalt is hallhattunk, Zarándok ének címmel. Mint elhangzott, ez lesz a megjelenésre váró újabb korong címe. Hogy áll az új lemez felvétele, mit várhatunk tõle?
– A nyáron ezen a lemezen dolgozunk, reméljük õszre már stúdióérett lesz az anyag. A cím a véletlennek köszönhetõ, mert egy mosonmagyaróvári koncertünket ezen a címen hirdettek meg. De a véletlenek néha jól jönnek, mert nagyon nehéz egy jó címet találni. Azt hiszem a zarándoklás jellemzõ ránk. Zarándokolunk más népek kultúrájához, mivel zenészek vagyunk, járjuk az országot, mindenhova elzarándokolunk. Mint ahogy ma este ide is Farkas Tibor meghívására.
Czene Csaba