A kiskanizsai Kálcsics László, szülei példáját követve szívén viseli mindazon útszéli feszületek sorsát, amelyekhez gyermekkori emlékek kötik. Szülei két keresztet is állíttattak. Az egyiket Virághegyen, míg a másikat Szabadhegy „alatt”, a Péterfay-patak közelében. Ez utóbbi most Bacónakon, testvére szõlõbirtokán áll.

Tavaly két feszület felújításához és elszállításához kérte az önkormányzat segítségét. Palin elején, az erdészház közelében lévõt az elburjánzott növényzet miatt emberi szem nem láthatja. A Vajdacserfõre vezetõ régi hegyi utat benõtte a gaz. Az M7-es autópálya elkészült mellette, ugyanakkor az építési tervben szereplõ szervizút kiépítése elmaradt.

A második fogadalmi kereszt ugyancsak a Vajdacserfõre vezetõ földút szélén áll, de jóval beljebb, az erdõ közepén, gondozott, szép környezetben.

Dénes Sándor alpolgármestertõl megtudtuk, mindkét feszület felújításához és új helyre költöztetéséhez 200 ezer forintot szavazott meg a közgyûlés. A polgármesteri hivatal részérõl a helykiválasztási eljárás is megtörtént tavaly. Az erdõben lévõ kereszt a régi 7-es és a Nagycserfõre vezetõ út keresztezõdésébe kerül, míg az erdészházhoz közeli a palini sportpályával szemben, a förhénci hegy bejáratát díszíti.

Kálcsics László, Vajdacserfõ „testvérénél”, a várostól mintegy 7 kilométerre lévõ Kiscserfõ szõlõs domboldalának aljában rálelt még egy árválkodó keresztre, amelyet a ’70-es években Kenessey István erdész és a felesége is gondozott. Mivel ez a kereszt jelentõs felújításra szorul, elszállították, s ha elkészül, Kiscserfõ északi oldalán helyezik el. Valamennyi feszület helyi védelem alatt áll, a felújításhoz a Hegyközség is hozzájárult 50 ezer forinttal. A szervezõmunkán kívül még mindig maradt egy tennivalója Kálcsics Lászlónak. A régi 7-es és az ipari parkba vezetõ út keresztezõdésében látható Sántiván-féle keresztet – melyet az autópálya építése miatt néhány éve elszállíttatott és felújíttatott –, ki kell egészítenie a hiányzó szobrokkal. A keresztekkel útjaik végsõ állomáshelyén még idén találkozhatunk.
Az út menti feszületek, szabadtéri keresztek nem az egyház liturgikus cselekményeinek színhelyén állnak. Elõfordulnak folyók partján, mezõk, dûlõk kezdetén, falu szélén, esetleg balesetek helyszínén. Ezeket a kereszteket nem az egyház, hanem a hívek állíttatták, így minden költségét és a gondozását is õk állták. Történeteket, emberi sorsokat, gyakran tragédiákat õriznek. A kereszt lehet az emlékezés jelképe, a fogadalom, a teljesült kérés, a szerencsés megmenekülés, a hála, a köszönet, az engesztelés szimbóluma. A helyet, ahová került, az egyház papja beszentelte.

B. E.