Nagycsütörtök estével kezdõdik a nagyböjti idõszak végét jelentõ szent három nap a katolikus egyházban, az azt követõ vasárnap van húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor Jézus feltámadására emlékeznek.

Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a nagycsütörtöki fõpapi szentmise keretében szenteli meg a szent olajokat, s a szertartás alkalmával újítja meg a fõegyházmegye papsága a papi ígéreteit. Erdõ Péter 18 órakor az utolsó vacsorára emlékezik az esztergomi bazilikában, és ugyanezt teszik országszerte a többi püspöki székhelyen az egyházi vezetõk.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia sajtószolgálata kiemelte, nagycsütörtökön emlékeznek a hívek Jézus szenvedésének kezdetére, az utolsó vacsorára. Ezen a napon délelõtt a megyés fõpásztorok együtt celebrálják az olajszentelési misét egyházmegyéjük papjaival, a püspökök megszentelik a keresztelendõk és a betegek olaját, valamint a bérmálás szentségének kiszolgáltatásakor használt krizmát.
Krisztus az utolsó vacsorán alapította meg a katolikus hit szerint az oltáriszentséget, valamint az egyházi rendet, ezért az olajszentelési mise keretében a papok közösen újítják meg szentelésükkor tett ígéreteiket.
Nagycsütörtök este a szentmise elején Krisztust dicsõítik a hívek. Az orgona, a templomok csengõi és harangjai ekkor szólnak utoljára: legközelebb a nagyszombati szertartáson hangzanak fel. A néphagyomány úgy tartja, a harangok Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust.

A nagycsütörtöki szentmise része a Krisztus tettére való emlékezés: az utolsó vacsorán, szeretetének jeléül megmosta tizenkét tanítványának lábát, sok misézõ pap is így tesz. Az utolsó vacsorára emlékezõ nagycsütörtöki szentmise végén Krisztus ruháitól való megfosztásának jelképét, az úgynevezett oltárfosztást végzi el a pap: ekkor minden díszt eltávolítanak az oltárról, az oltáriszentséget pedig a pap egy külön erre a célra kialakított kápolnába viszi. A mise végén a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ettõl kezdve húsvétig az egyház nem mutat be szentmisét.
Nagypénteken Krisztus kereszthalálára emlékezik a kereszténység. E napon a katolikus egyház nem mutat be szentmiseáldozatot, az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. A nagypénteki szertartás három részbõl áll: az igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt elõtti hódolat, valamint a szentáldozás szertartása követik egymást. A katolikus templomokban általában délután három órakor, Jézus kereszthalálának idõpontjában keresztútjárást is tartanak.
A protestáns egyházakban a nagypéntek a legnagyobb ünnep, az év egyetlen böjti napja, amelynek végén a legtöbb református és evangélikus gyülekezetben úrvacsorát osztanak a lelkészek - mondta Tátrai Zsuzsanna, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének nyugalmazott fõmunkatársa korábban az MTI-nek.
A néprajzkutató annak kapcsán, hogy nagypéntek este országszerte szentmiséket, illetve istentiszteleteket tartanak a templomokban, kiemelte: a protestáns hívõk közül azok is, akik évközben nem vettek úrvacsorát (általában minden hónap elsõ vasárnapján lehet ezt megtenni a protestáns liturgia szerint), nagypénteken magukhoz veszik a Jézus testét és vérét jelképezõ kenyeret és bort.
Nagyszombaton az esti vigília szertartással a katolikus egyházban megkezdõdik a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus, az Isten fia feltámadt a halálból, s ezzel minden egyes embert megajándékozott az örök élet reményével.
A vigília szertartása négy, jól elkülönülõ lényegi részbõl áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésbõl és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a 4. századig vezethetõ vissza, de az ünnep alapjai a kereszténység kezdetéig nyúlnak vissza. A fény liturgiája fényköszöntõ rítussal kezdõdik, amely az ókori lámpagyújtás õsi szertartásából származik. A tûzszentelés a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására alakult ki a Frank Birodalomban, Róma a 12. században vette át a szokást. A bevonulási körmenet is ebben az idõben vált általánossá. A vigíliában ezután a húsvéti gyertya kerül a szertartás középpontjába: a gyertya meggyújtása Krisztust, a "világ Világosságát" jelképezi.
A nagycsütörtökön elhallgató harangok, az orgona és a csengõk ekkor a feltámadás örömének hangot adva ismét megszólalnak. Az olvasmányok és az evangélium után a keresztkútnál vizet szentel a pap, közben a mindenszentek litániáját imádkozza a hívekkel. Ha vannak felnõtt keresztelendõk, ekkor részesülnek a beavató szentségekben (a keresztelés mellett a bérmálásban és az elsõáldozásban), ahogy az már az õsegyházban is gyakorlat volt. Ha a szentmise keretében nincs keresztelés, a közösség akkor is megújítja keresztségi fogadalmait: megvallja hitét Istenben és ellene mond a sátánnak. A vigília ünnepe az eucharisztikus áldozat ünnepélyes bemutatásával éri el csúcspontját.
A húsvéti vigília szertartását szombat este, többnyire sötétedés után végzik. A legtöbb helyen hozzá kapcsolódóan, másutt húsvétvasárnap, a reggeli szentmise keretében tartják a feltámadási körmenetet, amelyen a hívõk bizonyságát adják hitüknek és örömüknek.

MTI - Kanizsa