• Érdeklõdéssel olvastam a leveledet! Sajnos a TV-bõl ismerem valamennyire ezt a helyzetet, ami Magyarországon jellemzõ és a védtelen állatokkal kapcsolatos!
• Az én ismeretségi körömben, akinek van kutyája, szinte családtagként bánik vele! Olyanról nem is hallottam, hogy bárki is kitenné a kedvencét az utcára, vagy magára hagyná!
• Ha valaki költözik, akkor gondoskodik arról, hogy a kutyája jó kezekbe kerüljön, ezért leginkább ajándékba adják olyan embernek, akirõl tudják, hogy a kis állatnak nála jó sora lesz, ahol továbbra is szeretetet és ellátást fog kapni!
• Csak olyan helyre kerülhet a kutya, ahol gondoskodnak róla, kóbor, vagy elhagyott állatokkal vagy állattal még nem találkoztam, szerencsére.
• Érdeklõdtem a családban, az ismerõsöknél is, de nálunk úgy mûködik ez, hogy ha valaki befogad, vagy vásárol egy bármilyen állatot, arról mindvégig gondoskodik.

• Amennyire én látom, nálunk nem olyan a helyzet, mint Magyarországon, hogy hobbiból vásárolnak kiskutyát, majd késõbb megunják, már nem játszanak vele, sõt nem foglalkoznak vele, és sajnos elhagyják a kis állatot felelõtlenül! Nálunk a köztudatban is elítélendõ dolog az ilyesmi!
• Nálunk, ha valaki nyaralni megy, magával viszi a kedvencét is, általában ez a helyzet! Ha mégis olyan helyre utazik, ahova nem viheti magával, akkor olyan személyre bízza, aki felelõsséggel gondoskodik az állatról! Felelõsséggel és szeretettel!

Ezt, az elektronikus levélben olvasható párbeszédet tegnap délután osztotta meg velünk dr. Papp Attila, a nagykanizsai állatmenhely sajtóreferense. Miközben 2 kutyussal „lavírozott” a járókelõk között a Deák-téri Turul szobornál, addig Varga Károlyné, a menhelyet üzemeltetõ „Élettér” Állat- és Természetvédõ Egyesület elnöke szórólapokat osztott a munkából hazafelé igyekvõ kanizsaiaknak. A nem kis feltûnést keltõ „attrakcióról” a sajtóreferens elmondta: a személyi jövedelemadóból adható 1% apropójából érkeztek ma a belvárosba, annak érdekében, hogy minél több embert sikerüljön rávenni arra, hogy a nagykanizsai állatmenhelynek adja az adója 1%-át. A két „segítõ”, Borzas, a bõven nyugdíjas-korú, vak keverék kutyus, illetve Buksi – aki pedig egy alig kétéves, drótszõrû tacskó – is láthatóan nagyon boldog volt, hogy egy picit eljöhetett a menhelyrõl. A fenti párbeszédrõl a sajtóreferens elmondta: az egy Ausztriában élõ magyarral folytatott levélváltás kivonata, ami bizony arról tanúskodik, hogy még van hova fejlõdnünk. Ennek érdekében tesz meg minden tõle telhetõt a kanizsai állatmenhely és az aktivisták, és remélhetõleg, a városlakók is észreveszik és értékelik ezt az igyekezetet – az adójuk 1%-ának felajánlásával.

Az „Élettér” Állat- és Természetvédõ Egyesület adószáma: 18954650-1-20