Károlyi Attila Inkey breviáriumának újabb kiadása kapcsán hívta beszélgetésre az érdeklõdõket a Halis István Városi Könyvtár. A beszélgetés résztvevõi közül Tarnóczky Attila az Erzsébet téren látható Szentháromság szoborcsoport felállításáról adott érdemes információkat, míg Varga Róbert, az iharosberényi Teleház és Információs Iroda vezetõje – akit családi kötelékek is fûznek Inkey Józsefhez –, az iharosberényi Inkey ág köré szõtte a mondanivalóját. A beszélgetést Czupi Gyula vezette.
A pallini nemes és báró Inkey család leszármazása, életrajzi adatokkal alcímet viselõ kötet második, átdolgozott kiadásának költségét Cseresnyés Péter polgármester finanszírozta a reprezentációs keretébõl – jegyezte meg Károlyi Attila, s hozzátetette: az újabb kiadást az Inkeyek élete iránt megnõtt érdeklõdés indokolta. A család történetének megírásával azt a genealógiai- heraldikai hiányt kívánta pótolni, melyet az Inkeyek iránt érdeklõdve tapasztalt. Azzal az elgondolással próbálta összeállítani az anyagot, hogy egyrészt emléket állítson az utókor számára az Inkey családnak, másrészt megkönnyítse azoknak az érdeklõdõknek a dolgát, akik a család történetébe kívánnak betekinteni.

A könyvbemutatón többek között elhangzott: – az Inkeyek története a 18. század elején kezdõdik és a 20. század közepén ér véget. Elmondható, hogy a család kiemelkedõ személyiségei a szellemi és gazdasági, de a tudományos életben is jelentõset alkottak, méltán lehet büszke rájuk az utókor. Voltak közöttük igazi hazafiak, és akadt közöttük hazaáruló is. Jó gazdák és kiemelkedõt létrehozó nagybirtokosok. Országos jelentõségû tudós ugyanúgy megtalálható a család tagjai között, mint Zala vármegyében közhivatalt és tisztséget viselõ, de ugyanakkor követválasztások útján az országos közéletben is résztvevõ politikus.
"A Pallini Inkey Boldizsár valószínûleg Iharosberényben született, testvérbátyja Gáspár az Iharos-Berényi Inkeyek õse. Atyja jobban szerette Boldizsárt, s az örökségben is többet kapott, mint bátyja, Gáspár, akinek az idegen, olasz-osztrák feleségét Inkey János „nem szenvedhette”." "Inkei Boldizsár Zalavármegyének akkorbeli legérdekesebb alakja – olvasható a Zalai Közlöny 1915-ben megjelent egyik számában. – Kanizsa, Palin, Szentbalázs és a közeli környéknek népe maig is elszörnyedve beszéli, hogy ez az Inkei „pokolban járt”. Tudniillik az anyaszentegyház parancsára Rómába kellett gyalogolnia, és magától a pápától kérni feloldozást bûneiért. Ez az Inkei Boldizsár 1726-tól 1792-ig élt. Palinban lakott, Kanizsa mellett. Volt öt uradalma: Palin, Récse, Rigyác, Belica és Raszinya.
Sok pénzével és egyéb vagyonával leggazdagabb úr volt Zalában, de roppant indulatos, ki minden csekélységért megharagudott. Akire pedig megharagudott, az rögtön érezte sulyos kezét. Zabolátlan természetének eredetét lehetne keresni apjának Inkei Jánosnak a nagy hatalmában. Mert hatalomra nézve Inkei János talán az egyedülvaló volt az egész Magyarországban. Nem kevesebb mint három vármegyének volt alispánja egyidõben. Zala, Somogy és Vasmegyének. Csak az akkori zavargós, háborus világban volt ez lehetséges. Akkoriban nem igen voltak rendes megyeházak (a zalamegyeieké egy zsuppos épület volt, melyen beesett az esõ) –, tehát ott volt a vármegye, ahol az alispán lakott. Vagyis Palin volt három vármegye középpontja. S ilyen körülmények között Inkei Boldizsárnak már gyerek korában parancs lehetett minden szava, s késõbb talán azért nem tudott magának parancsolni. Zabolátlan természete valószínüleg apja halála után tört ki, mikor a nagy vagyont a birtokába vette, s a magyar nemesnek törvényadta jogaival ugy uralkodott mint egy kiskirály: Zalamegye egy izben alispánnak is megválasztotta.”
A kötetben olvashatunk többek között római zarándokútjáról, Rómában tett fogadalmáról, mely szerint Isten tiszteletére három emléket állít: a Háromkereszti Kálváriát, a Szent Háromság szobrot és templomot építtet Szent Balázson. A Kanizsaiak elõtt ismert az a legenda is, hogy büntetésül Isten rendkívüli betegséggel sújtotta. Bõre alatt láthatatlan hangyák ezrei mászkáltak, és szüntelen csipkedvén borzasztó kint okoztak neki. Úgy látszik abban a betegségben halt meg, amelyet a filozófusok betegségének neveztek el a franciák, s amelyet az akkori orvosok nem tudtak gyógyítani. Mondják, ezt a bajt az olaszországi zarándoklása alatt szerezte.
A városi könyvtárban rendezett bemutatón még számtalan érdekesség elhangzott az Inkeyekrõl. A szemelvényeket tartalmazó gyûjtemény szerzõjével nyáron, az ünnepi könyvhét kanizsai rendezvényein ismét találkozhatnak a téma iránt érdeklõdõk.
 

B. E.